Deres Kornélia: Szőrapa

  • - kkl -
  • 2012. március 20.

Könyv

Mértéktartóan karcsú, jó arányérzékkel szerkesztett, meglehetősen határozott hangon megszólaló, karakteres kötet az 1987-ben született költő első verseskönyve. A cím egyértelmű utalás a pszichológiai kísérletre, amikor az elpusztult anyacsimpánz teteme mellé egy meleg és szőrös tárgyat helyeztek, s a bébimajom inkább a meleg testet választotta valódi, ám kihűlt anyja helyett.

E kötetet az apa (pontosabban inkább több lehetséges apa) markáns, olykor kifejezetten félelmetes alakja uralja, miközben helye mégis többször elbizonytalanodik, szerepe rendre át- és felülíródik. Olykor gondoskodó ("pedig apa még öntözte őket" [ti. az udvari virágokat]), ugyanakkor féltékeny ("valaki bedobta üvegházad ablakát. / Talán apa volt"), máskor a vitathatatlan tekintélyű családfő ("az asztalnál mindenki kussol, / ha apa beszél"), majd "határvadász és hajókapitány" és rögtön "trófea-apa" - az alakmások felsorolásából legyen elég ennyi. Ugyanis a végeredmény az marad, hogy a hiányzó apa helyén a lehetőségek sokféleségének megfelelően konstruált pszeudoapa képe éppen ily módon válik igazivá (még ha nem is választottá) ebben az egész kötetben sarokpontokként használt, rendre visszatérő, expliciten ki nem bontott szimbólumok alkotta szövegmátrixban. Deres Kornélia "pontos, kegyetlen, őszinte mondatai" (idézet Kemény István hátlapszövegéből) megrázó és felemelő kötetegészt alkotnak - és borzongatóan szépet. "'Az apákról jót vagy semmit.' / Hát ilyesmiket tennék a szájába, / ha már beszélni nem tud." - írja a Gólem című vers végén, és itt nem (vagy éppen hogy nem úgy) szólal meg a József Attilától és Lawrence Ferlinghettitől ismert halott anya: "megütötted magad?".

JAK-Prae.hu, 2011, 54 oldal, 1490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.