A bankárkormány bűnei

Frei Tamás regénye és az antikapitalista populizmus

  • Laki Mihály
  • 2012.07.28 12:06

Könyv

Kutató-elemző közgazdászként nem vállalkozom szokásos könyvismertetésre. Nem rendelkezem elegendő és rendszerezett tudással irodalmi szövegek esztétikai, nyelvi erényeinek és hibáinak bemutatásához. Csupán egy átlagos olvasó ízlését tükrözi például, hogy A bankár - ahogy mondani szokták, fordulatokban bővelkedő - történetében a szereplők viselkedését, jellemét nem árnyaló, ezért számomra feleslegesen sok erőszakot, vért, kegyetlenséget találtam. A cselekményt túl sok véletlen (kimódolt) esemény, találkozás viszi előre. Mindez láthatóan nem zavart másokat: a különböző sikerlisták alapján valószínűsíthető, hogy A bankár és előzménye, A megmentő az utóbbi évek legolvasottabb magyar regényei (lásd ehhez celebirodalmi körképünket: Útvesztők, 2010. december 16. - a szerk.).

 


Frei Tamás a rokonszenvünkbe ajánl két szereplőt: a magyar miniszterelnököt (nevét nem tudjuk, a történet napjainkban játszódik) és az idegenlégióban ölésre, túlélésre kiválóan kiképzett magyart, Andrét. A történet kezdetén ez a mester-harcos új életet kezdene szépséges kedvesével. Elege van az ölésből, erőszakból, családra, házasságra, nyugalomra vágyik, vissza szeretné kapni sok éve nem látott, kamaszodó fiát. Terveit azonban keresztülhúzza az ő és a szerelme ellen merényletet végrehajtó francia titkosszolgálat és az orosz maffia.

 

A miniszterelnöknek is van egy terve: szeretné, ha a külföldre utalt, csempészett magyar tőke mind nagyobb része visszajönne az országba. Utasítja az illetékeseket, hogy működjenek együtt a jamaicai rendőrséggel. Egy jelentős mennyiségű pénzt külföldre síboló és a karib-tengeri szigeten bujkáló magyar bankárt kellene az ottani rendőröknek elfogniuk, bíróságra, majd börtönbe juttatniuk. A miniszterelnök ezzel az akcióval üzenné a magyar pénzvilág szerencselovagjainak, hogy előnyösebb, kevésbé kockázatos a legális utat választva hazahozni és Magyarországon befektetni a pénzüket. A merész terv a helyi rendőrökön elbukik. A korrupt rendőrfőnök értesíti a bankárt, hogy már úton vannak a rejtekhelye felé - aki sikerrel elmenekül. És bosszút forral. Ráveszi a nemzetközi pénzvilág befolyásos szereplőit, hogy intézzenek támadást a gyenge teljesítményt nyújtó magyar gazdaság és főként a forint ellen. A pénzpiaci támadók, dúsgazdag bankárok, befektetésialap-kezelők nem válogatnak az eszközökben. A szolgálatukban álló gengszterek elrabolják a Magyar Nemzeti Bank elnökét és családját. A foglyul ejtett, megzsarolt bankelnök a forint összeomlását elősegítő nyilatkozatot tesz. A bankárok által megzsarolt tekintélyes amerikai újságíró hisztérikus és torz budapesti tudósításai tovább növelik a pánikot.

Miért kedveli oly sok középosztálybeli olvasó ezt a mesét?

Hozzájárulnak a könyvsikerhez a felső osztály életmódját, luxusfogyasztását, az átlagember számára elérhetetlen életszínvonalát bemutató aprólékos - vagy annak tűnő - leírások. A gyönyörű nőkkel teli lovaspóló-pálya, a hatalmas parkok mélyén álló kastélyok, a ritkaságokat tartó magánállatkertek, a különrepülőgépeken érkező mesterszakácsok által főzött ételkülönlegességek igazolják az átlagember feltevéseit a gazdagok, a pénzvilág másságáról.

Az ilyen olvasó azt is szívesen elhiszi, hogy André és a miniszterelnök párhuzamosan futó története ugyanabban a közegben játszódik. A könyvbeli bankárok bonyolítják le a maffia, a kábítószer-kereskedők pénzügyeit, ők mossák tisztára a bűnös úton szerzett millióikat, ők intézik a titkosszolgálatok bonyolult és ellenőrizhetetlen tranzakcióit. A pénzvilág pedig rendre elfogadja, használja a bűnözők és a titkosszolgálatok e szürkezónájának szolgálatait. Nincs éles határ a bankárok, a pénzemberek és a szervezett bűnözés között.

