KÖNYVMELLÉLET - kritika

Griffek, szibillák, dallamok

Bősze Ádám: Muzikális bestiák – Rémes könyv a zenéről

Könyv

A szélesebb közönség Bősze Ádámot először nem mint zenei antikváriust ismerhette meg (bár azt régebb óta űzi, és abban is nagyon sikeres), hanem a Bartók rádió reggeli zenés műsorának vezetőjeként. Nem véletlenül volt lelkes hallgatótábora: remek előadó, akinek a megszólalásaiban nem csak irónia, de frissítő önirónia is van.

Amit a rádióban csak csöpögtetni tudott, azt jó érzékkel tágította ki: először zenei stand-upokat csinált, majd zenetörténeti előadásokkal kezdte járni az országot, bár ez a kifejezés kicsit száraz a valósághoz képest. S nemcsak előadásokat, hanem rendhagyó gimnáziumi énekórákat is tart. Az összegyűlt anyagaiból immár a második kötetét állította össze. (A Nagy zeneszerzők, nagy szerelmek című első könyvéről lásd: Zeneszobatitkok, Magyar Narancs, 2023. de­cember 6.) A cím is csábító, ki ne akarna bestiákkal találkozni, legalábbis könyv formában, másrészt a marketing nagy úr. Vannak a könyvben angyalok, tündérek, sárkányok, boszorkányok és egyéb félelmetes lények – igaz, a jó angyalok (mert persze rosszak is vannak bőven) valószínűleg nem értik, hogy miért minősülnek bestiáknak, de kár lett volna kihagyni a róluk szóló sok értékes anyagot.

Az előző könyv jellemzéseként elhangzott a „bulvár” szó – nos, ha ez is az, akkor a legjobb fajtából való. Az ember valósággal fürödhet a sok irodalmi, zenei, képzőművészeti, de akár még tudományos sziporkákban is, ami ebben a műfajban nem gyakori, és táplálja a manapság nem nagyon ambicionált műveltséget. Csak úgy röpködnek az Ovidiusok, Tolkienek, Ariostók meg Agricolák, hogy csak az ismertebbek egy töredékét említsem. Nem véletlen, hogy a forrásjegyzék is sokkal hosszabb, mint az előző könyvnél.

A végtelenségig lehetne csemegézni az adatokból és történetekből. Például a szerző – pontosabban az idézett Csányi Vilmos – szerint kentaurok igenis léteztek; nagy kár, hogy legalább egy fénykép nem készülhetett róluk 3500 évvel ezelőtt. A griffekkel – szárnyas oroszlánokkal – kapcsolatban nincs ilyen tudományos kijelentés, de a képzőművészeti, irodalmi jelenlétük gyakori; a zenébe úgy tűnik, csak a hippogriffek, azaz lótestű sasok kerültek be közlekedési eszközként, egy elfeledett operában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.