Képregény

Unortodox képregény

Szabó Levente: Irreverzibilis

  • Baski Sándor
  • 2012. január 31.

Könyv

A Galaktika magazin még 2009 őszén meghirdetett egy steampunk témájú képregénypályázatot. A győztes művek antológiában jelentek volna meg, erre azonban máig nem került sor.


Több alkotó online publikálta képregényét, Kuczora Zsolt, Budai Dénes és Szabó Levente viszont ragaszkodott a nyomtatott kiadáshoz. Az Irreverzibilis végül a Képes Kiadónál jelent meg, ami mindenképpen szerencsés körülmény, egy fapados szerzői kiadásban ugyanis a képregény legfőbb erénye kevésbé érvényesült volna. Ez pedig: a csomagolás. Az Irreverzibilis úgy kívül, mint belül egy sosemvolt 19. század elképzelt sajtótermékét imitálja, korabeli tipográfiával, nyelvezettel és reklámokkal.

A képregény - Szabó előző munkájához, a Scraphez hasonlóan - meglehetősen unortodox, hiszen hiányoznak belőle a szövegbuborékok. A borítón olvasható öndefiníció szerint "fantasztikus képújságról" van szó, amelyben egy bizonyos Lord Craighton a vadregényes Peremvidékről visszatérve a Tudományos Akadémia grémiuma előtt számol be expedíciójáról. Az Irreverzibilis kellően rejtélyes és izgalmas, egyszerre idézi Verne és Love-craft világát, megfelel a sci-fi sajátos alműfajaként funkcionáló steampunk kritériumainak is - vagyis: egy olyan alternatív múltban játszódik, amelyet anakronisztikus, gőzzel hajtott technológiai eszközök népesítenek be -, egyetlen probléma van vele: még azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődött volna. Egy képregényfolyam prológusának tökéletesen megfelelne, önálló történetként ellenben nehezen értelmezhető. Megerősíti viszont azt, ami már a Scrap alapján is nyilvánvaló volt: Szabó mint grafikus lenyűgözően tehetséges.

Képes Kiadó, 2011, 32 oldal, 800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.