Akkor ez itt fiction vagy non-fiction? – kérdezhetjük elbizonytalanodva. Régebben már előfordult, hogy a kiadó teret adott jogtudós szépirodalmi szárnypróbálgatásának. A Magvetőnél jelentek meg Sajó András Karácsonyi merénylet és Terven felüli regény című könyvei. „Az irodalmat szeretem. De úgy látszik, annyira mégsem, hogy megkímélnénk egymást egymástól” – mentegetőzött Sajó három évtizeddel ezelőtt. Gyakoribb, hogy szépíró tesz közzé kifejezetten politikai és közjogi témájú szövegeket. Például Parti Nagy Lajos a Fülkefor és vidéke – Magyar mesék – A nép forog, az alaptörvény pihen címkavalkád alatt szintén a Magvetőnél jelentette meg az orbáni alkotmányos rendszer kialakítására reflektáló abszurd álnépmeséit.
Majtényi prózáját nehezebb körülírni, mert heterogén műfajú. A könyv tartalmaz tárgyszerű jogászi magyarázatokat a lerombolt köztársasági alkotmányról és a helyébe állított alaptörvényről, kritikát és olvasói megjegyzéseket szépirodalmi művekről (például A tulajdonságok nélküli emberről és a Virágzabálókról), műelemzéseket (például a Levegőt! című versről), bibliamagyarázatot (a népszámlálás mózesi és újszövetségi leírásairól), laudációkat (mások mellett Sólyom Lászlóról, Kovács Zoltánról, Furman Imréről), szónoklatokat (mindenekelőtt a 2012. január 2-ai, operaház előtti beszéd szövegét), sőt szépirodalmi kísérleteket is (Örkényre emlékeztető egypercest, Esterházy-féle ujjgyakot, Karinthyra hajazó humoreszket). Az egyes írásokban a szerző megszólal mint hivatalban lévő adatvédelmi ombudsman, médiatestületi elnök, civil újságombudsman, a hivatalban lévő vezetők civil kritikusa és az Eötvös Károly Intézet vezetője.
Összességében a könyv inkább irodalom, mint szakirodalom. Nem a szűk szakmai közönségnek szól, kerüli a műszavakat, elvétve szerepelnek benne hivatkozások, forrásmegjelölések, viszont esztétikai babérokra tör. Nem a távolságtartó elemző perspektívájából beszél, hanem az érzelmektől fűtött résztvevő hangján. Igen, Majtényi László vallomásait olvassuk a könyvben hazáról és hazaszeretetről, barátokról és barátságról, hitről és családról. Ám mindeközben nem fikció tárul elénk, hanem a magyar valóság.
Talán a szerző elnökletével működő közpolitikai intézet névadója, Eötvös Károly munkásságához hasonlítható a Romok ormán? Eötvös ma főképp jogászként, a tiszaeszlári per vezető védőügyvédjeként és Deák-, majd függetlenségi párti politikusként ismert, de irodalmi életműve is jelentős volt. Úgy tartják, hatvanéves kora körül ébredt rá, hogy író is, és ezt követően írta meg „összes művei” java részét, melyek a Révai kiadásában huszonnégy kötetet töltöttek meg. Majtényi, csakúgy, mint Eötvös, az alkotmányért való „harczot” helyezi a fókuszba, miközben ő is beszámol a politikai és kulturális élet eseményeiről, felvázolja számára kedves és fontos közéleti szereplők pályaképét. Bár a két szerző szövegében az is közös, hogy „gyakran százfelé folyik a mese”, a Romok ormán nem a kivételes eötvösi stílust idézi.
Mégis, a könyvből jól kirajzolódik Majtényi világszemlélete. Robert Musil, József Attila, Petri György, Darvasi László és mások írásait nem kizárólag irodalmi vagy esztétikai szemszögből vizsgálja, hanem igyekszik kimutatni bennük a továbbgondolásra érdemes, egyfelől a személyiséget védő, másfelől a politikai nyilvánosságot előmozdító emberi jogi szemléletet. Úgy vélem, Majtényi jogfelfogására Kis János és Sólyom László gyakorolta a legnagyobb hatást. Ezt tükrözik a politika és a jog morális alapjairól, a méltóságeszméből származó emberi jogok elsődlegességéről, az 1989-es alkotmányos forradalomról, a harmadik köztársaság erényeiről és gyengéiről szóló fejtegetések. Ha pedig Kis és Sólyom nézetei eltérnek (például a melegek jogairól vagy az ügynökaktákról), akkor a szerző jobbára az előbbivel halad közös ösvényen. Kis hatása érződik a köztársaság hanyatlásának magyarázatában („százéves háború”) és az ország előtt tornyosuló teendők leírásában: Majtényi is a helyreállító alkotmányozás szószólója.
A kötet gondolati eredetiségét mégsem csupán az irodalmi ambíciók biztosítják. Nem is csak az, hogy Majtényi olyan ombudsmani és civil szervezeti tapasztalatokat hasznosít az egyes fejezetekben, melyekkel mások nem rendelkeznek. Egyedi meglátásai közül most azt emelem ki, amelyet szerintem mindenkinek ismernie kellene napjaink közéleti vitáiban. Eszerint téves az a nézet, hogy a rendszerváltás utáni alkotmányos gyakorlatokból kimaradt a nép. Pont ellenkezőleg: az orbáni alaptörvénnyel létrehozott Nemzeti Együttműködés Rendszere irtott ki fontos néprészvételi elemeket. Az actio popularis kezdettől fogva lehetővé tette, hogy bárki az Alkotmánybírósághoz forduljon, ha egy jogszabályt alkotmánysértőnek gondolt. Az ombudsmani rendszer és benne a közérdekű adatok nyilvánosságával és az információs önrendelkezési joggal egyszerre foglalkozó adatvédelmi biztos intézménye fontos összekötő kapocs volt az állampolgárok és az állami intézmények között. Míg az Alkotmánybíróság hatékonyságát legerősebb jogköre, a törvények megsemmisítése biztosította, addig az ombudsmanok „puha” jogvédelemmel, vagyis a felek közötti közvetítéssel, nyilvános érveléssel és ajánlás megfogalmazásával válhattak főszereplővé. A független alkotmánybírósági és ombudsmani jogvédelem olyan, sikeres megoldások voltak, amelyek – nem túlzás – világszerte elismerést keltő újításokkal gazdagították az alkotmányos demokráciát. Az Alkotmánybíróság alapjogvédő döntéseire más országok bíróságai és nemzetközi döntőfórumok hivatkoztak, és az információs jogok védelmi rendszerét is többfelé mintaadónak tekintették. Mára az Alkotmánybíróság a legfőbb kontrollszervből a szervilizmus megtestesítőjévé vált, az adatvédelmi biztos helyett egy szintén kormányzathű hivatal működik, és ahogy az alaptörvény jött, úgy sorvadtak el a polgárok petíciós jogai is.
A Romok ormán felidézi Magyarország modern kori történelmének néhány dicső emlékét. Az autoriter alternatívával szemben képviseli a harmadik köztársaságot igazoló szellemi áramlatokat. Fenntartja a progresszió igényét vészterhes időkben. Majtényi László a szabadság és szolidaritás hazai hagyományának szószólója és a hagyomány folytatásának előmozdítója. Mondhatni, egy magvető.
Magvető, 2014, 488 oldal, 3990 Ft
