olvasótapló

Bezárul, kinéz, újrakezdi

Az év vége a rengeteg színes válogatás, vaskos és képgazdag ünnepi kiadvány ideje, meg persze a helyzetképeké, az összefoglaló elemzéseké.

„Miután a szülesztési agymosás generációk óta folyik, sőt a fogamzásgátlás elterjedése óta társadalmi méreteket ölt, mára szinte megfejthetetlen, hogy mit is tennének a nők, ha egy olyan világban nőnének fel, amelyből hiányzik a szerepre idomításuk, ahol a gyerektelenséget nem sújtja megszégyenítés, állandó nyaggatás, sajnálkozás. Mi történne, ha a nők azt tanulnák magukról, hogy bármilyen életet élhetnek?” Fontos könyv Angela Murinai szépíró és feminista gondolkodónak, a Gumiszoba blog alapítójának Anya szív című munkája, amelynek most a második, átdolgozott kiadása látott napvilágot. Muriani a felületén nőjogi és társadalmi kérdésekkel foglalkozott, élesen bírálva a nemek közötti egyenlőtlenségeket; a könyv alapvetően ennek szellemiségében íródott, és hiába írunk 2024-et, még mindig ott tartunk, hogy ezekről a kérdésekről hangosan beszélni kell. Még mindig ott tartunk, hogy az alapvetően patriarchális társadalom durván rányomja a nőkre a szülés és gyereknevelés terhét, és persze a „családi boldogság” megteremtését is, ami nyilvánvalóan azzal jár, hogy mindenkiről nekik kell gondoskodniuk. (Ismerős ugye: nem lesz családon belüli erőszak, ha a nők „elfoglalják magukat” azzal, ami a dolguk.) A nőket szülő- és háztartási géppé alacsonyító környezet sok nőben, akik nem szeretnék magukat pusztán biológiai lényként látni, depressziót, fásultságot, kiégést okoz. És mi van azokkal a nőkkel, akik betartják ugyan a „szabályokat”, de mégsem érzik remekül magukat? Nos, azok a nők rosszak, hibásak, és erről még csak beszélniük sem lehet. A szerző több mint 1700 magyar nővel interjúzott, megkérdezve őket az anyasággal kapcsolatos érzéseikről, indítékaikról, illetve arról, mennyire érezték magukon a társadalmi nyomást a választásaikban, a mindennapi életükben. 18 anyaságtörténetet olvasunk. A beszélgetésekből kiderül, hogy hiába a cukormáz, a retus és a rózsaszín képek, a háttérben sokszor bűntudat, megfelelési kényszer és az illúziók karikatúrája áll. (Tea Kiadó)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.