olvasótapló

Bezárul, kinéz, újrakezdi

Az év vége a rengeteg színes válogatás, vaskos és képgazdag ünnepi kiadvány ideje, meg persze a helyzetképeké, az összefoglaló elemzéseké.

„Miután a szülesztési agymosás generációk óta folyik, sőt a fogamzásgátlás elterjedése óta társadalmi méreteket ölt, mára szinte megfejthetetlen, hogy mit is tennének a nők, ha egy olyan világban nőnének fel, amelyből hiányzik a szerepre idomításuk, ahol a gyerektelenséget nem sújtja megszégyenítés, állandó nyaggatás, sajnálkozás. Mi történne, ha a nők azt tanulnák magukról, hogy bármilyen életet élhetnek?” Fontos könyv Angela Murinai szépíró és feminista gondolkodónak, a Gumiszoba blog alapítójának Anya szív című munkája, amelynek most a második, átdolgozott kiadása látott napvilágot. Muriani a felületén nőjogi és társadalmi kérdésekkel foglalkozott, élesen bírálva a nemek közötti egyenlőtlenségeket; a könyv alapvetően ennek szellemiségében íródott, és hiába írunk 2024-et, még mindig ott tartunk, hogy ezekről a kérdésekről hangosan beszélni kell. Még mindig ott tartunk, hogy az alapvetően patriarchális társadalom durván rányomja a nőkre a szülés és gyereknevelés terhét, és persze a „családi boldogság” megteremtését is, ami nyilvánvalóan azzal jár, hogy mindenkiről nekik kell gondoskodniuk. (Ismerős ugye: nem lesz családon belüli erőszak, ha a nők „elfoglalják magukat” azzal, ami a dolguk.) A nőket szülő- és háztartási géppé alacsonyító környezet sok nőben, akik nem szeretnék magukat pusztán biológiai lényként látni, depressziót, fásultságot, kiégést okoz. És mi van azokkal a nőkkel, akik betartják ugyan a „szabályokat”, de mégsem érzik remekül magukat? Nos, azok a nők rosszak, hibásak, és erről még csak beszélniük sem lehet. A szerző több mint 1700 magyar nővel interjúzott, megkérdezve őket az anyasággal kapcsolatos érzéseikről, indítékaikról, illetve arról, mennyire érezték magukon a társadalmi nyomást a választásaikban, a mindennapi életükben. 18 anyaságtörténetet olvasunk. A beszélgetésekből kiderül, hogy hiába a cukormáz, a retus és a rózsaszín képek, a háttérben sokszor bűntudat, megfelelési kényszer és az illúziók karikatúrája áll. (Tea Kiadó)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.