rés a présen

„A kulturális műhelyek pusztulásának korában élünk”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 20.

Könyv

Baróthy Zoltán író

rés a présen: Hogyan lesz valakiből író? 

Baróthy Zoltán: Nehéz erre válaszolni, nehéz megtalálni az íróvá válás pillanatát. Fiatalkoromtól kezdve sok ember vett körül, akik írók akartak lenni, egy részük meg is született íróként, másik részük nem. De akiből író vagy költő lett, úgy érzem, az is sokáig mintha a „folyamatos születés” állapotában maradt volna, vagy abban van máig is. Talán abban is maradunk örökké. Az önmegkérdőjelezés, az újjászületés, az átalakulás szerintem hozzánk tartozik, a lényeg, hogy akarjuk az írást. Az első könyv persze mérföldkő, emlékszem, nekem az olyan volt, mint egy pecsét az útlevelembe. Beléphetsz egy országba, jogod van ott lenni, íróként jöhetsz-mehetsz a világban, definiálhatod így magadat. Később rájöttem, hogy ezt a tartózkodási engedélyt, vízumot azért meg kell újítani olykor.

rap: Mivel kezdted az írást?

BZ: Nagyon-nagyon régen, még gimnazista koromban írtam ugyan verseket, de amikor a prózára rátaláltam, onnantól nem volt kérdés, hogy ez az én terepem.

rap: Vannak olyan írók, akiket az elődeidnek tekintesz?

BZ: Fiatalkoromban sokat olvastam, és mostanában újra igyekszem lépést tartani. A Covid alatt jött vissza a napi rendszerességű olvasás igénye, ami azóta se kopott meg. Épp ezért több tucat vagy több száz nevet felsorolhatnék, akiket szeretek, szerettem, a nemrég megjelent könyvem apropóján azonban most szándékosan olyan szerzőket emelek ki, akik biztosan hatottak az Utolsó napok című regényemre, ők pedig Bulgakov és Umberto Eco. A személyes kedvenceim a 20. századból Kafka és Kertész Imre, a kortárs magyar szerzők közül a legnagyobb csodálattal Bodor Ádám iránt vagyok. És még annyi, hogy az Utolsó napok legeslegelső gondolatcsírája még kábé 15 évvel ezelőttről az általam szintén nagyon szeretett Esterházy Péter egy mondata volt, amely emlékeim szerint épp egy Magyar Narancs-interjúban hangzott el. Ez volt az: „Ma nincs hozzáférésünk a múltunkhoz.” Talán ebből a széttartó felsorolásból is látni lehet, hogy elég eklektikusak az előképeim.

rap: Első köteted, az Amcsalat hegység tiszta levegője, a JAK-füzetek utolsó kiadványa volt. Tulajdonítasz ennek valamiféle „misztikus jelentést”?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.