Könyv

Költőnek indult, majd népszórakoztató lett belőle, páratlanul sikeres a maga nemében. Sokoldalú, termékeny író volt, s talán túlságosan szellemes ahhoz, hogy komoly helyet vívjon ki magának a magyar irodalomtörténetben.

Valaki nemrégiben nemes egyszerűséggel azt mondta nekem, hogy a Godot-ra várva egy hülyeség. Az érvei persze nem ugyanazok voltak, mint Hegedűs Gézáé, aki a magyar fordítás megjelenése után "végre" kimondta, tizenkét évvel a párizsi bemutató után, hogy "nagyon-nagyon gyenge és ellenszenves művecske ez" (Nagyvilág, 1965/ 11.).

"A szakmai továbbképzés terén értünk el sikereket, de a producerek, produkciók fizetési fegyelme nem megfelelő. A szerződések feltételei nem mindig teljesülnek. És a szakmai képzettség megbecsü-lése, főleg a televíziók esetében, sok tekintetben hiányos. ...

Egy-két évvel ezelőtt nyíltszívű és nyitott szellemű, érettségi előtt álló diákok zenetörténet óráján lejátszottam Ligeti Atmosphéres (1961) című zenekari darabját. Azt a darabot tehát, melynek említése az elmúlt másfél hét egyetlen külföldi és hazai Ligeti-nekrológjából sem hiányozhatott.

Pécs kulturális főtanácsadójának, a győztes európai kulturális pályázat egyik fő alakjának két héttel ezelőtti lemondását nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a városvezetés nagy buzgalommal formálja saját képére az Európa Kulturális Fővárosa programot. (Lapzártánkkor, e cikk elkészülte után kaptuk a hírt, hogy Toller László polgármester súlyos közúti balesetet szenvedett - a szerk.)

A költő levelezését (saját leveleit és a hozzá intézetteket) eddig szöveg szerint két forrásból ismertük: 1. a Fehér Erzsébet által összeállított válogatott levelezéskötetből (Bp., 1976, JAVL), 2. az előtte és főleg utána elszórtan, ma már sokszor elérhetetlen sajtószegletekben közölt adatokból. Fehér Erzsébet (nem kritikai) kiadásának érdeme, hogy először tett közzé egy korpuszban 370 levelet (kiegészítve ezeket egyéb levéladatokkal, fordításokkal), a rendszerezés szándékával, alapos kritikai apparátussal.

Monográfiánál kevesebb, eseménytörténeti összefoglalónál több. Maga a tudós szerző sommázta imigyen ezt a kurta kis kötetet, s mértéktartó ítéletével bízvást egyetérthetünk, hiszen legújabb művét részint a "Nagy Honvédő Háború" jól ismert diplomáciai előzményeinek - meglehetősen redundáns - ismertetése, részint pedig egynéhány sekélymerülésű történelemfilozófiai eszmefuttatás (mi lett volna, ha?, a személyiség történelemformáló szerepe) alkotja.

A Lonely Planet márkanév - ha máshonnan nem, a Spektrum tévéből ismerős lehet. Nincs is mit cifrázni, egy sikertörténethez van szerencsénk (megint; mióta már csak annak van szezonja).

*Honnan is indulhatna egy író monográfiája egy másik íróról, ha nem valami személyes kapcsolódási ponttól - ám Vargas Llosa dicséretére legyen mondva, hogy rácáfolván a hátsó könyvborítót díszítő fényképre, amelyből a magabiztosságon túl egy jó adag önszeretet is kiolvasható, egy rövidke bekezdésnyi csupán e pont.

Most, itt nemrég, az elmúlt század- és ezredforduló táján kifejezett sikere és haszna volt előbb a regionalizmus, majd az ahhoz szorosan simuló kulturális nomadizmus fogalmaknak. Viszonylag gyorsan kimentek a divatból, vagy ha ez túlzás is, manapság mindenesetre kevesebbet emlegetik őket.

A költőnő nem volt túlságosan kíméletes. "De most már rég nem harcolok veled! / Elszabadultam fojtó gyökereidtől s szemeim békés / közönnyel nézik elfoszló arcodat" - írta halott apjáról, akinek nyomasztó emlékétől, úgy érezte, végre megszabadult: "Sötét szívedben vascölöp. / Sose szeretett a falu. (...) Tudják, hogy kit rejt a hamu. / Túlvagyok rajtad, szörnyszülött apu."

"Arisztokratának lenni a görögöknél annyit jelentett, hogy az embernek van egy kávéházi törzshelye valahol Pireuszban" - mondta 19. századi értelmiségi elődeiről a költő.

Amikor egy igen hideg és barátságtalan estén, egy elmaradt színházi előadás helyett, mintegy dacból és bosszúságból, hogy a véletlen és a valóság karöltve már megint egyszer összezilálta az én nehezen összeszerkesztett, bonyolult logisztikai műveleteket igénylő havi színházi menetrendemet, és felborulni látszik minden, növekszik és görög a hólabda, ami nyilván agyon fog engem nyomni lavinakorában, akkor eldöntöttem, hogy ma este nem dolgozom, hanem megnézem a "csajokat" a Sufniban.

Rassay Károly, a két világháború közötti liberális ellenzéki pártmozgalmak kulcsfigurája életéről publikált könyvet a korszak és a téma avatott szakértője.