Scarry honfitársait sem kíméli: amíg sikerül homokzsákokat szereznie, addig Hollander, a peches vízvezeték-szerelő egy cowboykalapos kövér amerikai turistával dugaszolja be a hollandiai gáton keletkezett lyukat. Hogy lehet egy ilyen, meglehetősen kényes témájú bedekkert úgy forgatni, hogy ne plántáljunk gyermekünkbe már óvodás/kisiskolás korban előítéleteket? Simán, feltéve, hogy - mint ebben a könyvben - az emberek, pontosabban az egerek, malacok, rózsabogarak és kazuárok a világ minden táján dekára egyformán balfékek. (Fordította: Rákosi Ferenc. Móra, 2011, 87 oldal, 2990 Ft)
Rofusz Kinga: Samu és egy esős nap Végre egy gyerekkönyv, amelyről lehet vitatkozni. Rofusz Kinga, aki illusztrátorként jegyezte a Schein Gábor által írt, "év gyerekkönyve" díjas (2009) Irijám és Jonibét, ezúttal saját mesét álmodott meg. Samu, a fekete monoklis fehér kisnyuszi különös világát a végletekig lecsupaszított, minimalista díszletek jellemzik: egy hórihorgas hintaló, száradó zoknik, szélfútta újságpapír. Esik az eső, a semmi közepén álló toronyszerű házból kimenni nem lehet, játszani nincs kivel - mama vacsorát főz, apa meccset néz, s miután a kistesóval összevész, a mama Borkát veszi ölbe. Samu csendes megadással tűri a többszörös elutasítást: a szobán áttekergő, apa hátához vezető dominósort rak, a leroskadó, újságjába temetkező mamát vonatsínnel építi körbe.
Az utolsó oldalon végre eláll az eső, és apa, akinek nyert a kedvenc csapata, jókedvében beáll papírcsónakot hajtogatni, de mire ide eljutunk, a mesélő szülő már kínban vakaródzik - ugyan kinek ne figyelne be pár hasonló jelenet a saját praxisából? Megpróbáljuk kimagyarázni a nyúlszülők viselkedését, vagy hagyjuk, hogy a gyerek maga töltse ki a hiányos szöveg közeit? Egy biztos: ha belelapozva úgy érezzük, bármilyen művészi igényű könyv is ez, mégsem gyereknek való, tévedünk. Meg fogunk lepődni, milyen erősen vonzódnak a kicsik a melankolikus Samu történetéhez. Rejtély, hogy sajnálják, vagy épp csodálják, amiért nem veri magát tisztességes gyerek módjára a földhöz a "nem érek rá, játsszál egy kicsit" szólam hallatán. (A második kötet, a Samu és az ajándék jóval problémamentesebb, kiszámíthatóbb történet, nem kevésbé bizarr képi világgal.) (Szöveg: Sándor Csilla. Csodaceruza, 2010, 28 oldal, 1990 Ft)
Kőszeghy Csilla: Bumburi a városban Bumburi történetére mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy agyalós - miért is volna az, hiszen a legkisebb papírkompatibilis korosztályhoz szól. Az alaphelyzet klasszikus vígjátéki: vidéki kutya a városban. Részletesebben: Bumburi, a tősgyökeres falusi eb, gazdája, Lili után indul a városba, és ott mindenféle kalandba keveredik - teherautó platóján és bevásárlókocsiban utazik, görkorcsolyával a lábán gurul, lát vándorcirkuszt, bulihajót és állatkertet (miféle hosszú nyakú tehén ez?), valamint beleesik egy trombitába, ahonnét kifújják. Végül, amikor már éppen feladja, a gazdi karjában találja magát.
A megvalósítás minden részletében professzionális; minimálszöveg a bal, részletgazdag, böngészhető képek a jobb oldalon. A történet régi, abban az értelemben, hogy alapötlete már a 2007-es Aranyvackor pályázaton elnyerte az Egyszervolt.hu különdíját, mint a "leginkább internetre termett pályázat" - annak ellenére, hogy a szerző nem animációban, hanem lapozgatós könyvecskében gondolkodott. Mára már egy interaktív, hangeffektekkel felvidámított verzió is megtalálható a neten. Bumburinak ezenkívül keletkezési körülményei és való életbeli modellje is van: a szerző Londonban járt illusztrátori mesteriskolába, és az ottani lakótársának vidéki családja tartott egy lökött Jack Russell terriert, akit gazdái Oscar Wilde Bunburyje után neveztek el - na, ő inspirálta Bumburi alakját, ami azért elég kacifántos pedigré.
Kár, hogy a könyv hátuljára rajzolt várostérkép és a piros nyilak a kezdeti egyezés ellenére nem követik a Bumburi által bejárt útvonalat, amire a térképekre induló kisfiúk hamar rájönnek, s ez vérmérséklettől függően kisebb csalódást, vagy akár e derűs könyv csúfos végét is jelentheti. (Pagony, 2010, 40 oldal, 1490 Ft)
