poeta.doc

A műszubjektum hallgatása

Könyv

Szabados Attila: A versbeszélő

 

 

 

kifordul a sorok közül, megáll előttünk.

A betűk összekoccannak, akár a porcelán-

szobrok: gémek, balerinák és a többi.

A szövet törékeny lesz, mint mikor

a frissen mosott ruhák megfagynak

a szárítóköteleken. „Ne nézzetek!”

– mondja kisfiús hangon, és törökülésbe

ereszkedik. Mintha idegen nyelven írták

volna, feszül, terpeszkedik szemünkben

a vers. Vagy mint egy örökölt szemölcs,

ami a család minden tagján ott van,

és miután meghal a legidősebb, egyedül

maradsz hordozója. Levágni, lefagyasztani.

Jelentés nélkül ne éktelenkedjen többé.

Néhány perc múlva feláll, kissé sápadt,

elővesz egy inzulininjekciót. Már

az sem zavarja, hogy még mindig

bámuljuk őt, tehetetlenül.

Régebben személyes tapasztalataim és bizonyos olvasmányélményeim alapján is úgy gondoltam, hogy ha valaki a versről, vagy főleg a versírásról kezd el írni, az többnyire a költői impotencia nyilvános bevallása. Született már azért persze néhány olyan jó vers, amely a versírásról szól. Ilyen például Horatiustól az Ars poetica, Babitstól A lírikus epilógja vagy Aranytól a Letészem a lantot. A versbeszélő is a ritka kivételek közé tartozik.

Szabados Attilának négy verse jelent meg a márciusi Jelenkorban, ennek és a Spirálnak is a vers a témája. A versbeszélő a lírai én személyét tűzi gombostűhegyre: ő a főszereplő, illetve előkerül egy bizonytalan körvonalú többes szám első személy is: „mi”, ami feltehetőleg ránk, az olvasókra utal. A Spirál egy bizonyos másik, korábban írt versről szól, és a lírai én annak költőjeként szólal meg benne. A Kambodzsai tél beszélője egy másik személyhez címezi a szavait („Az utazás napján rád bíztam a növényeket”), de legalább még egyvalaki együtt van vele („Vagy még te is csak tervezed, mint / mi itt”). Az első hónap pedig alighanem önmegszólító vers („Egyre többet dolgozol a külsőségeken”), de szerepel benne még „valaki”, illetve a végén feltűnnek benne az otthoniak („Hazatelefonálni nem lehet, végül is / róluk szól az egész.”)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.