Interjú

„A fantázia nem a polcra való”

Esterházy Miklós képkeretező, író

Könyv

Meséi vagy inkább misztikus jellegű elbeszélései az Öreghegyről, csigákról, Péterről, a Kapitányról, vagy épp a szúról szólnak. Írói ambíciói, az édesapja és a vidéki lét szépségei mellett képkeretezésről és kutyák mentéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mi ösztönzött arra, hogy megírd Az Öreghegy meséit?

Esterházy Miklós: Három éve költöztünk Budapestről Fehérvárcsurgóra, és nagyjából egyévnyi ittlét után kezdtem el írni ezeket a kis történeteket. Egyik jött a másik után, nagyon belelkesültem. Igazán intenzív, ihletett időszak volt, egyszerre fedeztem fel az új életterem és az írás örömét.

MN: A kötet darabjainak hangsúlyos része szól a természetről. Revelatív élményeket hozott a vidékre költözés?

EM: Kertvárosban nőttem fel, a kert, a természet gyerekkorom óta nagyon vonz. A vidékre költözés mégis hatalmas váltás: nagyobb teret kapott az életemben a kertészkedés és a természetjárás. Mi a falutól kijjebb lakunk, itt kevesebb a szomszéd és több a vad. Naponta látunk valamit, ami ámulattal tölt el. Lehet ez egy őzpár, ha megjelenik az úton, vagy egy ritka madár. Este pedig azt hallgatjuk, ahogy a róka próbálja szétcincálni a szemetest. Bár ez talán a budapestieknek is ismerős lehet.

MN: Lírai hangvételűek a történetek. Miért?

EM: Boldizsár Ildikó mesekutató, író szerint nagyon is magától értetődő, hogy olyan dolgok is megtörténhetnek, amikre korábban nem volt példa, mindennek nincs köze a líraisághoz. Ilyen dolgok ugyanis megtörténnek, amióta világ a világ, és épp azért van szükség mesemondókra, hogy hírt adjanak a láthatatlan világok történéseiről. Ez a gondolat tetszik nekem. Sok minden attól lesz valóságos, hogy gondolunk rá. Mindezt ezzel a könyvvel kézzelfoghatóan is megtapasztaltam, mert voltak olyan dolgok is, amik a könyv megírásának hatására váltak valóra. A kertünkben például sose volt vakondtúrás, míg meg nem írtam az utolsó történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.