Interjú

„Ellensúlyozni a poénokat”

Ben Miller színész, humorista, író

Könyv

Fizikát tanult, egy darabig még tanított is, később azonban a humor és a színészet felé fordult. Rowan Atkinsontól és Dickenstől egy­aránt sokat tanult, az elmúlt néhány évben több mint tíz gyerekkönyvet írt, és még A Bridgerton család forgatási szüneteiben is a meséin dolgozott. Magyarul megjelent kötetei apropóján beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Mesélne egy kicsit a gyerekkoráról? Voltak olyan film- és könyvélményei, amelyeknek meghatározó szerepük lehetett abban, hogy színész, később pedig író lett?

Ben Miller: Nagyon boldog gyerekkorom volt, rengeteget olvastam. A szüleim mindketten angoltanárok voltak, és sok könyvünk volt otthon, ráadásul egy kiváló könyvtár is volt a kisvárosban, ahol felnőttem. Imádtam a fantasy történeteket, mindig is nagy rajongója voltam J. R. R. Tolkiennek. De nagyon szerettem Milne Micimackóját is, rendkívül viccesnek találtam, főleg a szereplői miatt. Ezek voltak az első nagy kedvenceim, de kedveltem a tündérmeséket is. Különösen az európai gyökerű történeteket, amelyek természetesen elsősorban a Grimm fivéreknek köszönhetően jutottak el hozzám. Televíziót viszonylag keveset néztem gyerekként, mivel a szüleim nem engedték. Legfeljebb a híradót nézhettem meg velük, illetve vígjátékokat és sok komédiát. Ez is közrejátszhatott abban, hogy később, már egyetemistaként én is elkezdtem a humorral foglalkozni. Előbb különféle tévéműsoroknak írtam szkeccseket, majd jött a saját, Alexander Armstronggal közösen írt és előadott műsorom, a The Armstrong & Miller Show. Akkor fordultam a filmszerepek és a színészet felé, amikor ez a műsor véget ért. Aztán nagyjából tíz évvel ezelőtt elkezdtem írni az első gyerekkönyvemet.

MN: Egyik könyvét a szüleinek ajánlotta. Gyerekként gondolt arra, hogy hozzájuk hasonlóan esetleg önből is tanár legyen?

BM: Nem akartam tanár lenni, mivel egyáltalán nincs türelmem. Viszont érdekes, hogy egy darabig mégis tanítottam, amikor fizika szakos egyetemista voltam. Egészen a PhD-képzésig eljutottam, ahol követelmény volt, hogy én is tartsak órákat fiatalabb hallgatóknak. Gyorsan rájöttem, hogy nem ez lesz az én utam.

 
Fotó: Faye Thomas

MN: Viszont akkoriban jött be az életébe a nyilvánosan művelt humor…

BM: A Cambridge Universityre jártam, ahol volt egy komikus csoport, a Footlights, ahonnan korábban olyan brit humoristák kerültek ki, mint a Monty Python vagy a The Goodies tagjai. Én is ott tanultam meg az írás és az előadó-művészet alapjait. Engem elsősorban a szkeccs komédiák műfaja érdekelt, ezek történetekre és figurákra épülnek. Érdekes, hogy a szkeccsek írása során megszerzett képességeimet később a gyerekkönyveknél is hasznosítani tudtam, hiszen ott is jó hősökre és izgalmas, pörgős történetekre van szükség. Egy gyerekkönyv esetében nem lehet négy fejezetet várni a cselekmény beindításával, már az első fejezet végén fel kell kelteni az olvasók érdeklődését.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.