CHRISTINE NÖSTLINGER: SZÉP KIS CSALÁD

  • - ts -
  • 2011. április 7.

Könyv

Nincs nehezebb dolog a realista gyerekkönyvnél: író és olvasó itt egészen biztosan találkozik, a kölcsönös nehézségek mezején. Nos, a német nyelvterület momentán tán legmagasabban jegyzett szerzője, a száz fölötti kötetszámmal rajthoz álló osztrák művésznő igazán kitesz magáért, gyermekhősei (egy 15 éves bakfis, 13 éves öccse és hétesztendős kistesójuk) kalauzolásával egy tisztes polgári család felbomlásának a kellős közepébe vezetvén olvasóit.
A kölkök mesélik el, hogy apa és anya hosszú évek - hol csendes, de sűrűbben hangos - marakodása után hogyan is megy szét, s apa mint bútorozik össze Wilmával, a hallal, és anyára hogyan (gyorsan) mozdul rá a könyvelője. Míg mindezt leadják, nem mulasztanak el egy percet sem saját, mindennél fontosabb dolgaik bonyolítására fordítani. Így tehát Karlinak fiúznia kell, Ani pedig egy nagyobb szabású könyvszállítmány hazajuttatásán fárad a végeérhetetlenül zuhogó esőben, amikor az sem tisztázott pontosan, hogy hol is van az a haza. Speedi csak simán világgá megy.

Christine Nöstlinger folyékonyan, színesen (és kitűnő fordításban) beszél a gyerekhangon szólni kívánó felnőttek nyelvén - ami feltételezésem szerint a 12 év körülire lőhető célközönségnek is bejön. S emellett magas színvonalon ápol bizonyos kästneri hagyományokat, ha nem is a legizgalmasabbakat, hiszen a minden vész dacára kellemes könyvben nyoma sincs az Emil és a detektívek expresszivitásának, viszont majdnem mindent tud, amit a Repülő osztály vagy A két Lotti tanított.

Fordította: Szlukovényi Beáta. Animus, 2011, 152 oldal, 1881 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.