Az 1938-ban, kilencévesen jegyzetelni kezdő lány műve sok tekintetben Anna Frank naplójával rokonítható - mindketten 1929-ben születtek és hasonló borzalmakat éltek át, azzal a különbséggel, hogy Anna szenvedései 45-ben véget értek. A gondosan szerkesztett könyv több "egyszerű" naplónál: Neil Bermel sheffieldi professzor, a szöveg gondozója nemcsak saját, de a szerző előszavával is ellátta a Helga naplóját, emellett interjút készített a ma nyolcvannégy éves asszonnyal; jegyzeteket, szószedetet is csatolt, illetve térképekkel és családi fotókkal, valamint Helga fennmaradt leveleinek és gyerekrajzainak reprodukcióival egészítette ki a könyvet.
A történet a csehszlovák kormány által elrendelt mozgósítással kezdődik. Helga leírja Csehszlovákia megszállását, a protektorátus időszakát - leginkább a zsidóellenes intézkedéseket, a hétköznapok lépésről lépésre történő változásait: hogyan fordult fel teljesen az élete, miképpen kellett a hagyományos iskola helyett speciális tankörbe járnia, hogyan veszítette el árja barátait, miközben az életszituációk változásával újakat szerzett; majd azt is, hogyan készültek a transzportokra, akárcsak egy hosszabb utazásra. Helga szüleivel együtt került a terezíni internálótáborba, ahol a borzalmak között az örömöt is megtapasztalta. 1944-ben édesanyjával együtt Auschwitzba - majd Freibergbe és Mauthausenbe - deportálták, de előtte Helga érthetetlen megfontoltsággal nagybátyjára hagyta a füzeteit, aki befalazta azokat, így maradtak fent. Anyjával szinte az utolsó pillanatban, a mauthauseni cigánylágerből menekült meg, majd tért haza Prágába. Nem sokkal a háború után két iskolai füzetből és papírkötegekből készítette a prágai és terezíni naplót. Átdolgozta, napi bejegyzések formájába rendezte írásait, majd utólag jegyezte le a koncentrációs táborban megélteket, hiszen ott nem írhatott. A szöveg a sokszoros szerkesztésből adódóan - ahogy arra az előszóban korrekt módon felhívják a figyelmet - ellentmondásos stílusúvá vált, ami néha zavaró is lehet. A különböző időpontokban keletkezett leírások és az utólagos finomítások kirajzolják, hogyan lett a gyerekből érett elbeszélő, azonban ez a szerkesztési elv némiképp kérdésessé teszi a mű hitelességét, dokumentumjellegét.
Helga Weiss helyenként szinte nosztalgikus meghatódottsággal mesél saját pokoli, de végül legalább részben jóra fordult történetéről, ám ezen túl naplója semmiben sem különbözik bármely túlélő elbeszélésétől. Könyve fontos kordokumentum, de karakteres saját hang nélkül nehéz lesz kitörnie Anna Frank árnyékából és a boltok tematikus polcairól.
Fordította: Varga György. Alexandra, 2013, 280 oldal, 2999 Ft
