poeta.doc

Az ünnep mint feladat

Könyv

Eleinte nem értettem, mi olyan vonzó ebben a versben, mármint a szépségén túl. Hogy hogyan és mitől is olyan jó.

Rainer Maria Rilke: Most, ti barátaim

(Vas István fordítása)

 

Most, ti barátaim, hívjon elénk ez az ünnepi este

ünnepeket, ha nekünk nem jut is ünnepi lét.

Rólunk is – látjátok-e? – szólnak a Villa d’Este

kútjai mind, ha nem is szökteti mind a vizét.

 

Mégis – utólszor – ránk maradtak e dalszerű parkok.

Birtok ez és feladat, társaim, így a miénk.

Szórakozott szívvel lemondani mért is akartok

arról, amit boldog istenek adtak elénk?

 

Mindegyik isten kell, ne múljanak el soha tőlünk,

minden kép minekünk fénylik a múltból elő.

Szét ne szórja a szó azt, amit belül érzünk.

 

És ha régen s másoknak sikerült csak az ünnep,

már tőlünk is ered most ez a régi erő

s nagy vezetékeken át éri el újra szívünket.

Aztán rájöttem, hogy két forma keveredik benne: a sajátosan rímelő, tizennégy sorból álló szonett nagyformája alatt az egyes sorokban daktilusok – tá-titi – lüktetnek, sőt ezek a sorok lényegében tiszta, klasszikus hexameterek és pentameterek, azaz sorpárokba rendezetten disztichonok. „Most, ti barátaim, hívjon elénk ez az ünnepi este”: ez ugyanolyan sor, mint az, hogy „Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék”, a következő pedig: „ünnepeket, ha nekünk nem jut is ünnepi lét”, a „Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold” ritmusában szól.

Ez nagyon ritka. Antik verssorokból nem divat szonettet írni, még ha vannak is furcsa kivételek, mint például Virág Benedek szapphói sorokból vagy hendeca­syllabusokból (Catullus „Éljünk Lesbia…” kezdetű versének formájában) összeötvösködött „hangzatkái” – ahogy ő a szonettet nevezte.

Bizonyos szempontból ráadásul Rilke eredetije még rómaibb a Vas-féle fordításnál: minden hexametert a legtipikusabb római sormetszet, az úgynevezett hősi cezúra vág ketté a harmadik láb közepén, mint mindjárt az első sorban: „Aber, ihr |Freunde, zum |Fest”. Ugyanúgy, ahogy Vergilius IX. eclogájának Radnóti-féle fordításában például az utolsó sort: „majd dalo|lunk ak|kor” – tudniillik, „ha a drága Menalcas is itt lesz.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.