Magyar Narancs: Billeg a csónak címmel a könyvhétre jelent meg legújabb verseskötete, ennek a fülszövegében az áll: „a számvetés lehetetlen, hiszen útközben vagyunk”. A versekben mégis felsejlik valamiféle számvetésre való kísérlet.
Nádasdy Ádám: A fülszöveget nem én írtam, a szerkesztő meg alighanem abbéli reményét fejezte ki ezzel, hogy esetleg további köteteket is fogok szállítani a jövőben.
MN: Az egyik versben az áll, „engedjenek már el, leszolgáltam az előírt mennyiséget”, egy másik meg egy olyan helyről beszél, „ahová kizárásos alapon igyekszünk”. Bár nincs kimondva, egyértelmű, miről van szó.
NÁ: Hát igen, a halál. Mit csináljak, az a helyzet, hogy öreg vagyok, és olvasmányainkból is tudjuk, hogy előbb-utóbb meghalunk. Egy pár évvel ezelőtt nagyon megbetegedtem, és akkor ez reális lehetőségként merült fel. Azóta ismét lekerült a napirendről, mert meggyógyítottak szépen és jól, de hát azért mégiscsak belegondol időnként az ember, hogy lassan csomagolni kell.
MN: Ugyanakkor a kötetben vannak színek, illatok, még humor is.
NÁ: Ne tévesszük össze a halált a gyásszal! Gyászoljon majd az özvegyem, meg aki akar. A halál mégiscsak az élet része, van benne valami természetes. Ezzel szemben a gyászt nem nagyon tudom hova tenni. Nem is akarok írni róla. A halálról igen, meg annak a módozatairól, a lehetőségeiről, de a gyászról nem igazán.
MN: Nem fordult elő olyan soha, hogy egy-egy pályatárs halálakor gyászvers írására kérték fel?
NÁ: Ilyesmire nem nagyon emlékszem, de volt nekem egy élettársam, Iván, és az ő halála után azért persze, hogy elkapott a gyász érzése, és akkor talán írtam néhány olyan dolgot, ami idesorolható, de ott meg muszáj volt az iróniát elővenni és beledolgozni. Érdekes, de a gyász és az irónia megfér egymással.
MN: Az elmúlás képei és az irónia ebben az új kötetben is elég jól kijönnek egymással.
NÁ: Ez ilyen búcsú, mint amikor a nyaralás véget ér. Jó életem volt, ha ebben a pillanatban meghalnék, akkor sem lehetne mondani, hogy a pályám derékba tört. Hetvenhét múltam, de azért persze igyekszem, szívóskodok is. Meg próbálok trükkös lenni néha, például ebbe a kötetbe betettem néhány olyan verset, amelyeket egyébként tizenéves koromban írtam.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
