Könyv

A magyar nyelvről mindenkinek van véleménye. Nincs nála szebb. Páratlan szókincsével egyetlen más nyelv sem versenyhezhet. De sajnos veszélyben van, mert folyamatosan romlik, silányodik!

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Megkérdeztük a fordítótól.

A Vakrepülés különös, rövid történetfragmentumokból álló regény. A névtelen, magára szinte az összes szám összes személyében utaló elbeszélő-főszereplő asszociatív módon ugrál különböző életszakaszai között: a mélyszegénységben telt toxikus gyermekkortól az értelmiségiek társaságában töltött, addiktív szerekkel mérgezett késő kamaszkoron át a kevéssé reflektált, de a reflexiók kiindulópontjának tekinthető felnőttkorig.

E mesekönyvet nyolc éven felüli olvasóknak ajánlják. Nyolc éven felüli olvasóként a hideg futkosott a hátamon, amikor egy átlagos este, lámpafénynél, paplan alatt végigolvastam.

Nincsenek többé új történetek, mindent kitaláltak, elmondtak és újrameséltek már – hangzik manapság a panaszos sóhaj, amit nem könnyű megcáfolni egy olyan világban, ahol immár a Szellemirtókból is remake készült.

Az elmúlt 20–25 évben itthon sem volt teljesen ismeretlen a „csallóközi maffia” kifejezés, bár ahhoz képest, hogy tagjai szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségűek voltak, a hazai sajtó ingerküszöbét csak a legbrutálisabb megmozdulásaik érték el. Ám ennél sokkal többről van szó.

Az emberiségtől már a korábbi köteteiben elbúcsúzott, új könyvében a növénnyé változáshoz igyekszik nyelvet találni. Életmódgurunak beillő írókról, fára mászásról és a gyakorlás elméletéről is beszélgettünk vele.

„Drága Apám, a minap egyszer megkérdezted, miért állítom azt, hogy félek Tőled” – kezdte apjának írott magánlevelét a huszonhat éves Franz Kafka 1919-ben; e levél végül irodalmi klasszikussá vált.

Míg a norvég szerzőnek világsikert hozó, kevés szereplőt mozgató, szikár és gondosan felépített szerkezetű Lótolvajokat egyes kritikusai regényhosszúságú novellához hasonlították, a Férfiak az én helyzetemben inkább rövid történetek füzérének tekinthető. Az alig 300 oldalas regény követhetetlen logika alapján tagolódik hat részre és 30 fejezetre, a szakaszok között – sőt néha azokon belül is – az elbeszélés folyamatosan ugrál az időben, az olvasó nemegyszer szilárd tájékozódási pont nélkül találja magát, ha az események sorrendjét kutatja.