Amit a rádióban csak csöpögtetni tudott, azt jó érzékkel tágította ki: először zenei stand-upokat csinált, majd zenetörténeti előadásokkal kezdte járni az országot, bár ez a kifejezés kicsit száraz a valósághoz képest. S nemcsak előadásokat, hanem rendhagyó gimnáziumi énekórákat is tart. Az összegyűlt anyagaiból immár a második kötetét állította össze. (A Nagy zeneszerzők, nagy szerelmek című első könyvéről lásd: Zeneszobatitkok, Magyar Narancs, 2023. december 6.) A cím is csábító, ki ne akarna bestiákkal találkozni, legalábbis könyv formában, másrészt a marketing nagy úr. Vannak a könyvben angyalok, tündérek, sárkányok, boszorkányok és egyéb félelmetes lények – igaz, a jó angyalok (mert persze rosszak is vannak bőven) valószínűleg nem értik, hogy miért minősülnek bestiáknak, de kár lett volna kihagyni a róluk szóló sok értékes anyagot.
Az előző könyv jellemzéseként elhangzott a „bulvár” szó – nos, ha ez is az, akkor a legjobb fajtából való. Az ember valósággal fürödhet a sok irodalmi, zenei, képzőművészeti, de akár még tudományos sziporkákban is, ami ebben a műfajban nem gyakori, és táplálja a manapság nem nagyon ambicionált műveltséget. Csak úgy röpködnek az Ovidiusok, Tolkienek, Ariostók meg Agricolák, hogy csak az ismertebbek egy töredékét említsem. Nem véletlen, hogy a forrásjegyzék is sokkal hosszabb, mint az előző könyvnél.
A végtelenségig lehetne csemegézni az adatokból és történetekből. Például a szerző – pontosabban az idézett Csányi Vilmos – szerint kentaurok igenis léteztek; nagy kár, hogy legalább egy fénykép nem készülhetett róluk 3500 évvel ezelőtt. A griffekkel – szárnyas oroszlánokkal – kapcsolatban nincs ilyen tudományos kijelentés, de a képzőművészeti, irodalmi jelenlétük gyakori; a zenébe úgy tűnik, csak a hippogriffek, azaz lótestű sasok kerültek be közlekedési eszközként, egy elfeledett operában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
