Az emlékezet-, család- és identitásregényként is olvasható könyv főhőse hosszú ideig sikertelenül igyekszik összerakni a múltat. Nem csak időben kell eltávolodnia az eseményektől, de térben is: a szembenézésre csak egy idegen országban képes. Nincs könnyű dolga, mert az anyja még a múltját is kisajátította, így nem igazán tudja a saját szemével nézni a régebben történteket, másrészt mert morális problémákkal is küszködik: mit és milyen mélységig mesélhet el a családról?
Természetesen nem szimpla önvallomás, visszaemlékezés a könyv, már csak az azonosulást ellehetetlenítő, távolságot teremtő elbeszélésmód miatt sem. Balla D. Károly pontosan érzi, hol van a hatásosság és a hatásvadászat határa - pedig az elbeszélő a két démonáról, a gyermekeit magához láncoló, terrorizáló anyáról és az őket teljesen lekezelő apáról ír, így könnyen beleeshetne ebbe a csapdába. Leás a problémák gyökeréig, de ügyesen elkerüli a feszélyező naturalista részleteket.
A könyv címe a tejüveg ablakra utal, amelynél, mint egy vetítővászonnál állva idézi fel a főhős a múltat, újra és újra nekifutva ugyanazoknak az eseményeknek, hogy minél pontosabb képet rajzoljon róluk. Az ismeretelméleti, nyelv-, élet- és művészetfilozófiai betétekben is gazdag Tejmozi személyiségfelfogása szerint az elbeszélőnek itt azért is esik nehezére leírni egy-egy alakot a maga komplexitásában, mert tisztában van vele, hogy az emberi individuum rendkívül összetett, nem állandó, folyamatosan változik. A narrátor kitartását siker koronázza, hiszen ha nem is képes a múlt összes részletét felidézni, talál egy olyan nézőpontot, az íróét, amelynek segítségével a valóságot új szempontból láttató és - ebből az aspektusból - teljes történet jöhet létre.
Magvető, 2011, 213 oldal, 2990 Ft