Nemcsak az olvasók, de a magyar lakosság többsége sem kedveli a kapitalizmust, a piacgazdaságot és a versenyt. Tudományos módszerekkel készült felmérésekből tudjuk, hogy már a rendszerváltáskor nagy és az elmúlt húsz évben növekvő többség számára elfogadhatatlan a nagy magántulajdon, és ellenszenvvel viseltetik a külföldi befektetők hazai jelenlétével szemben. Még a rendszerváltás nyertesei - a fiatal, képzett városlakók - is bizalmatlanul szemlélik a globalizációt, a nemzetközi pénzvilág működését. A populista politikusok nem véletlenül emlegették a bankárkormány bűneit éveken át.

Frei Tamás könyve ügyesen és tudatosan épít erre az előítéletre, tradícióra. (Igen, Jókai Mór: Fekete gyémántok. De ott legalább egy magyar hazafi, egy termelő tőkés szállt szembe a spekulánsokkal.) Nem fogadja el, hogy nincsenek homogén társadalmi csoportok, rétegek, szakmák. Kizárólag kíméletlen, élveteg, az erőszaktól sem visszariadó bankárok és pénzemberek szerepelnek a könyvben. Talán csak az elrabolt és a szenvedéstől megtisztuló jellemű magyar főbankár és a mellékszereplő Soros György mutat rokonszenves vonásokat. ' legalább közvetítőként segíti a magyar miniszterelnököt a válság leküzdésében.

A könyv más előítéleteket is mozgósít. A magyar gazdaság összeomlását megakadályozni próbáló miniszterelnök kihallgatást kér a német kancellártól. Kész elfogadni a várhatóan kemény feltételeket, de a kancellár (a történetben egy szigorú férfi) kioktató, lekezelő viselkedése felébreszti a büszkeségét. A karakán magyar nem hátrál meg, hanem (nyilván sok millió hasonlóan érző honfitársa nevében) bátran elmondja, hogy mit várnak és mit nem kapnak meg évszázadok óta a magyarok a Nyugattól.

De mi a megoldás? Soros György megszervezi a kínai piacon komoly szerepet játszó bankár - aki egy Rothschild természetesen - és a miniszterelnök találkozóját. A szerző újabb, a magyar közvéleményben makacsul élő hiedelmet épít itt a történetbe: a magyar föld gazdag, eddig ki nem aknázott, fel nem fedezett természeti kincsei húznak ki bennünket a bajból. A legendás dél-dunántúli szénvagyonra vetettek szemet az energiagondokkal küzdő kínaiak. (Mielőtt az olvasót elöntené a lelkesedés: a gazdaságtalan mecseki bányákat a kilencvenes évek elején bezárták. Időnként megjelennek a térségben különböző minőségű külföldi vállalkozók. Kutatnak, feltárási, újraindítási terveket fontolgatnak, de bányák, aknák nem indulnak.)

Rothschild nem kertel. A kínaiak kemény feltételeket diktálnak: legyen övék ez a páratlan nemzeti kincs. A miniszterelnök nehéz helyzetben van: odadobhatja-e a jövő zálogát az ország megmentéséért? A kínai első embert, ezt a kemény, büszke férfit azonban, Szun Jat Szen harci moráljára emlékeztetve, a magyarok mellé állítja. A forint erősödését a kínaiak segítségével úgy ütemezik, hogy a Magyarországot ért veszteségek megtérüljenek. (Emlékezzünk: a német kancellár, ez a kisstílű európai politikus erre nem volt képes!)

A könyv sikere fontos mutató: Magyarországon változatlanul sokan remélik, hogy nem a szívós aprómunka, hanem a huszárcsíny, a bravúr és a szerencse húz ki majd minket a bajból. Megnyugtatjuk az olvasót: André is jól van, a család együtt, az újrakezdésnek immár semmi akadálya. Ölni sem fog, ha minden így marad.

Várjuk az újabb dajkameséket.

Frei Tamás: A bankár. Ulpius-ház, 2011, 618 oldal, 3499 Ft

Neked ajánljuk

Komáromi Zoltán: Ezzel a vírussal nem lehet együtt élni

  • Bányai György
A DK egészségpolitikusa, gyakorló háziorvos szerint kormányváltás esetén a karanténszabályok szigorú betartásával, nagy számú teszteléssel és a harmadik, negyedik oltás beadásával jövő tavasszal megállítható lenne a járvány.