KöNYVMELLÉKLET

A drámaíró regénye

Kárpáti Péter: Térkép a túlvilágról

Könyv

Az elsősorban drámaíróként ismert szerző 1996-ban jelentette meg első prózakötetét, a Díszelőadást, amelyet harminc év után a most megjelent címadó kisregény másodikként követ.

Ez a 157 oldalas, első pillantásra történetek véletlenszerű egymásutánjának tűnő szöveg képezi a könyv első részét. Ezek között ott vannak az író érezhetően személyes történetei, de találunk legendákat, kultúrtörténeti anekdotákat is, olykor egyenesen párbeszédes formában. A narrátor egy író (az író? maga a szerző?), aki időben és térben ugrálva, látszólag összefüggéstelenül, véletlenszerű események sorozataként ábrázol, összeszőve a valóst a valótlannal. A mesélő olykor meg is szólít minket, kérdez, és van, hogy elküld a fenébe. Hozzánk beszél, figyelmünket irányítja, de mindvégig titokzatos marad. Mindenféle bevezetés nélkül csöppenünk bele a családtörténetbe. A történetek sodró erejűek, és egyikből könnyedén úszunk a másikba, ugyanúgy, ahogy a humor és az emelkedettség is váltakozik. Előbb még egy diófáról van szó, de aztán már Jászai Mari néz egy pókot, ott vagyunk Lőw rabbi szobájában, aztán vágtatunk az automobillal Budapestre, fejünkön a rabbi sipkájával, vagy az Ultonia fedélzetén utazunk Bíró Mórral együtt, aki ritkán bukkan fel a mesék között, mint egy szomorú árnyék. Temetés, éjszaka a hajón, ahol a remény csak annyi, hogy az utasok épen Amerikába érnek, ahol majd jobb lesz, vagy legalább más.

Mégis: van, ami összeszervezze a töredékeket. E gazdag, sűrű, szövevényes, humoros történetfolyamból az bomlik ki, hogy az író miképp nem tudta megírni a déd­apja, Bíró Mór történetét, sem drámai formában, sem máshogy, és hogy mindez hogyan inspirálja őt a drámái megírásában. A déd­apja történetét az író a kórházban haldokló nagyapjától hallja először, még gyerekként. Innen eredezteti saját kényszerét is a mesélésre. Amit elkezdeni nem volt egyszerű. Megtudjuk, hogy a szövegbéli író úgy akart nekiugrani a dédapjáról szóló írásnak, hogy először kiolvassa a Széchényi Könyvtárat. Évekig mániákusan csak magyar népmeséket olvasott, városi legendákat, politikai mendemondákat, tizenkilencedik századi összeesküvés-elméleteket, ponyvafüzetek százait. Eközben azon kapta magát, hogy megírta a Tótferit, egy Nick Carter-darabot, a Pájinkás Jánost, a Negyedik kaput, és A szerelem megszállott rabja, avagy mit tett Umáma Átikával?-t. Az egész regényt átitatja a színház levegője, utalások és példák formájában is megjelennek a színházi motívumok. Olyan apró műhelytitkokba látunk bele, amelyekre talán nem gondolunk egy előadást nézve, drámát vagy regényt olvasva. Az író cinkosává és alkotótársává válhatunk, továbbgondolhatjuk a szerző által elejtett ötletfoszlányokat. Egy-egy jelenet erejéig bepillanthatunk a lehetséges variációk egyikébe, amelyet az írói képzelet a végtelenből kiragadott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.