KÖNYVMELLÉKLET - kritika

A szerencse fiai

Finy Petra: Almás pite – Mesék családi ünnepekről és együttlétekről  

Könyv

„A mi családi formánk a szeretet. Azzal pedig a legrosszabb helyzetből is ki lehet evickélni” – mondja Anya a Virág család ünnepeit bemutató történetek egyikében.

A „család” szó talán elcsépelt és kiüresedett mára, ám ezeket a szívet melengető történeteket olvasva könnyű ignorálni a szóalak – döntően politikai felhasználás okozta – inflálódását. Persze a kötetben ábrázolt idill csak a szerencsésebb gyerekek életének a sajátja.

A kötet 15 története egy-egy ünnep köré szerveződik: születésnap, házassági évforduló, karácsony, szilveszter, húsvét, anyák napi piknik, nyaralás és esküvő. S ugyanígy ünnepnek minősül a kistestvér születése, vagy egy szép balettelőadás is. A szeretni való hősöket Bogdán Viki rajzolta még a mesénél is érdekesebbé és vidámabbá.

Az elbeszélések humoros, kedves, bensőséges vagy épp elgondolkodtató részletei mind-mind azt sugallják, hogy a szeretteinkkel együtt lenni a lehető legjobb dolog a világon. Lehet bármilyen zűrös az élet, zavaros a világ, történhetnek jó és rossz dolgok, mi csak keressük meg az alkalmat a közösen átélhető pillanatokhoz, és értékeljük a védelmet nyújtó otthont, próbáljunk mindent derűvel szemlélni. Mert a szeretet mindenen átsegíthet.

Az 5 éves kortól ajánlott történetek a célközönségnek azonosulási lehetőségeket kínálnak, de vajon kinek a nagypapája könyvmentő könyvtáros, és kinek nem az egyik legnagyobb vágya, hogy villamost vezethessen? És melyik kertben lapult már húsvéti tojás helyett egy süni? A Virág család kalandjai sorra hívják elő az emlékeinket, így az olvasás akár a saját meséinkkel folytatódhat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)