Bezárul, kinéz, újrakezdi

Az év vége a rengeteg színes válogatás, vaskos és képgazdag ünnepi kiadvány ideje, meg persze a helyzetképeké, az összefoglaló elemzéseké.

„Miután a szülesztési agymosás generációk óta folyik, sőt a fogamzásgátlás elterjedése óta társadalmi méreteket ölt, mára szinte megfejthetetlen, hogy mit is tennének a nők, ha egy olyan világban nőnének fel, amelyből hiányzik a szerepre idomításuk, ahol a gyerektelenséget nem sújtja megszégyenítés, állandó nyaggatás, sajnálkozás. Mi történne, ha a nők azt tanulnák magukról, hogy bármilyen életet élhetnek?” Fontos könyv Angela Murinai szépíró és feminista gondolkodónak, a Gumiszoba blog alapítójának Anya szív című munkája, amelynek most a második, átdolgozott kiadása látott napvilágot. Muriani a felületén nőjogi és társadalmi kérdésekkel foglalkozott, élesen bírálva a nemek közötti egyenlőtlenségeket; a könyv alapvetően ennek szellemiségében íródott, és hiába írunk 2024-et, még mindig ott tartunk, hogy ezekről a kérdésekről hangosan beszélni kell. Még mindig ott tartunk, hogy az alapvetően patriarchális társadalom durván rányomja a nőkre a szülés és gyereknevelés terhét, és persze a „családi boldogság” megteremtését is, ami nyilvánvalóan azzal jár, hogy mindenkiről nekik kell gondoskodniuk. (Ismerős ugye: nem lesz családon belüli erőszak, ha a nők „elfoglalják magukat” azzal, ami a dolguk.) A nőket szülő- és háztartási géppé alacsonyító környezet sok nőben, akik nem szeretnék magukat pusztán biológiai lényként látni, depressziót, fásultságot, kiégést okoz. És mi van azokkal a nőkkel, akik betartják ugyan a „szabályokat”, de mégsem érzik remekül magukat? Nos, azok a nők rosszak, hibásak, és erről még csak beszélniük sem lehet. A szerző több mint 1700 magyar nővel interjúzott, megkérdezve őket az anyasággal kapcsolatos érzéseikről, indítékaikról, illetve arról, mennyire érezték magukon a társadalmi nyomást a választásaikban, a mindennapi életükben. 18 anyaságtörténetet olvasunk. A beszélgetésekből kiderül, hogy hiába a cukormáz, a retus és a rózsaszín képek, a háttérben sokszor bűntudat, megfelelési kényszer és az illúziók karikatúrája áll. (Tea Kiadó)