Interjú

„A fantázia nem a polcra való”

Esterházy Miklós képkeretező, író

Könyv

Meséi vagy inkább misztikus jellegű elbeszélései az Öreghegyről, csigákról, Péterről, a Kapitányról, vagy épp a szúról szólnak. Írói ambíciói, az édesapja és a vidéki lét szépségei mellett képkeretezésről és kutyák mentéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi ösztönzött arra, hogy megírd Az Öreghegy meséit?

Esterházy Miklós: Három éve költöztünk Budapestről Fehérvárcsurgóra, és nagyjából egyévnyi ittlét után kezdtem el írni ezeket a kis történeteket. Egyik jött a másik után, nagyon belelkesültem. Igazán intenzív, ihletett időszak volt, egyszerre fedeztem fel az új életterem és az írás örömét.

MN: A kötet darabjainak hangsúlyos része szól a természetről. Revelatív élményeket hozott a vidékre költözés?

EM: Kertvárosban nőttem fel, a kert, a természet gyerekkorom óta nagyon vonz. A vidékre költözés mégis hatalmas váltás: nagyobb teret kapott az életemben a kertészkedés és a természetjárás. Mi a falutól kijjebb lakunk, itt kevesebb a szomszéd és több a vad. Naponta látunk valamit, ami ámulattal tölt el. Lehet ez egy őzpár, ha megjelenik az úton, vagy egy ritka madár. Este pedig azt hallgatjuk, ahogy a róka próbálja szétcincálni a szemetest. Bár ez talán a budapestieknek is ismerős lehet.

MN: Lírai hangvételűek a történetek. Miért?

EM: Boldizsár Ildikó mesekutató, író szerint nagyon is magától értetődő, hogy olyan dolgok is megtörténhetnek, amikre korábban nem volt példa, mindennek nincs köze a líraisághoz. Ilyen dolgok ugyanis megtörténnek, amióta világ a világ, és épp azért van szükség mesemondókra, hogy hírt adjanak a láthatatlan világok történéseiről. Ez a gondolat tetszik nekem. Sok minden attól lesz valóságos, hogy gondolunk rá. Mindezt ezzel a könyvvel kézzelfoghatóan is megtapasztaltam, mert voltak olyan dolgok is, amik a könyv megírásának hatására váltak valóra. A kertünkben például sose volt vakondtúrás, míg meg nem írtam az utolsó történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.