Könyv

Norvég írót rég ért akkora irodalmi elismerés, mint Per Pettersont a Lótolvajok című regényéért. A hallgatásokkal és elhallgatásokkal teli északi próza mestere minden, csak nem hallgatag ember: budapesti látogatásakor tehenekről és baloldaliságról, könyvtolvajlásokról és házastársi perpatvarokról is beszélgettünk.

Ma már szerencsére sokan ismerik Farkas Zoltán történetét, a roma fiúét, aki egy alulfelszerelt mezőkovácsházi próbateremből Európa legjelentősebb metálkiadójáig küzdötte fel magát és zenekarát, az Ektomorfot.

A nagynevű költőnek kuratóriumi tagként azt kellett tapasztalnia, hogy Balog miniszter „fölülírja” a szakmai döntéseiket. De akkor miért nem hagyja ott az egészet? Kisinterjú.

A kormánypárti napilap szerkesztője dönthet arról, ki kapjon József Attila-díjat. Ezzel eddig valamiért nem dicsekedett.

Aki olvasta Garaczi László előző három lemur-regényét, az tudja: rendkívül szórakoztató, nyelvi leleményben és a történetfűzés humorában gazdag, mozaikos sztorikból összeálló, de némi időrendi előrehaladást mutató szövegek voltak ezek; úgy szokás számon tartani őket, mint afféle írói önéletrajzokat, tele abszurditásokkal és szürreális viccekkel, hemzsegnek a helyszínek és a szereplők, és az olvasót sodorja a sok apró esemény, a rendkívül mulatságos elbeszélésmód.

Manapság mintha ismét sikk lenne a lokálpatriotizmus.

A februári LMBT történeti hónap arra is alkalmat ad, hogy pótoljuk régi mulasztásunkat, és kikér­dezzük nagyszabású tudományos vállalkozásáról a szerzőt, akinek Szodoma és környéke – Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányulások a magyar költészetben című, 800 oldalas könyve Janus Pannoniustól a jelenlegi pályakezdők verseiig ível.

Lezárult Bartók Imre eretnek regénytrilógiája. Ritka ma az eretnek író, mégis alig írnak róla. Ízlelgessük, mit jelent ez.

A kilencvenes évek elején vigyáznom kellett egy barátnőnk unokahúgára a szegedi sörkertben. A kislány nagyon élénk volt, nyughatatlan, nem nagyon akart a helyén maradni. Leültettem rajzolni, és elég gyorsan kiderült, hogy rettenetes élményekben volt része: az anyját az egyik legismertebb sorozatgyilkos a szeme láttára ölte meg.

A Középülettervező Iroda, ismertebb nevén Közti immár legalább a harmadik nemzedék életén és életkörülményein hagyja ott a nyomát, gyakran anélkül, hogy az érintettek tudnának erről. 1949 és 1991 között ez a cég tervezte ugyanis Magyarország középületeinek túlnyomó többségét, de a legnagyobb kulturális beruházások a rendszerváltás óta is jórészt a Közti tervezőinek koncepcióit hordozzák.