Interjú

„A semmibe szakadtam”  

Csernai Mihály drámaíró, drámainstruktor

Könyv

Hallgatói önkormányzati elnök volt az egyetemfoglalás idején, jelenleg a politikatudomány szak hallgatója az ELTE-n. Közben ír, sokat, sokfélét. Az egyetemfoglalásról, a kultúra állapotáról, részvételiségről és a tágabb kontextusok megértésének fontosságáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit takar a drámainstruktor-drámajátékos szak?

Csernai Mihály: Hibrid szak, ahol alkalmazott színházról, színház- és drámapedagógiáról, közösségi színházról volt szó. Sok utat nyit: van, aki színháznál helyezkedik el, más ifjúsági műhelyt csinál, esetleg művész menedzs­menttel foglalkozik utána. Szerencsés voltam, mert a Stereo Aktnál töltöttem a szakmai gyakorlatomat. Nagyon szerettem velük dolgozni, mégis kicsit olyan érzésem volt, mintha máshol nem is lett volna helyem. Nem hívtak sehova, én meg azt éreztem, elegem van ebből a közegből.

MN: Milyen közegből?

CSM: Éppen átformálódott a szakma, az SZFE-t durván átalakították. Én nem akartam semmilyen módon állást foglalni, mert úgy éreztem, nem ez a dolgom. Az én dolgom, hogy a bázisdemokrácia keretében megszavazott döntéseket hitelesen tudjam képviselni. Amikor azt éreztem, hogy elmentem a falig, lemondtam a hök-elnöki pozíciómról, belebetegedtem ebbe az egészbe, fizikailag is, lelkileg is. Konfliktusos ember vagyok, beleállok a helyzetekbe. Az egyetemfoglalásba teljes szívvel bele tudtam állni. Az alakuló Freeszfe Egyesülettel viszont nem találtam a közös hangot, voltak problémáim a kitalált konstrukcióval. Teljesen világos volt az is, hogy az egyetem új, fura urai nagyon elkönyveltek engem valahova, egyébként teljes joggal. Aki a diákságról így beszél, aki lekezelő, támadó hangnemet vesz fel a teljes hallgatósággal szemben, azzal én nem tudok közösséget vállalni. Azt éreztem, valami teljesen újat kellene csinálnom, máshol, máshogyan. Megtudtam, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen létezik drámaíró szak, egyébként sehol máshol. Kárpáti Péter személye garancia volt arra, hogy az oktatás nem arról fog szólni, hogy ő majd jól megmondja, hogyan kell drámát írni, és mi majd jól megírjuk, aztán elköszönünk egymástól, hanem várhatóan ennél sokkal komplexebb képzésre számíthatunk.

MN: Jártál rendező szakra is az SZFE-n. Miért hagytad abba?

CSM: Nem önszántamból.

MN: Kirúgtak?

CSM: Igen, de úgy érzem, nem lennék előrébb, ha elvégeztem volna azt a szakot. Ráadásul sok barátot és meghatározó tapasztalást a kirúgásomnak köszönhetek, például azt, hogy hök-elnök lettem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.