Interjú

„A semmibe szakadtam”  

Csernai Mihály drámaíró, drámainstruktor

Könyv

Hallgatói önkormányzati elnök volt az egyetemfoglalás idején, jelenleg a politikatudomány szak hallgatója az ELTE-n. Közben ír, sokat, sokfélét. Az egyetemfoglalásról, a kultúra állapotáról, részvételiségről és a tágabb kontextusok megértésének fontosságáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit takar a drámainstruktor-drámajátékos szak?

Csernai Mihály: Hibrid szak, ahol alkalmazott színházról, színház- és drámapedagógiáról, közösségi színházról volt szó. Sok utat nyit: van, aki színháznál helyezkedik el, más ifjúsági műhelyt csinál, esetleg művész menedzs­menttel foglalkozik utána. Szerencsés voltam, mert a Stereo Aktnál töltöttem a szakmai gyakorlatomat. Nagyon szerettem velük dolgozni, mégis kicsit olyan érzésem volt, mintha máshol nem is lett volna helyem. Nem hívtak sehova, én meg azt éreztem, elegem van ebből a közegből.

MN: Milyen közegből?

CSM: Éppen átformálódott a szakma, az SZFE-t durván átalakították. Én nem akartam semmilyen módon állást foglalni, mert úgy éreztem, nem ez a dolgom. Az én dolgom, hogy a bázisdemokrácia keretében megszavazott döntéseket hitelesen tudjam képviselni. Amikor azt éreztem, hogy elmentem a falig, lemondtam a hök-elnöki pozíciómról, belebetegedtem ebbe az egészbe, fizikailag is, lelkileg is. Konfliktusos ember vagyok, beleállok a helyzetekbe. Az egyetemfoglalásba teljes szívvel bele tudtam állni. Az alakuló Freeszfe Egyesülettel viszont nem találtam a közös hangot, voltak problémáim a kitalált konstrukcióval. Teljesen világos volt az is, hogy az egyetem új, fura urai nagyon elkönyveltek engem valahova, egyébként teljes joggal. Aki a diákságról így beszél, aki lekezelő, támadó hangnemet vesz fel a teljes hallgatósággal szemben, azzal én nem tudok közösséget vállalni. Azt éreztem, valami teljesen újat kellene csinálnom, máshol, máshogyan. Megtudtam, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen létezik drámaíró szak, egyébként sehol máshol. Kárpáti Péter személye garancia volt arra, hogy az oktatás nem arról fog szólni, hogy ő majd jól megmondja, hogyan kell drámát írni, és mi majd jól megírjuk, aztán elköszönünk egymástól, hanem várhatóan ennél sokkal komplexebb képzésre számíthatunk.

MN: Jártál rendező szakra is az SZFE-n. Miért hagytad abba?

CSM: Nem önszántamból.

MN: Kirúgtak?

CSM: Igen, de úgy érzem, nem lennék előrébb, ha elvégeztem volna azt a szakot. Ráadásul sok barátot és meghatározó tapasztalást a kirúgásomnak köszönhetek, például azt, hogy hök-elnök lettem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?