KÖNYVMELLÉLET - kritika

Griffek, szibillák, dallamok

Bősze Ádám: Muzikális bestiák – Rémes könyv a zenéről

Könyv

A szélesebb közönség Bősze Ádámot először nem mint zenei antikváriust ismerhette meg (bár azt régebb óta űzi, és abban is nagyon sikeres), hanem a Bartók rádió reggeli zenés műsorának vezetőjeként. Nem véletlenül volt lelkes hallgatótábora: remek előadó, akinek a megszólalásaiban nem csak irónia, de frissítő önirónia is van.

Amit a rádióban csak csöpögtetni tudott, azt jó érzékkel tágította ki: először zenei stand-upokat csinált, majd zenetörténeti előadásokkal kezdte járni az országot, bár ez a kifejezés kicsit száraz a valósághoz képest. S nemcsak előadásokat, hanem rendhagyó gimnáziumi énekórákat is tart. Az összegyűlt anyagaiból immár a második kötetét állította össze. (A Nagy zeneszerzők, nagy szerelmek című első könyvéről lásd: Zeneszobatitkok, Magyar Narancs, 2023. de­cember 6.) A cím is csábító, ki ne akarna bestiákkal találkozni, legalábbis könyv formában, másrészt a marketing nagy úr. Vannak a könyvben angyalok, tündérek, sárkányok, boszorkányok és egyéb félelmetes lények – igaz, a jó angyalok (mert persze rosszak is vannak bőven) valószínűleg nem értik, hogy miért minősülnek bestiáknak, de kár lett volna kihagyni a róluk szóló sok értékes anyagot.

Az előző könyv jellemzéseként elhangzott a „bulvár” szó – nos, ha ez is az, akkor a legjobb fajtából való. Az ember valósággal fürödhet a sok irodalmi, zenei, képzőművészeti, de akár még tudományos sziporkákban is, ami ebben a műfajban nem gyakori, és táplálja a manapság nem nagyon ambicionált műveltséget. Csak úgy röpködnek az Ovidiusok, Tolkienek, Ariostók meg Agricolák, hogy csak az ismertebbek egy töredékét említsem. Nem véletlen, hogy a forrásjegyzék is sokkal hosszabb, mint az előző könyvnél.

A végtelenségig lehetne csemegézni az adatokból és történetekből. Például a szerző – pontosabban az idézett Csányi Vilmos – szerint kentaurok igenis léteztek; nagy kár, hogy legalább egy fénykép nem készülhetett róluk 3500 évvel ezelőtt. A griffekkel – szárnyas oroszlánokkal – kapcsolatban nincs ilyen tudományos kijelentés, de a képzőművészeti, irodalmi jelenlétük gyakori; a zenébe úgy tűnik, csak a hippogriffek, azaz lótestű sasok kerültek be közlekedési eszközként, egy elfeledett operában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.