Interjú

„Mi még kitartunk”

Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus

Könyv

Könyvet írt arról, ahogy az édesanyja elveszít emlékeket, de különös módon vissza is kap belőlük. Ápolói, gondozói tapasztalatainak közreadásáról, s a publikáció körülményeiről beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Akkor kezdtél el írni, amikor édesanyádnál demenciát diagnosztizáltak. Eltelt pár év, mire könyv alakban is olvashatók lettek az esszéid, feljegyzéseid.

Szűcs Teri: 2018-ban kezdtem el írni anyámról. Aztán a Covid idején hónapokig ott voltam a szüleimnél. Abban a bezártságban sokakat foglalkoztatott, tanulunk-e bármit a pandémiából: más lesz-e a viszonyunk a betegségekkel, a testünkkel, a kiszolgáltatottsággal, vajon közelebb kerülünk-e másokhoz az egymásra való odafigyeléstől, a kölcsönös függéstől? Az volt az optimista meggyőződésem, hogy a járvány hozhat valamiféle fordulatot abban, ahogy a gondozásról, gondoskodásról gondolkodunk. És akkoriban gondoltam végig azt is, milyen publikációs lehetőségek tűnnek ebben a szituációban hitelesnek, milyen felületen írhatnék blogot minderről.

MN: Hozott változást a járvány?

SZT: A közbeszéd bizonyos részeibe biztosan. Ha megnézzük, a kortárs képzőművészet vagy képzőművészet-elmélet fókuszába belekerült a gondoskodás, alapfogalom lett. És meg voltam róla győződve – és nem voltam ezzel egyedül, mert láttam fórumokon, demenciáról gondolkodó csoportokban –, hogy az otthongondozásra eztán erősebb figyelem vetül majd, ki fog derülni, hogy biztonságosabb, mint az intézményi, ezáltal megnő az ázsiója, így a rászánt támogatás, a figyelem is. De ez nem történt meg.

MN: Azt, hogy írj az édesanyádról, ő maga kérte. Gyakorlatilag a kötet címét – Visszatért hozzám az emlékezet – is ő adta. Hogy volt ez?

SZT: Van egy nagyon érdekes állapot, amely a demenciával élők közül sokaknál megtapasztalható: epizódok, rövid felvillanások idejére visszajön az elveszettnek hitt emlékezet. Volt egy időszak, amikor az édesanyámnál ez este vagy éjjel történt, és olyankor, ha ott voltam vele, beszélgettünk. Ezek kristálytiszta állapotok voltak, nagyon meglepő és elgondolkodtató tapasztalat volt látni, ahogy a demenciával élő ember elkezd emlékezni azokra a dolgokra, amelyekről a környezete azt hitte, kitörlődtek a romló memóriából. Egy ilyen beszélgetés során hozta fel azt, hogy szeretne magáról egy könyvet. Azt hiszem, szeretett volna elszenvedőből egy történet hősévé válni. Éppen nagyon erősen tudatában volt annak is, hogy az én életem könyvek közt zajlik, így kitalált valamit, ami nekem is szól. Addigra már bennem is formálódott, hogy valamiképpen jó lenne tanúbizonyságot tenni rólunk. Amikor felmerült a kötet gondolata, volt ugyan címötletem, de ő mondott egy sokkal jobbat. Csodálatos cím, mert épp az ellenkezője annak, mint amit a demenciáról szoktak mondani. Termékeny ellentmondást fogalmazott meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?