rés a présen: Hogyan lesz valakiből író?
Baróthy Zoltán: Nehéz erre válaszolni, nehéz megtalálni az íróvá válás pillanatát. Fiatalkoromtól kezdve sok ember vett körül, akik írók akartak lenni, egy részük meg is született íróként, másik részük nem. De akiből író vagy költő lett, úgy érzem, az is sokáig mintha a „folyamatos születés” állapotában maradt volna, vagy abban van máig is. Talán abban is maradunk örökké. Az önmegkérdőjelezés, az újjászületés, az átalakulás szerintem hozzánk tartozik, a lényeg, hogy akarjuk az írást. Az első könyv persze mérföldkő, emlékszem, nekem az olyan volt, mint egy pecsét az útlevelembe. Beléphetsz egy országba, jogod van ott lenni, íróként jöhetsz-mehetsz a világban, definiálhatod így magadat. Később rájöttem, hogy ezt a tartózkodási engedélyt, vízumot azért meg kell újítani olykor.
rap: Mivel kezdted az írást?
BZ: Nagyon-nagyon régen, még gimnazista koromban írtam ugyan verseket, de amikor a prózára rátaláltam, onnantól nem volt kérdés, hogy ez az én terepem.
rap: Vannak olyan írók, akiket az elődeidnek tekintesz?
BZ: Fiatalkoromban sokat olvastam, és mostanában újra igyekszem lépést tartani. A Covid alatt jött vissza a napi rendszerességű olvasás igénye, ami azóta se kopott meg. Épp ezért több tucat vagy több száz nevet felsorolhatnék, akiket szeretek, szerettem, a nemrég megjelent könyvem apropóján azonban most szándékosan olyan szerzőket emelek ki, akik biztosan hatottak az Utolsó napok című regényemre, ők pedig Bulgakov és Umberto Eco. A személyes kedvenceim a 20. századból Kafka és Kertész Imre, a kortárs magyar szerzők közül a legnagyobb csodálattal Bodor Ádám iránt vagyok. És még annyi, hogy az Utolsó napok legeslegelső gondolatcsírája még kábé 15 évvel ezelőttről az általam szintén nagyon szeretett Esterházy Péter egy mondata volt, amely emlékeim szerint épp egy Magyar Narancs-interjúban hangzott el. Ez volt az: „Ma nincs hozzáférésünk a múltunkhoz.” Talán ebből a széttartó felsorolásból is látni lehet, hogy elég eklektikusak az előképeim.
rap: Első köteted, az Amcsalat hegység tiszta levegője, a JAK-füzetek utolsó kiadványa volt. Tulajdonítasz ennek valamiféle „misztikus jelentést”?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
