Interjú

„Ellensúlyozni a poénokat”

Ben Miller színész, humorista, író

Könyv

Fizikát tanult, egy darabig még tanított is, később azonban a humor és a színészet felé fordult. Rowan Atkinsontól és Dickenstől egy­aránt sokat tanult, az elmúlt néhány évben több mint tíz gyerekkönyvet írt, és még A Bridgerton család forgatási szüneteiben is a meséin dolgozott. Magyarul megjelent kötetei apropóján beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Mesélne egy kicsit a gyerekkoráról? Voltak olyan film- és könyvélményei, amelyeknek meghatározó szerepük lehetett abban, hogy színész, később pedig író lett?

Ben Miller: Nagyon boldog gyerekkorom volt, rengeteget olvastam. A szüleim mindketten angoltanárok voltak, és sok könyvünk volt otthon, ráadásul egy kiváló könyvtár is volt a kisvárosban, ahol felnőttem. Imádtam a fantasy történeteket, mindig is nagy rajongója voltam J. R. R. Tolkiennek. De nagyon szerettem Milne Micimackóját is, rendkívül viccesnek találtam, főleg a szereplői miatt. Ezek voltak az első nagy kedvenceim, de kedveltem a tündérmeséket is. Különösen az európai gyökerű történeteket, amelyek természetesen elsősorban a Grimm fivéreknek köszönhetően jutottak el hozzám. Televíziót viszonylag keveset néztem gyerekként, mivel a szüleim nem engedték. Legfeljebb a híradót nézhettem meg velük, illetve vígjátékokat és sok komédiát. Ez is közrejátszhatott abban, hogy később, már egyetemistaként én is elkezdtem a humorral foglalkozni. Előbb különféle tévéműsoroknak írtam szkeccseket, majd jött a saját, Alexander Armstronggal közösen írt és előadott műsorom, a The Armstrong & Miller Show. Akkor fordultam a filmszerepek és a színészet felé, amikor ez a műsor véget ért. Aztán nagyjából tíz évvel ezelőtt elkezdtem írni az első gyerekkönyvemet.

MN: Egyik könyvét a szüleinek ajánlotta. Gyerekként gondolt arra, hogy hozzájuk hasonlóan esetleg önből is tanár legyen?

BM: Nem akartam tanár lenni, mivel egyáltalán nincs türelmem. Viszont érdekes, hogy egy darabig mégis tanítottam, amikor fizika szakos egyetemista voltam. Egészen a PhD-képzésig eljutottam, ahol követelmény volt, hogy én is tartsak órákat fiatalabb hallgatóknak. Gyorsan rájöttem, hogy nem ez lesz az én utam.

 
Fotó: Faye Thomas

MN: Viszont akkoriban jött be az életébe a nyilvánosan művelt humor…

BM: A Cambridge Universityre jártam, ahol volt egy komikus csoport, a Footlights, ahonnan korábban olyan brit humoristák kerültek ki, mint a Monty Python vagy a The Goodies tagjai. Én is ott tanultam meg az írás és az előadó-művészet alapjait. Engem elsősorban a szkeccs komédiák műfaja érdekelt, ezek történetekre és figurákra épülnek. Érdekes, hogy a szkeccsek írása során megszerzett képességeimet később a gyerekkönyveknél is hasznosítani tudtam, hiszen ott is jó hősökre és izgalmas, pörgős történetekre van szükség. Egy gyerekkönyv esetében nem lehet négy fejezetet várni a cselekmény beindításával, már az első fejezet végén fel kell kelteni az olvasók érdeklődését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.