Képregény

Conan kegyetlen kardja 3.

  • - kg -
  • 2020. november 15.

Könyv

Ennél időszerűbb nem is lehetne kedvenc, korántsem gyöngéd barbárunk összegyűjtött kalandjainak harmadik hazai kötete, hiszen épp most jelentette be a Net­flix, hogy egyezségre jutott a Conant és valamennyi tartozékát (kard, hasizom, kiadói jogok stb.) birtokló Conan Properties Internationallel: jön az élő szereplős tévésorozat! Ha csak a harmadik kötetben sorakozó képregényeket nézzük, nem lesz könnyű dolga a filmkészítőknek: a nagy kettős, Roy Thomas és John Buscema (Robert E. Howard történetein alapuló) műveiben Conan lábánál rendszerint a teljes és részleges fedetlenség határán ingadozó nőalakok hevernek és mai szemmel a feketék ábrázolása is kiveri a kiverhető biztosítékok mindegyikét. Persze nem történik más ezeken a fekete-fehér oldalakon, mint amit egyszer egy barbár úgy fogalmazott meg barbárkarrierje delelőjén: business as usual. Szavakban ez leginkább a hosszú „Nnneeeee!”, a rövidebb „N-ne!” és az örömtelibb „Óóó…!” kifejezésekkel írható le, de tettekben sokkal színesebb a paletta. Egy átlagosan mély és mozgalmas epizódban Conan egy feldühödött tigris fürgeségével végez néhány arany óriáskígyóval, majd kénytelen végignézni, ahogy a helyi, rezidens mágus harcostársa mellkasát szétrobbantva annak szívét magához veszi. A barbárság kötelez: a szívek ilyetén módozatú kiszakítása nem maradhat megtorlatlanul a conani világban, amit csak helyeselni lehet: egy óriáskígyós kaszabolás és egy heves csók (nem a kígyóval) után Conan már lovagol is a következő ütközetbe.

Fordította: Galamb Zoltán. Fumax, 2020, 400 oldal, 6995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.