rés a présen

„A kulturális műhelyek pusztulásának korában élünk”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 20.

Könyv

Baróthy Zoltán író

rés a présen: Hogyan lesz valakiből író? 

Baróthy Zoltán: Nehéz erre válaszolni, nehéz megtalálni az íróvá válás pillanatát. Fiatalkoromtól kezdve sok ember vett körül, akik írók akartak lenni, egy részük meg is született íróként, másik részük nem. De akiből író vagy költő lett, úgy érzem, az is sokáig mintha a „folyamatos születés” állapotában maradt volna, vagy abban van máig is. Talán abban is maradunk örökké. Az önmegkérdőjelezés, az újjászületés, az átalakulás szerintem hozzánk tartozik, a lényeg, hogy akarjuk az írást. Az első könyv persze mérföldkő, emlékszem, nekem az olyan volt, mint egy pecsét az útlevelembe. Beléphetsz egy országba, jogod van ott lenni, íróként jöhetsz-mehetsz a világban, definiálhatod így magadat. Később rájöttem, hogy ezt a tartózkodási engedélyt, vízumot azért meg kell újítani olykor.

rap: Mivel kezdted az írást?

BZ: Nagyon-nagyon régen, még gimnazista koromban írtam ugyan verseket, de amikor a prózára rátaláltam, onnantól nem volt kérdés, hogy ez az én terepem.

rap: Vannak olyan írók, akiket az elődeidnek tekintesz?

BZ: Fiatalkoromban sokat olvastam, és mostanában újra igyekszem lépést tartani. A Covid alatt jött vissza a napi rendszerességű olvasás igénye, ami azóta se kopott meg. Épp ezért több tucat vagy több száz nevet felsorolhatnék, akiket szeretek, szerettem, a nemrég megjelent könyvem apropóján azonban most szándékosan olyan szerzőket emelek ki, akik biztosan hatottak az Utolsó napok című regényemre, ők pedig Bulgakov és Umberto Eco. A személyes kedvenceim a 20. századból Kafka és Kertész Imre, a kortárs magyar szerzők közül a legnagyobb csodálattal Bodor Ádám iránt vagyok. És még annyi, hogy az Utolsó napok legeslegelső gondolatcsírája még kábé 15 évvel ezelőttről az általam szintén nagyon szeretett Esterházy Péter egy mondata volt, amely emlékeim szerint épp egy Magyar Narancs-interjúban hangzott el. Ez volt az: „Ma nincs hozzáférésünk a múltunkhoz.” Talán ebből a széttartó felsorolásból is látni lehet, hogy elég eklektikusak az előképeim.

rap: Első köteted, az Amcsalat hegység tiszta levegője, a JAK-füzetek utolsó kiadványa volt. Tulajdonítasz ennek valamiféle „misztikus jelentést”?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.