Hívei ünnepelni készültek az idén, nem temetni. Johnny Depp-pel a fõszerepben forgatják elsõ komolyabb regényének, a Rumnaplónak a filmváltozatát. A könyv a napokban jelent meg magyarul. Legutolsó írásában Bill Murraynek magyarázza az általa kifejlesztett shotgun golf lényegét. Február 20-án, 67 éves korában a konyhájában .45-ösével fõbe lõtte magát.
1937-ben született a Kentucky állambeli Louisville-ben. Vandalizmus, rablás, fiatalkorúak börtöne, sereg az út, ahol a légibázis lapjába írt sportról. A sport mindvégig az egyik elsõ számú témája volt, legtöbbször azonban csak ürügy, hogy valahogy el lehessen kezdeni írni. Sikertelen elhelyezkedési kísérletek után a Sportivo magazinnál, a karibi világ Sports Illustratedjénél kezdett el dolgozni. 1965-ben csatlakozott a Pokol Angyalai motorosaihoz, egy évig tartott a "hunokkal", míg le nem verték egy kocsmai balhéban. Ez idõ alatt állt rá a keményebb drogokra, fõként az LSD-re. Thompson köztudottan legendás mennyiségû alkoholt és drogot fogyasztott az év minden napján, ha még hozzávesszük, hogy fegyverbolond is volt, csoda, hogy betöltötte a 67-et. "Tovább élt, mint bármelyikünk gondolta volna" - nyilatkozta a napokban Jann Wenner, a Rolling Stone alapító szerkesztõje. Az is nehezen érthetõ, hogy ugyan nemegyszer vád alá helyezték, mégis megúszta, annak ellenére, hogy soha nem csinált titkot drogfogyasztási szokásaiból, és hogy ipari mennyiségû kábítószert foglaltak le nála. A Pokol Angyalai könyv meghozta számára a sikert. Egy évben jön ki Capote Hidegvérrel címû kötetével, azóta is rokonítják a két írást, a documentary fiction mûfaji kategóriával jellemezve. A könyvbõl befolyt pénzen egy tanyát vett Aspen mellett, s beköltözött az azóta legendássá vált Bagoly Farmra. Elindult Aspen seriffi posztjáért, ha nyer, többek között szavazásra bocsátotta volna a város nevének Kövér Várossá változtatását, otthont adott volna a drogdealereknek. De vesztett. Írt a Kentucky derbirõl, maga az esemény talán két sort kapott, a miliõn van a hangsúly. Ekkor dolgozott elõször együtt Ralph Steadmannel, aki késõbb a legtöbb könyvét illusztrálja, s aki azóta kidolgozta a gonzó elméletét a képzõmûvészetre. A Kentucky derbis cikkre írta levelében Bill Cardoso újságíró: "Nem tudom, hogy mi a szart csinálsz, de mindent meg-változtattál. Ez teljesen gonzó." A gonzó újságírás kapcsán legtöbbször azt hangsúlyozzák, hogy a szöveg hallucinogén szerek hatása alatt születik. Fontosabb talán a kreatív nyelvezet, a fikció és a tények közötti rugalmasabb mozgástér. Thompsonnál ennek különös dinamizmusa van, nincs az a hagymázas rémálom, amit tõle el ne lehetne képzelni. A leglényegesebb elem a gonzóban azonban az, hogy a szerzõ is része a sztorinak, a fontos az, amit õ megélt, s nem az, ami történt.
1971-ben Los Angelesbe utazott, hogy a keleti gettókban megfigyelhetõ rendõri brutalitásról írjon. Itt találkozott Oscar Zeta Acostával, akivel késõbb Vegasba ment, hogy tudósítson a Mint 400 motorversenyrõl, valamint egy kábítószerügyi konferenciáról. Ennek az utazásnak a története a Félelem és reszketés Las Vegasban, mely magyarul a Narancs Könyvek elsõ darabjaként jelent meg '93-ban. Tudósított a Rolling Stone '72-es választási kampányáról, majd Vietnamból. A Gonzo Papers rövidebb írások kötetei-nek négyrészes sorozata; a Great Shark Hunt önéletrajzi könyv, a Songs of the Doomed gyûjtemény korábbi írásokból, a Generation of Swine a yuppie-generáció kritikája, a Better than Sexben Clintonról értekezik. Talán egyedül õ nem ujjongott a Rolling Stone szerkesztõségében Clinton megválasztásakor. Arról például, hogy az elnök bevallotta, kipróbálta a marihuánát (de nem tüdõzte le), Thompson úgy nyilatkozott: "Ez csak a megszégyenítése egy tökéletes generációnak." Írt egy fikcionális regényt, a Silk Road '80-ban jelent meg, tudósított a Honolulu maratonról, ennek eredménye a The Curse of Lono.
Az utóbbi idõben egyre töb-ben vizsgálják H. S. T. szövegeit a posztmodern szempontjából. Gérard Genette transztextualitás rendszerébõl kiindulva több figyelem fordul a thompsoni szöveg különbözõ rétegeinek eleven kapcsolataira. Elsõsorban azt emelik ki, hogy Thompson legtöbb könyvében elõszövegként, metatextusként jelennek meg újságcikkek, tudósítások. Lepleket rángat le a fél/tévinformációkkal dolgozó médiáról, mely ugye "szar alakok könyörtelen bandája". Thompson az újságírásról szóló újságírást is mûvelt - metazsurnalizmust, ahogy William McKeen írja monográfiájában.
Rohadt egy idõszak állt most mögötte. Csípõmûtét, lábtörés. Busht talán még Nixonnál is jobban rühellte. A Bush-adminisztrációt így jellemzi önéletrajzában, a Kingdom of Fearben: "Rasszisták, gyûlöletet keltenek közöttünk - õk maguk a Ku-Klux-Klan." Másutt: "Ez az ország már csupán annyira a szabadság hazája vagy védõbástyája, mint a náci Németország volt 1940-ben." Halálával több figyelmet kap, mint valaha, Hemingwayjel, Faulknerrel, Kerouackal emlegetik együtt, viszik a könyveit, mint a cukrot. Találgatnak, öngyilkosság vagy baleset történt-e. Mike Cleverly, szomszéd és barát úgy nyilatkozott: "' volt az utolsó ember, akirõl el tudtam volna képzelni, hogy megöli magát. Kevésbé lepett volna meg, ha engem lõ le." Thompson halála elõtt fiatal feleségével beszélt telefonon, kérte, siessen haza, hogy dolgozhassanak egy újabb cikken, majd elköszönt. Anita Thompson még hallotta a lövést. A család szerint baleset történt, de talán mégis azoknak van igazuk, akik azt mondják, Hunter S. Thompson nem akarta, hogy rajta kívül bárkinek is köze legyen a halálához. Szombaton búcsúznak tõle, hamvait egy ágyúból lövik ki a farmján, ahogy õ kívánta.
Rituper Tamás
