Interjú

„Mi még kitartunk”

Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus

Könyv

Könyvet írt arról, ahogy az édesanyja elveszít emlékeket, de különös módon vissza is kap belőlük. Ápolói, gondozói tapasztalatainak közreadásáról, s a publikáció körülményeiről beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Akkor kezdtél el írni, amikor édesanyádnál demenciát diagnosztizáltak. Eltelt pár év, mire könyv alakban is olvashatók lettek az esszéid, feljegyzéseid.

Szűcs Teri: 2018-ban kezdtem el írni anyámról. Aztán a Covid idején hónapokig ott voltam a szüleimnél. Abban a bezártságban sokakat foglalkoztatott, tanulunk-e bármit a pandémiából: más lesz-e a viszonyunk a betegségekkel, a testünkkel, a kiszolgáltatottsággal, vajon közelebb kerülünk-e másokhoz az egymásra való odafigyeléstől, a kölcsönös függéstől? Az volt az optimista meggyőződésem, hogy a járvány hozhat valamiféle fordulatot abban, ahogy a gondozásról, gondoskodásról gondolkodunk. És akkoriban gondoltam végig azt is, milyen publikációs lehetőségek tűnnek ebben a szituációban hitelesnek, milyen felületen írhatnék blogot minderről.

MN: Hozott változást a járvány?

SZT: A közbeszéd bizonyos részeibe biztosan. Ha megnézzük, a kortárs képzőművészet vagy képzőművészet-elmélet fókuszába belekerült a gondoskodás, alapfogalom lett. És meg voltam róla győződve – és nem voltam ezzel egyedül, mert láttam fórumokon, demenciáról gondolkodó csoportokban –, hogy az otthongondozásra eztán erősebb figyelem vetül majd, ki fog derülni, hogy biztonságosabb, mint az intézményi, ezáltal megnő az ázsiója, így a rászánt támogatás, a figyelem is. De ez nem történt meg.

MN: Azt, hogy írj az édesanyádról, ő maga kérte. Gyakorlatilag a kötet címét – Visszatért hozzám az emlékezet – is ő adta. Hogy volt ez?

SZT: Van egy nagyon érdekes állapot, amely a demenciával élők közül sokaknál megtapasztalható: epizódok, rövid felvillanások idejére visszajön az elveszettnek hitt emlékezet. Volt egy időszak, amikor az édesanyámnál ez este vagy éjjel történt, és olyankor, ha ott voltam vele, beszélgettünk. Ezek kristálytiszta állapotok voltak, nagyon meglepő és elgondolkodtató tapasztalat volt látni, ahogy a demenciával élő ember elkezd emlékezni azokra a dolgokra, amelyekről a környezete azt hitte, kitörlődtek a romló memóriából. Egy ilyen beszélgetés során hozta fel azt, hogy szeretne magáról egy könyvet. Azt hiszem, szeretett volna elszenvedőből egy történet hősévé válni. Éppen nagyon erősen tudatában volt annak is, hogy az én életem könyvek közt zajlik, így kitalált valamit, ami nekem is szól. Addigra már bennem is formálódott, hogy valamiképpen jó lenne tanúbizonyságot tenni rólunk. Amikor felmerült a kötet gondolata, volt ugyan címötletem, de ő mondott egy sokkal jobbat. Csodálatos cím, mert épp az ellenkezője annak, mint amit a demenciáról szoktak mondani. Termékeny ellentmondást fogalmazott meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újra ingyenes egyetemi kurzusokat kínál a Bibó István Szabadegyetem, nem csak egyetemistáknak

  • narancs.hu

Négy izgalmas, mindenki számára elérhető közéleti, politikai és társadalmi kurzussal indul a CEU Bibó István Szabadegyetem idei szemesztere. Boncasztalra kerülnek a balatoni infrastrukturális beruházásokat övező dilemmák, a választások apropóján az orbáni rendszer leváltásának lehetőségei és veszélyei, a szegénység sokszínű magyar arca és a gyerekvállalási, gyereknevelési kérdések az állami beavatkozások függvényében.

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.