Interjú

„A semmibe szakadtam”  

Csernai Mihály drámaíró, drámainstruktor

Könyv

Hallgatói önkormányzati elnök volt az egyetemfoglalás idején, jelenleg a politikatudomány szak hallgatója az ELTE-n. Közben ír, sokat, sokfélét. Az egyetemfoglalásról, a kultúra állapotáról, részvételiségről és a tágabb kontextusok megértésének fontosságáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit takar a drámainstruktor-drámajátékos szak?

Csernai Mihály: Hibrid szak, ahol alkalmazott színházról, színház- és drámapedagógiáról, közösségi színházról volt szó. Sok utat nyit: van, aki színháznál helyezkedik el, más ifjúsági műhelyt csinál, esetleg művész menedzs­menttel foglalkozik utána. Szerencsés voltam, mert a Stereo Aktnál töltöttem a szakmai gyakorlatomat. Nagyon szerettem velük dolgozni, mégis kicsit olyan érzésem volt, mintha máshol nem is lett volna helyem. Nem hívtak sehova, én meg azt éreztem, elegem van ebből a közegből.

MN: Milyen közegből?

CSM: Éppen átformálódott a szakma, az SZFE-t durván átalakították. Én nem akartam semmilyen módon állást foglalni, mert úgy éreztem, nem ez a dolgom. Az én dolgom, hogy a bázisdemokrácia keretében megszavazott döntéseket hitelesen tudjam képviselni. Amikor azt éreztem, hogy elmentem a falig, lemondtam a hök-elnöki pozíciómról, belebetegedtem ebbe az egészbe, fizikailag is, lelkileg is. Konfliktusos ember vagyok, beleállok a helyzetekbe. Az egyetemfoglalásba teljes szívvel bele tudtam állni. Az alakuló Freeszfe Egyesülettel viszont nem találtam a közös hangot, voltak problémáim a kitalált konstrukcióval. Teljesen világos volt az is, hogy az egyetem új, fura urai nagyon elkönyveltek engem valahova, egyébként teljes joggal. Aki a diákságról így beszél, aki lekezelő, támadó hangnemet vesz fel a teljes hallgatósággal szemben, azzal én nem tudok közösséget vállalni. Azt éreztem, valami teljesen újat kellene csinálnom, máshol, máshogyan. Megtudtam, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen létezik drámaíró szak, egyébként sehol máshol. Kárpáti Péter személye garancia volt arra, hogy az oktatás nem arról fog szólni, hogy ő majd jól megmondja, hogyan kell drámát írni, és mi majd jól megírjuk, aztán elköszönünk egymástól, hanem várhatóan ennél sokkal komplexebb képzésre számíthatunk.

MN: Jártál rendező szakra is az SZFE-n. Miért hagytad abba?

CSM: Nem önszántamból.

MN: Kirúgtak?

CSM: Igen, de úgy érzem, nem lennék előrébb, ha elvégeztem volna azt a szakot. Ráadásul sok barátot és meghatározó tapasztalást a kirúgásomnak köszönhetek, például azt, hogy hök-elnök lettem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.