Szerencsénkre az írónő volt annyira kegyes, hogy a vérfertőzést, 17 évet és hat gyereket kispórolt a regényből, így maradt egy elrabolt lány, egy börtönné avanzsált alagsori műhely és egy nemi erőszakból született fiúcska, Jack. Az ő szemszögéből ismerjük meg ezt a háromszor három méteres alapterületű világot, ahol Anya a minden, Patás jön éjszakánként, Tévé jó barát, a Kint meg csak mese, nincs is ott semmi. "A fű csak a Tévében van, meg a tűz is, de az igaziból be tudna jönni a Szobába, ha melegítem a babot, és a piros ráugrik a ruhaujjamra, és eléget. Jó lenne látni, de a megtörténés nem lenne az. A levegő igazi, a víz csak a Kádban meg a Mosdóban van, a folyók meg a Tók csak a Tévében vannak" - elemezgeti a világ dolgait az ifjú mesélő, akiről valamiért úgy gondolta megálmodója, hogy képtelen rendesen ragozni. Persze elképzelhető, hogy ha egy gyerek csak az anyjától és a tévéből hall emberi beszédet, akkor ötévesen még hadilábon áll a nyelvtan alapjaival, de majd' 400 oldalon át ezt finoman szólva nehéz tolerálni. Ennél is kellemetlenebb tény, hogy a könyv minden egyes mondatán átüt a mesterkéltség: végig érződik, hogy nem egy kiskölök, hanem a gyermeki beszédmódot irritáló hangszínnel utánzó felnőtt mesél nekünk. A "gyermeki bájt" körüllengő erőteljes izzadságszag pedig azt a kevés történetdarabkát is tönkreteszi, ami amúgy értékelhető lenne ebben a minden adottsága ellenére bűnrossz regényben.
Fordította: Csonka Ágnes. Alexandra, 2011, 388 oldal, 2999 Ft
