rés a présen: Az első regényednek kalandos sorsa lett. Mi a Barhesz igaz története?
Rubin Eszter: A Barheszt a kisfiam haláláról kezdtem írni, de végül más lett és több: szerteágazó regény, mely az életről szól, annak minden ambivalenciájával, szépségével és fájdalmával együtt. 2012-ben jelent meg először, nagyon jó fogadtatást kapott, ezért 2016-ban, amikor kijött a Bagel című második kötetem, újra megjelent a Barhesz is, átdolgozott bővített kiadásban. Az Orlai Produkció felkért, hogy Csákányi Eszter számára írjak belőle monodrámát, amit nagy sikerrel mutattunk be. A Bagelből készült színdarabommal pedig jelenleg a Terminál Workhouse társulat foglalkozik.
rap: Honnan érkeztél a kortárs irodalomba?
RE: Az ELTE Társadalomtudományi Karán diplomáztam, családterápiás központban dolgoztam, majd a Junior Art Center művészeti iskola elvégzése után enteriőrtervezéssel foglalkoztam. Később cukrászképesítést is szereztem, de végül nem nyitottam cukrászdát, csak a Bagel című kötetem lapjain.
rap: A Könyvfesztiválra jelent meg az Árnyékkert című regényed. Kinek, kiknek a története ez?
RE: Mozgalmas családregény, felkavaró fordulatokkal a 80-as évektől napjainkig, középpontban egy valaha varázslatos, mára omladozó, romjaiban is megbabonázó ház, a főszereplők házasságának tárgyiasult szimbóluma, s a házat körülvevő árnyas kert, a Stark család és gyermekeik soha meg nem valósult álmainak a temetője. Egy harminc éven át őrzött, mindent romba döntő súlyos titok, egy bántalmazó kapcsolat, melynek elszenvedője a férfi, egy narcisztikus nő, aki cseppenként adagolja az elégedetlenség és szemrehányás mérgét a reggeli kávéba, ami elnehezíti a férje végtagjait, és kimossa belőlük az életerőt.
rap: Kiknek ajánlanád ezt a könyvet?
RE: Aki szereti az oldalról oldalra kibontakozó, sűrű történeteket, és attól sem riad vissza, hogy esetleg magára ismerhet.
rap: Van-e már bevált recepted az írásra, esetleg kedvenc írói módszered?
RE: A legjobb, amikor hajnalban leülök egy percre az íróasztalomhoz pizsamában, hogy az éjjel eszembe jutott gondolatokat lejegyezzem, de az álom nem ér véget, már délután van, rám sötétedik, és még mindig írok. Vagy talán csak rajtam keresztül születnek meg a mondatok. A szemem előtt életre kelt történet az olvasói visszajelzések szerint filmre kívánkozó, plasztikus hullámvasút, ahogy Gács Anna írja a könyvajánlóban: filmszerűen élénk, pergő dialógusokban megírt jelenetek és lírai, álomszerű futamok váltakoznak a szövegben.
rap: Hol jelensz meg a közeljövőben közönség előtt?
RE: A Könyvhéten június 15-én, szombaton 11-kor dedikálok a Duna korzón. A Múzeumok Éjszakáján, június 22-én este 8-kor a Nemzeti Múzeumban a Con Spirito Kamarazenekarral adjuk elő Mendelssohn Modern Walpurgis-éji álom című darabját és a zenei tételek között a szentivánéji témára rímelő részleteket olvasok fel az Árnyékkertből.
rap: Kinek az árnyéka lennél, kinek az árnyékát néznéd szívesen?
RE: A regényből a jövőben készülő film főszerepében el tudnám képzelni Röhrig Gézát, ahogy Stark Gyuriként hét évig ül a kanapén depressziótól sújtva, miközben befonja a borostyán – esetleg így zajlana egy nem szokványos casting. De szívesen megnézném egy árnyjátékra Sacha Baron Cohent is.
