Képregény

Unortodox képregény

Szabó Levente: Irreverzibilis

  • Baski Sándor
  • 2012. január 31.

Könyv

A Galaktika magazin még 2009 őszén meghirdetett egy steampunk témájú képregénypályázatot. A győztes művek antológiában jelentek volna meg, erre azonban máig nem került sor.


Több alkotó online publikálta képregényét, Kuczora Zsolt, Budai Dénes és Szabó Levente viszont ragaszkodott a nyomtatott kiadáshoz. Az Irreverzibilis végül a Képes Kiadónál jelent meg, ami mindenképpen szerencsés körülmény, egy fapados szerzői kiadásban ugyanis a képregény legfőbb erénye kevésbé érvényesült volna. Ez pedig: a csomagolás. Az Irreverzibilis úgy kívül, mint belül egy sosemvolt 19. század elképzelt sajtótermékét imitálja, korabeli tipográfiával, nyelvezettel és reklámokkal.

A képregény - Szabó előző munkájához, a Scraphez hasonlóan - meglehetősen unortodox, hiszen hiányoznak belőle a szövegbuborékok. A borítón olvasható öndefiníció szerint "fantasztikus képújságról" van szó, amelyben egy bizonyos Lord Craighton a vadregényes Peremvidékről visszatérve a Tudományos Akadémia grémiuma előtt számol be expedíciójáról. Az Irreverzibilis kellően rejtélyes és izgalmas, egyszerre idézi Verne és Love-craft világát, megfelel a sci-fi sajátos alműfajaként funkcionáló steampunk kritériumainak is - vagyis: egy olyan alternatív múltban játszódik, amelyet anakronisztikus, gőzzel hajtott technológiai eszközök népesítenek be -, egyetlen probléma van vele: még azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődött volna. Egy képregényfolyam prológusának tökéletesen megfelelne, önálló történetként ellenben nehezen értelmezhető. Megerősíti viszont azt, ami már a Scrap alapján is nyilvánvaló volt: Szabó mint grafikus lenyűgözően tehetséges.

Képes Kiadó, 2011, 32 oldal, 800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.