Könyv

Ez biztosan az év egyik legjobb könyve; de több is annál: sokáig, nagyon sokáig forgatják és idézik majd.

Aki a vajdasági magyar irodalomból Tolnai Ottó burjánzó mitopoétikáját vagy Végel László társadalomkritikus, eszmeboncoló szöve­geit ismeri, most süllyedhet néhány antropológiai szintet, ha belemerül Danyi Zoltán hosszan indázó mondatainak hínárjába. A bélbolyhokig.

Az államrendőrség s annak az állampolgárok szeme elől titkoltan tevékenykedő, bár vezetői személyében néha hivalkodóan előtérbe állított formája korántsem a 20. században kezdte működését – bárhogy is gondolja azt a külön­féle ügynökügyekben, botrányokban elmerülő jelenkor.

A sétánál több, a túránál valamivel kevesebb: a kirándulás közérzetjavító és kedélyes műfajának a magyar irodalomtörténetben is jutott szerep. Írók és költők barangolásai „a bájdús anya földerítő kebelén”.

Ügynökök nem szoktak nyilvános halotti beszédet kiérdemelni. Ha valaki megnézi Ar­thur Miller legnevezetesebb színművét, Willy Loman megsiratásával örökre letudja az ügy­nöki gyászkvótát. Ráadásul most nem is egy salesmanről lesz itt szó, hanem irodalmi ügy­nökről, akivel – hogy fokozzam kicsit – annak idején konfliktusaim voltak. És most mégis tisztelegni szeretnék előtte.

Negyedszázad után banális ok miatt távozott a tervezettnél korábban a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója. De a problémák velünk maradnak.

„Kiderült, hogy Hunter [S. Thompson] egy kis buzi, és ráadásul gyáva is. Igazi hangember, aki mindig megpróbált keménykedni, mikor velünk volt, de bármi történt, azonnal beszart.”

Noha a fogadóirodák a legesélyesebbek közé sorolták, mégis van abban valami rendkívüli, hogy a belarusz irodalom nagyágyúja, a tényíró Szvetlana Alekszijevics kapta idén az irodalmi Nobel-díjat.

Nehezen megközelíthető alkotó, irodalmi ügynökök és asszisztensek hada őrzi éjjel-nappal, de néhány kérdést végül csak sikerült átjuttatni védelmi rendszerén új könyvével, a magyarul most megjelenő Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszakával kapcsolatban.