Interjú

„Mi még kitartunk”

Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus

Könyv

Könyvet írt arról, ahogy az édesanyja elveszít emlékeket, de különös módon vissza is kap belőlük. Ápolói, gondozói tapasztalatainak közreadásáról, s a publikáció körülményeiről beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Akkor kezdtél el írni, amikor édesanyádnál demenciát diagnosztizáltak. Eltelt pár év, mire könyv alakban is olvashatók lettek az esszéid, feljegyzéseid.

Szűcs Teri: 2018-ban kezdtem el írni anyámról. Aztán a Covid idején hónapokig ott voltam a szüleimnél. Abban a bezártságban sokakat foglalkoztatott, tanulunk-e bármit a pandémiából: más lesz-e a viszonyunk a betegségekkel, a testünkkel, a kiszolgáltatottsággal, vajon közelebb kerülünk-e másokhoz az egymásra való odafigyeléstől, a kölcsönös függéstől? Az volt az optimista meggyőződésem, hogy a járvány hozhat valamiféle fordulatot abban, ahogy a gondozásról, gondoskodásról gondolkodunk. És akkoriban gondoltam végig azt is, milyen publikációs lehetőségek tűnnek ebben a szituációban hitelesnek, milyen felületen írhatnék blogot minderről.

MN: Hozott változást a járvány?

SZT: A közbeszéd bizonyos részeibe biztosan. Ha megnézzük, a kortárs képzőművészet vagy képzőművészet-elmélet fókuszába belekerült a gondoskodás, alapfogalom lett. És meg voltam róla győződve – és nem voltam ezzel egyedül, mert láttam fórumokon, demenciáról gondolkodó csoportokban –, hogy az otthongondozásra eztán erősebb figyelem vetül majd, ki fog derülni, hogy biztonságosabb, mint az intézményi, ezáltal megnő az ázsiója, így a rászánt támogatás, a figyelem is. De ez nem történt meg.

MN: Azt, hogy írj az édesanyádról, ő maga kérte. Gyakorlatilag a kötet címét – Visszatért hozzám az emlékezet – is ő adta. Hogy volt ez?

SZT: Van egy nagyon érdekes állapot, amely a demenciával élők közül sokaknál megtapasztalható: epizódok, rövid felvillanások idejére visszajön az elveszettnek hitt emlékezet. Volt egy időszak, amikor az édesanyámnál ez este vagy éjjel történt, és olyankor, ha ott voltam vele, beszélgettünk. Ezek kristálytiszta állapotok voltak, nagyon meglepő és elgondolkodtató tapasztalat volt látni, ahogy a demenciával élő ember elkezd emlékezni azokra a dolgokra, amelyekről a környezete azt hitte, kitörlődtek a romló memóriából. Egy ilyen beszélgetés során hozta fel azt, hogy szeretne magáról egy könyvet. Azt hiszem, szeretett volna elszenvedőből egy történet hősévé válni. Éppen nagyon erősen tudatában volt annak is, hogy az én életem könyvek közt zajlik, így kitalált valamit, ami nekem is szól. Addigra már bennem is formálódott, hogy valamiképpen jó lenne tanúbizonyságot tenni rólunk. Amikor felmerült a kötet gondolata, volt ugyan címötletem, de ő mondott egy sokkal jobbat. Csodálatos cím, mert épp az ellenkezője annak, mint amit a demenciáról szoktak mondani. Termékeny ellentmondást fogalmazott meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.