A Márai-könyvészetről, illetve a kutatás fő irányairól beszélgettünk a 2003-ban megjelent, csaknem 12 ezer tételt tartalmazó Márai-bibliográfia szerkesztőjével.
Magyar Narancs: Köztudott, hogy Márai roppant olaszországi és immár németországi, svájci és részleges angliai sikere után rendkívüli mértékben megnőtt műve iránt az érdeklődés, cikkek százai jelennek meg róla külföldön. Folytatódik-e a bibliográfia?
Mészáros Tibor: Kötetben bizonyosan nem, egyelőre magánszorgalomból folytatom a gyűjtést. Létrehoztam egy adatbázist, és ennek eredményeként már összegyűlt újabb 1600 tétel.
MN: A gyertyák csonkig égnek 1998-as olasz kiadása után egyértelműen világsikerről beszélhetünk. Mégis úgy látom, hogy a magyar Márai-kutatás szinte még a kezdeteknél sem tart. Hogy látja a kutatás mai helyzetét, és mit tart a legfontosabb feladatoknak?
MT: A kutatás helyzete kétarcú. Egyrészt sok olyan cikk és néhány könyv is rendelkezésre áll, mely az egyes művek elemzéseit tartalmazza. Elég itt utalni Fried István vagy Lőrinczy Huba tanulmányaira, Szegedy-Maszák Mihály és Rónay László könyveire. Ugyanakkor nincs egy megbízható, alapos Márai-monográfia. Ennek egyik oka az életrajz hiánya. Szegedy-Maszák nem ad életrajzot, míg Rónay könyve csak 1948-ig, az író emigrációjáig kíséri figyelemmel az eseményeket. A biográfia nem véletlenül népszerűtlen a Márai-kutatók körében, hiszen egy roppant hosszú, 1900-tól 1989-ig tartó életútról van szó, másrészt ne feledjük, hogy ebből negyvenegy év külföldön zajlott, továbbá köztudott, hogy Márai 1948-as kivándorlása előtt is rengeteg időt töltött idegenben, mindenekelőtt Németországban, Párizsban, ahol 5 évig élt. Ennek következtében nagyon sok forrás nem áll rendelkezésre, vagy ha mégis, nehezen megközelíthető, esetleg lappang. Vagy egyszerűen nem is tudunk róla. Az 1948 előtti évekről elsősorban külföldön írt cikkei adhatnak támpontot, de ez sem tekinthető megbízhatónak, hiszen egy-egy cikket olykor több városból is datált, és megjelentette németül, franciául, valamint magyarul, persze kissé mindig átírva. Levelezése is csak töredékesen maradt fenn. Röviden: egy teljes Márai-életrajz megírása a szinte lehetetlen feladatok közé tartozik pillanatnyilag.
MN: Ön a Helikon Kiadónál jelenleg is folyó összkiadás egyik szerkesztője. Hol tart a folyam, és milyen kötetek várhatók a közeljövőben?
MT: A sorozat, értve ez alatt az író életében megjelent könyvek kiadását, hat-hét kötet kivételével már megjelent. Hamarosan kapható lesz a nagyon sokak által várt és reklamált Idegen emberek című regény, mely 1930-ban jött ki először. De az elkövetkező két-három évben elérhető lesz a többi, Márai életében megjelent kötet is. Tehát azt mondhatjuk, hogy 3 év múlva a Márai-összkiadás befejeződik. De ez csak féligazság, hiszen valódi összkiadásról nem beszélhetünk. A kötetben kiadatlan írások voltaképpen három csoportot jelölnek. Az első a publicisztika köre, e téren körülbelül 2000 írásról, cikkről tudunk, amely még nem jelent meg kötetben. Ez óriási korpusz, teljes, bőségesen jegyzetelt kiadása szinte reménytelennek tűnik. A másik, talán fontosabb feladat a Szabad Európa Rádióban elmondott jegyzeteinek publikálása. Itt az 1951 és 1967 közt tartott felolvasásokról van szó. Ennek az anyagnak eddig talán 2-3 százaléka jelent meg; itt szerencsés a helyzet, mert noha több helyen szétszórva, de szerencsére az összes kézirat rendelkezésünkre áll. Egy ebből bőségesen válogató kiadás jelentősen módosíthatná a jelenlegi Márai-képünket.
A harmadik és még ezeknél is izgalmasabb cél a Naplók kiadása. Az író életében megjelent kötetek gyűjteményes, válogatott jellegűek. Többnyire kis terjedelmű könyvekről van szó, melyek viszonylag alacsony példányszámban jelentek meg az író emigrációja alatt - ezt a nyugati magyar piac szűkössége magyarázza. A kanadai székhelyű Vörösváry Kiadó a kilencvenes évek elején belekezdett egy sorozatba, mely az Ami a naplóból kimaradtÉ címet viseli. Nagy anyagról van szó, csak az arányokat érzékeltetve, az 1945-46 évből több mint háromszáz oldalon jelentek meg a Márai által kihagyott feljegyzések, de sajnos jegyzetek nélkül. És amikor a teljes kézirat a kezembe került, döbbenten láttam, hogy a "kimaradt"-ból is kimaradt számtalan szöveg, ez az 1945-ös év esetében mintegy 100 oldal.
Ekkor merült fel a lehetőség, hogy ki kellene adni a teljes naplót, és a Helikon Kiadó késznek mutatkozott a vállalkozásra.
MN: Mit jelent ez a gyakorlatban?
MT: Rendkívül bonyolult kérdéshalmazt. A munka során vettem észre, hogy még a Márai életében megjelent, általa autorizált naplószövegek sem mindig egyeznek meg a kézirattal. Felmerült tehát a lehetősége egy olyan kiadásnak, mely egyrészt az író életében megjelent, másrészt az "Ami kimaradtÉ" szövegeit tartalmazná, hozzáillesztve az eddig kéziratban maradt szöveget. De a három réteg egyidejű megjelenése szinte olvashatatlanná tenné a köteteket. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kézirat alapján fogjuk közreadni a naplót, természetesen bőséges jegyzetekkel ellátva. Az első kötet a téli könyvásárra jön ki, ez az 1943-44-es naplót tartalmazza, de mivel ennek kézirata feltehetően megsemmisült, ez a már ismert és többször kiadott formában jelenik meg, természetesen új, az eddigieknél jóval gazdagabb jegyzetekkel. Az egész Napló-kiadás nagyjából 16 kötetet ölel majd fel.
