Lelkét marcangoló - Török Sophie - két kötetben

  • Kádár Judit
  • 2006. június 8.

Könyv

A költőnő nem volt túlságosan kíméletes. "De most már rég nem harcolok veled! / Elszabadultam fojtó gyökereidtől s szemeim békés / közönnyel nézik elfoszló arcodat" - írta halott apjáról, akinek nyomasztó emlékétől, úgy érezte, végre megszabadult: "Sötét szívedben vascölöp. / Sose szeretett a falu. (...) Tudják, hogy kit rejt a hamu. / Túlvagyok rajtad, szörnyszülött apu."

A költőnő nem volt túlságosan kíméletes. "De most már rég nem harcolok veled! / Elszabadultam fojtó gyökereidtől s szemeim békés / közönnyel nézik elfoszló arcodat" - írta halott apjáról, akinek nyomasztó emlékétől, úgy érezte, végre megszabadult: "Sötét szívedben vascölöp. / Sose szeretett a falu. (...) Tudják, hogy kit rejt a hamu. / Túlvagyok rajtad, szörnyszülött apu."

Pontosabban: egyik költőnő sem volt túlságosan kíméletes. A fenti sorokat ugyanis két szerző írta. A mondat első felében idézetteket Török Sophie 1932-ben, a másodikban olvasható versszakot Sylvia Plath 1962-ben. A 31 évesen öngyilkosságot elkövetett amerikai Plath versét azóta diákok ezrei elemzik minden évben szerte a világon, s a "Daddy"-ről az interneten 146000 "találat" szól. A 60 évesen, testi-lelki roncsként, 1955-ben meghalt Török Sophie Apám című verséről 1, az is azért, mert a Nyugat című folyóiratot, ahol hajdan megjelent, mára teljes egészében digitalizálták. Míg Sylvia Plath esetleges skizofréniájával tanulmányok százai foglalkoznak, Török Sophie feltehetően hasonló gyökerű és természetű betegsége nem nagyon érdekel senkit. Tanner Ilonáról, akinek

írói nevét férje adta,

patriarchális kultúránkban még 2004-ben is így lehetett írni a Népszabadságban: Babits Mihály "be is vásárolt az ezentúl Török Sophie néven irodalmárkodó feleséggel. Szerzett magának egy az életére rátelepedő, olykor leszbikus kalandtúrákra kiruccanó asszonyt." Újságírók és irodalmárok annak ellenére engedik meg maguknak a gúnyos hangnemet, hogy azt mindenki elismeri: a félénk, túlérzékeny Babits, aki 38 évesen és mindössze hét rövid találkozás után szánta rá magát a nősülésre - ráadásul lakótársának és jó barátjának, a költő Szabó Lőrincnek feltűnően szép, szőke, ám eléggé zűrös életű, 25 éves menyasszonyát "könyörögte el" -, Török Sophie-val jól járt. A két világháború közti korszak talán legnagyobb tekintélyű költője 1921-ben kötött házasságukat követően hamarosan betegeskedni kezdett, 1937-ben diagnosztizált gégerákja következtében élete végén beszélni sem tudott, ám felesége mindvégig támasza és vigasza maradt. Még ha - amire éppen házassága alatt kellett rájönnie - leszbikus volt is, amit egyébként az irodalomtörténet művelői a közelmúltig igyekeztek elhallgatni. Valójában Török Sophie költészete sem érdekelte őket: nem adtak hitelt a Nyugatot szerkesztő Babits véleményének, aki a korszak legjelentősebb magyar költőnőjének tartotta feleségét. Arra sem igen vették a fáradságot, hogy újraolvassák többnyire saját magáról szóló, sötét reménytelenséget sugárzó, szorongással teli, kíméletlenül őszinte verseit. Hagyták, hogy Török Sophie négy verseskötetéből egy nem "szakmabeli" laikus állítson össze posztumusz válogatást, aki a Csontig meztelen című, 1988-ban kiadott könyvben eltüntette a kínos nyomokat. Például úgy, hogy az Értem és helyetted címmel, 1940-ben a Cserépfalvinál megjelent kötetből nem vette át a ciklusokra bontást. Az eredeti kiadásban a Levéltöredék barátnőmhöz ciklus címe világossá tette, hogy a következő oldalon olvasható szerelmes verset ("Sötétben élek, / s csak az lett enyém magamból, / mit lényed édes fénye átvilágít" - Sötétben élek) Török Sophie bizony egy nőhöz írta. Amint valószínűleg sok, házassága alatt írt szerelmes versét is. (Babitsnak minderről tudnia kellett: ő minden szemérmessége ellenére is támogatta felesége írói-költői tevékenységét, például a bevallottan önéletrajzi ihletésű Hintz tanársegéd úr című kisregény megjelentetését, amelynek fiatal orvos hősnője "rettegő áhítattal imádja" bálványát, a címszereplő tudóst, ám amint az megcsókolja, megundorodik tőle: "Hát ez a szerelem? [É] E száj, mely kívülről szellem volt s az eszmék nemes tükre, belül csak undorító állati hús!")

