Könyv

Egy szabad szellem

Gajdó Tamás: Veszedelmes polgár. Bárdos Artúr pályaképe 1938–1974

Könyv

A köztudottan zsákutcás és kényszerpályás magyar múlt valójában az esélyek és lehetőségek terepe volt még a tragikus huszadik század első felében is.

Egy másik, egy jobb, egy a világra nyitottabb és modernebb Magyarország lehetőségét körvonalazta megannyi mindmáig büszkén emlegetett, és éppígy számos mára többé-kevésbé elfeledett kísérlet, vállalkozás és életmű is: a Nyugattól és Bartók Bélától Sztehlo Gábor Gaudiopolisáig vagy akár Szentpál Olga mozgásművészeti tevékenységéig. Ennek a másik, inkább csak lehetőségében létezett Magyarországnak a jelese volt Bárdos Artúr (1882–1974) is: színháztörténetünk oly sokáig árnyékba és egyúttal sarokba állított apafigurája. Az újságíró-kritikusból színházcsinálóvá átlényegülő, többszörös színházalapító és gyakorlott újrakezdő Bárdos életútjának utolsó három és fél évtizedét most a színháztörténész Gajdó Tamás tárta és dolgozta fel monográfiájában.

Gajdó könyve a kései tisztelgés és adósságtörlesztés gesztusánál valami sokkal fontosabbat is ad a maga póztalan és rokonszenvesen pozitivista adatgyűjtő szorgalmával: rekonstrukciót egy átmeneti korszak színházpolitikájáról, középpontjában egy történelmileg kudarcra ítélt, de emberi-intellektuális autonómiáját váltig megőrző színházi bölccsel. A kötet túlnyomó részét ugyanis annak a szűk-bő három esztendőnek a története teszi ki, amikor a színpadtól való eltiltást és a vészkorszakot túlélő Bárdos Artúr 1945 és 48 között még egyszer nekirugaszkodhatott a Belvárosi Színház igazgatásának. Modern, kockázatvállalóan kísérletező, de egyszersmind büszkén polgári színházcsinálóként, egy hiperinfláció, majd egy kommunista hatalomátvétel árnyékában, tehát összességében a lehetetlent megkísértve.

Gajdó mintaszerű munkájából most kirajzolódnak Bárdosnak a realitásokkal számot vető erőfeszítései és taktikai döntései (Mit tanultunk a szovjet színháztól? – tartott például előadást 47-ben a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság ülésén), de éppígy azok az irgalmat nem ismerő támadások is, amelyek a kommunista sajtó felől fokozódó mértékben találták meg a „kormányfőtanácsos úr” személyét és színháza működését. Bárdosnak azért így is jutott néhány fontos színházi este, s a nagy színészfelfedező még ekkor is útjára tudott bocsátani egy utóbb korszakossá növő színészt: az ifjú Kállai Ferencet. Azonban túl minden anyagi motivációjú vagy műsorpolitikai engedményen, Bárdos nem fért, mert nem férhetett el az államosított színház és államosított közönség nagyban épülő rendszerében. Egy 1947 decemberében megrendezett színházi ankét során ugyanis Bárdos kimondta azt, amit egyetlen diktatúra sem tud eltűrni a maga háza táján: „Mondhatnám, minden szabad szellem kikezdi a fennálló és abszolút igaznak tartott szerkezeteket.”

„Csak előre, édes fiam” – írta Bárdos a Rómeóként felléptetett Kállainak, majd 48 őszén amerikai emigrációba vonult. „A „szellemi előkelőség” nagyképű póza mögött megbúvó igazi Bárdos Artúr a szürke középszerűség, az óvatos semmit sem mondás őre és bajnoka volt a magyar színházi életben, idézi Gajdó a Szabad Nép Bárdost búcsúztató cikkét. És idézi a tanítványból hálátlan utóddá elő- és alálépő Simon Zsuzsa nyilatkozatát is e napokból: „Bárdos Artúr teljes politikai, művészi és anyagi káoszt hagyott maga után…” A Belvárosi helyén ma működő Katona alkalmasint mégis inkább Bárdos káoszát tekintheti a maga jogos örökségének, semmint Simon főnéni munkásságát.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2016, 236 oldal, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.