poeta.doc

A műszubjektum hallgatása

Könyv

Szabados Attila: A versbeszélő

 

 

 

kifordul a sorok közül, megáll előttünk.

A betűk összekoccannak, akár a porcelán-

szobrok: gémek, balerinák és a többi.

A szövet törékeny lesz, mint mikor

a frissen mosott ruhák megfagynak

a szárítóköteleken. „Ne nézzetek!”

– mondja kisfiús hangon, és törökülésbe

ereszkedik. Mintha idegen nyelven írták

volna, feszül, terpeszkedik szemünkben

a vers. Vagy mint egy örökölt szemölcs,

ami a család minden tagján ott van,

és miután meghal a legidősebb, egyedül

maradsz hordozója. Levágni, lefagyasztani.

Jelentés nélkül ne éktelenkedjen többé.

Néhány perc múlva feláll, kissé sápadt,

elővesz egy inzulininjekciót. Már

az sem zavarja, hogy még mindig

bámuljuk őt, tehetetlenül.

Régebben személyes tapasztalataim és bizonyos olvasmányélményeim alapján is úgy gondoltam, hogy ha valaki a versről, vagy főleg a versírásról kezd el írni, az többnyire a költői impotencia nyilvános bevallása. Született már azért persze néhány olyan jó vers, amely a versírásról szól. Ilyen például Horatiustól az Ars poetica, Babitstól A lírikus epilógja vagy Aranytól a Letészem a lantot. A versbeszélő is a ritka kivételek közé tartozik.

Szabados Attilának négy verse jelent meg a márciusi Jelenkorban, ennek és a Spirálnak is a vers a témája. A versbeszélő a lírai én személyét tűzi gombostűhegyre: ő a főszereplő, illetve előkerül egy bizonytalan körvonalú többes szám első személy is: „mi”, ami feltehetőleg ránk, az olvasókra utal. A Spirál egy bizonyos másik, korábban írt versről szól, és a lírai én annak költőjeként szólal meg benne. A Kambodzsai tél beszélője egy másik személyhez címezi a szavait („Az utazás napján rád bíztam a növényeket”), de legalább még egyvalaki együtt van vele („Vagy még te is csak tervezed, mint / mi itt”). Az első hónap pedig alighanem önmegszólító vers („Egyre többet dolgozol a külsőségeken”), de szerepel benne még „valaki”, illetve a végén feltűnnek benne az otthoniak („Hazatelefonálni nem lehet, végül is / róluk szól az egész.”)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.