KÖNYVMELLÉKLET – Interjú

Szerkesztett szentlélek  

M. Nagy Miklós a 100 éves Jack Kerouacról

Könyv

100 éve született Jack Kerouac, a beatirodalom kulcsfigurája. 1957-ben megjelent Úton című regénye az amerikai irodalom egyik alapműve, már csak azért is, mert e mű írja le legszebben mindazt, amit „rock and roll életformának” szokás nevezni. Kerouac munkásságáról, jelentőségéről magyar fordítójával, a Helikon Könyvkiadó vezetőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit nevezhetünk beatirodalomnak?

M. Nagy Miklós: Nemzedéket szokás említeni, de csak néhány íróról, költőről beszélhetünk. Valójában egy baráti társaságról, akik nagyon erősen hatottak egymásra. A beat kifejezést sem egyszerű megmagyarázni, a beatirodalom jelentőségét még nehezebb. A szónak rengeteg jelentése van, arról pedig különböző történetek keringenek, hogy miért éppen ez lett ennek az irodalmi csoportosulásnak az elnevezése. Az egyik szerint 1951-ben, amikor ennek a baráti társaságnak a tagjai már tudták, hogy valami újat akarnak csinálni az irodalomban, és ezt valamennyire meg is fogalmazták, eldöntötték – állítólag Kerouac ötlete nyomán –, hogy beatnek nevezik el az új irányzatot. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, amit később „beatkultúrának” és „beatzenének” mondtak, Kerouac a szó elsődleges jelentésére gondolt – ütni, verni –, pontosabban arra, hogy megvert, sőt megölt nemzedék az övék, mivel az ifjúkoruk a második világháború idejére esett. Kerouac is volt katona, a legjobb barátja a háborúban halt meg. Úgy érezték, hogy az amerikai establishmentet nem érdekli a sorsuk, a nyárspolgárok nem fogadják el őket, legfőbb céljuk az lett hát, hogy áttörjék a közöny falát. Erre csak 1955-ben került sor, miután Allen Ginsberg felolvasta Üvöltés című versét, ami a csoportra irányította a figyelmet. A beat kifejezés csak ezt követően, de különösen 1957 után, Jack Kerouac Úton című regényének megjelenését követően vált kultikussá, divatossá.

MN: Miért?

MNM: A beat új nyelvet, új esztétikát hozott az irodalomba. Sokkal spontánabb alkotói folyamatokat a prózában és a költészetben, sokkal nagyobb szabadságot a tartalmat illetően, mindenféle politikai, szexuális és egyéb tabuk ledöntését, de egyúttal új élmények keresését, és nem utolsósorban azt a törekvést, hogy a világ titkos lényegét megismerjék.

MN: Hatvan-hetven év távlatából elmondhatjuk azt, hogy teljesültek a beatnemzedék céljai az irodalom megújítását illetően?

MNM: A beatirodalom nagy művei radikálisan újak voltak valóságközelségükben, a szexualitás vagy a kábítószerezés ábrázolásában, de nyelvileg is. Valóban kitörtek a korlátok közül, és ennek a szabadságvágynak, tabudöntögetésnek, a lelki-érzelmi indíttatásnak óriási hatása volt. Nem merném azt mondani, hogy a hatvanas évek ellenkultúrája az új zenékkel, a hippikkel, ’68-cal nem történt volna meg a beatnemzedék nélkül, de nem is lehet elválasztani ezt a kis csoportot a későbbi óriási nagy mozgalomtól. Esztétikai értelemben azonban más a helyzet. Nagyon kevés maradandó mű született. Az Úton és Allen Ginsberg költészete mellett legfeljebb Burroughs Meztelen ebédje és Lawrence Ferlinghetti első verseskötete tartozik ezek közé, de már Ginsberget és Burroughs-t sem nagyon olvassák. A beatirodalom műveinek nagy része elavult, elsősorban azért, mert a szerzők többnyire a spontán, kissé szürrealisztikus írásmódban hittek, de ezek a korlát és fegyelem nélküli szózuhatagok ma már olvashatatlanok. A spontán írásmódot azzal indokolták, hogy így jutnak közelebb Amerika nyers valóságának és mindenféle transzcendens lényegnek is a megragadásához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.