címû regénye már az ötödik az eddigi tizenegybõl, ami magyarul is olvasható. Mostanra már jócskán ki lehetett ismerni az elsõ regénye, a Harcosok klubja után azonnal elképesztõ népszerûségre szert tett amerikai szerzõ stílusát és paneljait: a könyv elején megsejtetett, eleinte értelmetlennek tûnõ lezárást; hogy mindenrõl kiderül, hogy minden mással összefügg; és nem utolsósorban az elképesztõ ötletek rengetegét - mint a nõt a Cigányútban, aki úgy akarja felrázni a hétköznapok fásultságából a fogyasztókat, hogy a hajfestékes tubusokat más színt hirdetõ dobozokba rejti az áruházakban, vagy most az Altatóban az ingatlanügynököt, aki kizárólagos értékesítési jogot kér a kísértetjárta luxusházakra, hogy a megrémült lakók kiköltözése után pár hetente újra eladhassa õket. Az ötletek minõségétõl, az összefüggések mennyiségétõl és elfogadhatóságától, valamint a sejtetések eleganciájától függ, hogy az egyes Palahniuk-regények olyan kiválóak lesznek-e, mint a Cigányút, vagy olyan gyengék, mint a Láthatatlan szörnyek. A fentiek - kiegészülve némi egészen morbid humorral és a fogyasztói társadalom elmaradhatatlan, kissé demagóg kritikájával - az Altatóban is jelen vannak, ám valamivel kisebb súllyal, mint eddig: most inkább magáé a történeté a fõ szerep. Eszerint a tudományosan megmagyarázhatatlan bölcsõhalálok elõtt mindenki ugyanazt az altatódalt mondta el kicsinyének; az összefüggésre rádöbbenõ újságíró és a korábban ugyanezzel a módszerrel véletlenül az egész családját (aztán szándékosan még jó néhány embert) kiirtó ingatlanos megkísérli hát megsemmisíteni az altató összes példányát - vagy megtalálni még pár hasonló varázsigét, és a világ uraivá válni. Miközben a szerzõ elmereng azon, hogy milyen is lehet élet és halál urának lenni, az olvasó nyugtázza, hogy a panelek ezúttal jól lettek összeillesztve - még ha a katarzis most távol marad is. Fordította: Totth Benedek. Cartaphilus, 2010, 276 oldal, 3000 Ft ****
CHUCK PALAHNIUK ALTATÓ
című regénye már az ötödik az eddigi tizenegyből, ami magyarul is olvasható. Mostanra már jócskán ki lehetett ismerni az első regénye, a Harcosok klubja után azonnal elképesztő népszerűségre szert tett amerikai szerző stílusát és paneljait: a könyv elején megsejtetett, eleinte értelmetlennek tűnő lezárást; hogy mindenről kiderül, hogy minden mással összefügg; és nem utolsósorban az elképesztő ötletek rengetegét - mint a nőt a Cigányútban, aki úgy akarja felrázni a hétköznapok fásultságából a fogyasztókat, hogy a hajfestékes tubusokat más színt hirdető dobozokba rejti az áruházakban, vagy most az Altatóban az ingatlanügynököt, aki kizárólagos értékesítési jogot kér a kísértetjárta luxusházakra, hogy a megrémült lakók kiköltözése után pár hetente újra eladhassa őket.
