Háromszor három méter

Emma Donoghue: A Szoba

  • - izs -
  • 2012. február 1.

Könyv

Minden feltétel adott egy jó regényhez: megrázó valós események (a könyv a lányát 24 évig pincerabságban tartó és neki hét gyermeket nemző "amstetteni rém" történetét veszi alapul), borzongással vegyes együttérzést kiváltó élethelyzet, izgalmas szökés, no meg - tekintve, hogy narrátorunk egy ötéves kisfiú - magával ragadó gyermeki látásmód.

 


Szerencsénkre az írónő volt annyira kegyes, hogy a vérfertőzést, 17 évet és hat gyereket kispórolt a regényből, így maradt egy elrabolt lány, egy börtönné avanzsált alagsori műhely és egy nemi erőszakból született fiúcska, Jack. Az ő szemszögéből ismerjük meg ezt a háromszor három méteres alapterületű világot, ahol Anya a minden, Patás jön éjszakánként, Tévé jó barát, a Kint meg csak mese, nincs is ott semmi. "A fű csak a Tévében van, meg a tűz is, de az igaziból be tudna jönni a Szobába, ha melegítem a babot, és a piros ráugrik a ruhaujjamra, és eléget. Jó lenne látni, de a megtörténés nem lenne az. A levegő igazi, a víz csak a Kádban meg a Mosdóban van, a folyók meg a Tók csak a Tévében vannak" - elemezgeti a világ dolgait az ifjú mesélő, akiről valamiért úgy gondolta megálmodója, hogy képtelen rendesen ragozni. Persze elképzelhető, hogy ha egy gyerek csak az anyjától és a tévéből hall emberi beszédet, akkor ötévesen még hadilábon áll a nyelvtan alapjaival, de majd' 400 oldalon át ezt finoman szólva nehéz tolerálni. Ennél is kellemetlenebb tény, hogy a könyv minden egyes mondatán átüt a mesterkéltség: végig érződik, hogy nem egy kiskölök, hanem a gyermeki beszédmódot irritáló hangszínnel utánzó felnőtt mesél nekünk. A "gyermeki bájt" körüllengő erőteljes izzadságszag pedig azt a kevés történetdarabkát is tönkreteszi, ami amúgy értékelhető lenne ebben a minden adottsága ellenére bűnrossz regényben.

 

Fordította: Csonka Ágnes. Alexandra, 2011, 388 oldal, 2999 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.