rés a présen

„A kulturális műhelyek pusztulásának korában élünk”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 20.

Könyv

Baróthy Zoltán író

rés a présen: Hogyan lesz valakiből író? 

Baróthy Zoltán: Nehéz erre válaszolni, nehéz megtalálni az íróvá válás pillanatát. Fiatalkoromtól kezdve sok ember vett körül, akik írók akartak lenni, egy részük meg is született íróként, másik részük nem. De akiből író vagy költő lett, úgy érzem, az is sokáig mintha a „folyamatos születés” állapotában maradt volna, vagy abban van máig is. Talán abban is maradunk örökké. Az önmegkérdőjelezés, az újjászületés, az átalakulás szerintem hozzánk tartozik, a lényeg, hogy akarjuk az írást. Az első könyv persze mérföldkő, emlékszem, nekem az olyan volt, mint egy pecsét az útlevelembe. Beléphetsz egy országba, jogod van ott lenni, íróként jöhetsz-mehetsz a világban, definiálhatod így magadat. Később rájöttem, hogy ezt a tartózkodási engedélyt, vízumot azért meg kell újítani olykor.

rap: Mivel kezdted az írást?

BZ: Nagyon-nagyon régen, még gimnazista koromban írtam ugyan verseket, de amikor a prózára rátaláltam, onnantól nem volt kérdés, hogy ez az én terepem.

rap: Vannak olyan írók, akiket az elődeidnek tekintesz?

BZ: Fiatalkoromban sokat olvastam, és mostanában újra igyekszem lépést tartani. A Covid alatt jött vissza a napi rendszerességű olvasás igénye, ami azóta se kopott meg. Épp ezért több tucat vagy több száz nevet felsorolhatnék, akiket szeretek, szerettem, a nemrég megjelent könyvem apropóján azonban most szándékosan olyan szerzőket emelek ki, akik biztosan hatottak az Utolsó napok című regényemre, ők pedig Bulgakov és Umberto Eco. A személyes kedvenceim a 20. századból Kafka és Kertész Imre, a kortárs magyar szerzők közül a legnagyobb csodálattal Bodor Ádám iránt vagyok. És még annyi, hogy az Utolsó napok legeslegelső gondolatcsírája még kábé 15 évvel ezelőttről az általam szintén nagyon szeretett Esterházy Péter egy mondata volt, amely emlékeim szerint épp egy Magyar Narancs-interjúban hangzott el. Ez volt az: „Ma nincs hozzáférésünk a múltunkhoz.” Talán ebből a széttartó felsorolásból is látni lehet, hogy elég eklektikusak az előképeim.

rap: Első köteted, az Amcsalat hegység tiszta levegője, a JAK-füzetek utolsó kiadványa volt. Tulajdonítasz ennek valamiféle „misztikus jelentést”?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.