poeta.doc

A műszubjektum hallgatása

Könyv

Szabados Attila: A versbeszélő

 

 

 

kifordul a sorok közül, megáll előttünk.

A betűk összekoccannak, akár a porcelán-

szobrok: gémek, balerinák és a többi.

A szövet törékeny lesz, mint mikor

a frissen mosott ruhák megfagynak

a szárítóköteleken. „Ne nézzetek!”

– mondja kisfiús hangon, és törökülésbe

ereszkedik. Mintha idegen nyelven írták

volna, feszül, terpeszkedik szemünkben

a vers. Vagy mint egy örökölt szemölcs,

ami a család minden tagján ott van,

és miután meghal a legidősebb, egyedül

maradsz hordozója. Levágni, lefagyasztani.

Jelentés nélkül ne éktelenkedjen többé.

Néhány perc múlva feláll, kissé sápadt,

elővesz egy inzulininjekciót. Már

az sem zavarja, hogy még mindig

bámuljuk őt, tehetetlenül.

Régebben személyes tapasztalataim és bizonyos olvasmányélményeim alapján is úgy gondoltam, hogy ha valaki a versről, vagy főleg a versírásról kezd el írni, az többnyire a költői impotencia nyilvános bevallása. Született már azért persze néhány olyan jó vers, amely a versírásról szól. Ilyen például Horatiustól az Ars poetica, Babitstól A lírikus epilógja vagy Aranytól a Letészem a lantot. A versbeszélő is a ritka kivételek közé tartozik.

Szabados Attilának négy verse jelent meg a márciusi Jelenkorban, ennek és a Spirálnak is a vers a témája. A versbeszélő a lírai én személyét tűzi gombostűhegyre: ő a főszereplő, illetve előkerül egy bizonytalan körvonalú többes szám első személy is: „mi”, ami feltehetőleg ránk, az olvasókra utal. A Spirál egy bizonyos másik, korábban írt versről szól, és a lírai én annak költőjeként szólal meg benne. A Kambodzsai tél beszélője egy másik személyhez címezi a szavait („Az utazás napján rád bíztam a növényeket”), de legalább még egyvalaki együtt van vele („Vagy még te is csak tervezed, mint / mi itt”). Az első hónap pedig alighanem önmegszólító vers („Egyre többet dolgozol a külsőségeken”), de szerepel benne még „valaki”, illetve a végén feltűnnek benne az otthoniak („Hazatelefonálni nem lehet, végül is / róluk szól az egész.”)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk