Filmes könyvek (Zalán Vince sorozatszerkesztő)

  • D. A.
  • 1996. május 30.

Könyv

Zalán Vince több kritikát is írt már Fassbinderről, a legutóbbit talán éppen a Biciklitolvajban. Emlékeznek még...?, ez volt a címe. Most pedig tett róla, hogy emlékezzünk, mert a könyvhéten az ő szerkesztésében jelenik meg az a kötet, amelyben Fassbinder írásai és a vele készített interjúk olvashatók.
Zalán Vince több kritikát is írt már Fassbinderről, a legutóbbit talán éppen a Biciklitolvajban. Emlékeznek még...?, ez volt a címe. Most pedig tett róla, hogy emlékezzünk, mert a könyvhéten az ő szerkesztésében jelenik meg az a kötet, amelyben Fassbinder írásai és a vele készített interjúk olvashatók.

Magyar Narancs: A Századvég-Osiris Kiadó Film sorozatában perceken belül megjelenik a Fassbinder Írások, beszélgetések című kötet. Miféle sorozat ez?

Zalán Vince: Igazából nem önálló filmes sorozat az Osiris Könyvek, hiszen mindenféle tudományág, de még szépirodalom is szerepel benne. Ilyen értelemben elegyes, bár a színvonal tekintetében nem. Ebbe illeszkedik be ez az évi két-három filmes kötet.

MN: Hány példányban jelennek meg az egyes művek?

ZV: Általában három-négyezer példányban. Ennyi szerintem elég is, bár az első, a Bíró Yvette-kötet mind egy szálig elfogyott, és úgy tudom, kapós André Bazin tanulmánygyűjteménye is. Mindkettő nagyon jól alkalmazható az oktatásban, és abszolút hiánypótló mű. A sorozaton kívül jelentek meg Zsugán István összegyűjtött interjúi, amelyek akár harminc év magyar filmtörténetének is felfoghatók. Az Osiris-sorozat maga inkább elméleti jellegű, tudományos igényű, és ehhez igazodva a film területén is szeretnénk szép lassan megjelentetni az alapvető elméleti munkákat, úgy a régi klasszikusokat, mint a kortárs szerzők jelentős írásait. Az elméleti művek mellett egy-egy nagy rendezőegyéniséget reprezentáló köteteket tervezünk; Fassbinder után ősszel jön ki a nemrég meghalt lengyel rendező, Krzysztof Kieslowski kötete, amely több hosszú interjúból - a kérdések elhagyásával - egyfajta életrajzi monológgá, önvallomássá állt össze, majd karácsonyra egy bőséges válogatás Truffaut-interjúkból, amelyek együtt, egymás mellé téve szinte monográfiát alkotnak.

MN: Úgy tűnik, a mások által írt tanulmányokkal szemben előnyben részesítik a rendezők saját megnyilatkozásait.

ZV: Így van. Volt idő, amikor az ellenkező gyakorlat járta, egyes szerzőkről több bíráló, elemző kötet is megjelent anélkül, hogy magának a szerzőnek akár egy könyve is olvasható lett volna. Ebben a sorozatban először magának a mesternek szeretnénk szót adni, utána majd jöhetnek az interpretátorok.

D. A.

Figyelmébe ajánljuk