Már az is méltó volna figyelmünkre, ha az idén 72-t betöltött zenész (Kolinda, Makám, Pangea, Tin-Tin Quartet, Ektar, Trio Squelini) és színházi alkotó (Orfeo, Stúdió K, Hólyagcirkusz) karcolatait csak az életműve támasztaná meg.
A norvég szerző első regénye, a gyerekvállalás nehézségeiről szóló Felnőtt emberek jelentős kritikai sikert aratott. Magyarországon hamarosan novelláskötete is megjelenik. A termékenységi klinikákról, a felnövés kínjairól, illetve a családi tűzfészkekről beszélgettünk vele.
Gaborják Ádámmal, az Európa Könyvkiadó szerkesztőjével beszélgettünk
Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.
Több olyan gyűjtemény megjelent ugyan már magyarul, amelyek kivételes személyiségű, tehetséges, rendhagyó karriert magukénak tudó nőket állítanak elénk példaképként, még most sem érezzük feleslegesnek a szerzői és kiadói igyekezetet.
„Egy jó plakát olyan, mint egy villámcsapás. Nem lehet, lehetetlen nem észrevenni, egyszerűen szemet szúr” – mondja az idén 70 éves tervezőgrafikus a könyv bevezető interjújában.
Alighanem nyitott könyv Bérczesi Róbert élete azok előtt, akik figyelmesen hallgatják zenekarának, a Hiperkarmának albumait.
Vannak költők, akik a pályájuk egy pillanatában rátalálnak egy hangra, majd utána a következő éveket vagy évtizedeket ennek kitartásával, kikristályosításával töltik.
1088-ban a Francia Királyság legtöbb városában még viszonylagos békében élnek egymás mellett keresztények, zsidók és muszlimok, a kevert házasságról azonban hallani sem akar a társadalom.
Lehetséges, hogy a szuperhősök egy nap már nem is akarják megmenteni a világot?
A 20. század, pláne annak első fele bővelkedett olyan fordulatokban, amikor sikeres katonatisztek (esetleg tengerésztisztek) avanzsáltak fontos politikai vezetőkké, sőt államfőkké, ahogy a történelmi szükség, illetve saját fékezhetetlen ambícióik diktálták.
