Könyv

Dave Broom: Whisky világatlasz

  • - greff -
  • 2011. december 30.

Könyv


Az egymillió önjelölt sommelier országában bizonyára vannak olyanok, akik szerencsés állapotnak tekintik, hogy a magyar szeszfogyasztók érdeklődése - a magas árfekvéstől és a szűk körű terjesztéstől aligha függetlenül - egyelőre nemigen terjed ki a kevert whiskyk és a bejáratott bourbon márkák világán túlra. Számukra rossz hír, hogy az eredeti kiadás után alig egy évvel magyarul is megjelent az angolszász whiskyszakértők egyik nagyvadjának masszív kalauza: ez ugyanis a kedvfokozás mellett éppen az oktatást tűzte ki célul.

A Whisky világatlasz horizontja rokonszenvesen széles: ugyan nincs az a bódító érzésünk olvasása közben, hogy a szerző a galaxis összes whiskyjét kóstolta már - mint Jim Murray, a kis utánajárással (angol nyelven) nálunk is beszerezhető Whisky Bible-évkönyvek szerzője -, a whiskynagyhatalmak térképére felrajzolhatatlan területek (Skandinávia, Spanyolország, Dél-Afrika és a többi) érintése jelentősen emeli a kötet izgalomfokát. A lepárlóüzemeket körbejáró, rövidségük ellenére is alapos és jobbára szerencsésen józan stílben fogalmazott szócikkek történeti áttekintésből, miniinterjúkból és a gyártásra fókuszáló tényközlésből forrnak egybe. Bánatunkra a szerző nem tekinti feladatának a rangsorolást, ellenben a kóstolási jegyzetekkel nem marad adós, és elég ügyesen halad ezen az ingoványos terepen. Persze őt is elcsábítja olykor a lirizálás szirénéneke, de megfogalmazásai javarészt intenzíven evokatívak ("száradó rákászkosár", "kátrányos kötél és pipafüst"), és csak nagyritkán mosolyogtatnak meg (például amikor egy japán whisky ízjegyei között a tatamiét is felismerni véli).

Kár, hogy az atlasz nagyméretű fotói nem merészkednek túl a képeslap-esztétikán, és egy kiejtési útmutatót sem ártott volna elhelyezni ebben az összességében hasznos, fontos kötetben.

Fordította: Gyuris Norbert, Mátics Róbert. Alexandra, 2011, 320 oldal, 9900 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.