A posztumusz versválogatást annak idején Koháry Sarolta rendezte sajtó alá. ' azon kevesek egyike, akik Babits halála után is törődtek gyalázatosan magára hagyott, súlyos anyagi gondokkal és lelki problémákkal küzdő özvegyével (egy szanatóriumban ismerkedtek meg 1947 táján, ahol Török Sophie-t valószínűleg pszichiátriai panaszokkal kezelték). Az össze-állításkor Koháry a költőnő óhajának megfelelően járt el, aki Babits Mihályra való tekintettel nem akarta, hogy fény derüljön rá: mások - köztük nők - ébresztettek benne szerelmet. Ebben a szellemben írta meg még 1973-ban Török Sophie "szelídített" életrajzát is: hallgatott például Szabó Lőrinccel 1920-ban folytatott viszonyáról,

s későbbi leszbikus

kapcsolataira is csak utalt. Török Sophie életregénye címmel e könyv második - változatlan - kiadását jelentette most meg az Éghajlat Könyvkiadó. A férjét életében és halálában bálványként imádó Török Sophie-t végül nem vitte rá a lélek, hogy Babits hírnevének védelmében saját költészetét végérvényesen feláldozza: kéziratai közt, melyeket Koháry örökölt, meghagyta másokhoz szóló szerelmes verseit, azzal, hogy az örökös "belátása szerint közölje, vagy égesse el őket". 51 évvel a költőnő halála után Koháry Sarolta szerencsére most a közlés mellett döntött: köszönet érte! A közölni is, titokban tartani is problémáját azonban nem sikerült megoldania. Egyrészt a Török Sophie kiadatlan szerelmes verseiben tapintatból törölte az évszámokat, másrészt az előszóban mégiscsak leírja, hogy Babits súlyossá váló betegsége idején kétségbeesett felesége kereste "férfiak és nők közelségét". A Koháry elgondolása szerint ciklusokba rende-zett újabb posztumusz kötetből így sem Török Sophie költészetének fejlődésére, sem életének eseményeire nem lehet következtetni. A megírásuk időpontjára vonatkozó támpont hiányában nem tudni, a most közöltek közt netán vannak-e korai költemények, vagy hogy írt-e szerelmes verseket Babits halála után is, azt meg végképp nem, hogy kikhez. (Elképzelhető, hogy írt, s az sem kizárt, hogy némely, nyilvánvalóan egy nőhöz szóló, viszonzatlan szerelemről tanúskodó versének tárgya maga a szép, fiatal, házasságban élő Koháry Sarolta volt.) Ami az újonnan megismert versekből kiderül: a mindig mindenért önmagát marcangoló Török Sophie életében voltak boldog pillanatok is. Erről tanúskodik például Becéző ujjad című verse: "Becéző ujjad feltépte bennem a / gyönyört. / Hogy ezer apró sebből vérezni kezd / bennem az öröm / És hűvös harmat permetezi be / borzongó testemet." Férjén kívül szinte senki nem becsülte, így maga sem tartotta sokra saját verseit. Az utókor azonban eljuthatna a következtetésig: Török Sophie a 20. század egyik legnagyobb költőjének feleségeként és saját művészete jogán is nagyobb szakmai figyelmet, tisztességesebb bánásmódot érdemelne végre.

Kádár Judit

Koháry Sarolta: Török Sophie életregénye. Éghajlat Könyvkiadó, 2006, 181 oldal, 1800 Ft; Török Sophie kiadatlan szerelmes versei. Éghajlat Könyvkiadó, 2006, 253 oldal, 1980 Ft

Neked ajánljuk