KÖNYVMELLÉLET - kritika

Griffek, szibillák, dallamok

Bősze Ádám: Muzikális bestiák – Rémes könyv a zenéről

Könyv

A szélesebb közönség Bősze Ádámot először nem mint zenei antikváriust ismerhette meg (bár azt régebb óta űzi, és abban is nagyon sikeres), hanem a Bartók rádió reggeli zenés műsorának vezetőjeként. Nem véletlenül volt lelkes hallgatótábora: remek előadó, akinek a megszólalásaiban nem csak irónia, de frissítő önirónia is van.

Amit a rádióban csak csöpögtetni tudott, azt jó érzékkel tágította ki: először zenei stand-upokat csinált, majd zenetörténeti előadásokkal kezdte járni az országot, bár ez a kifejezés kicsit száraz a valósághoz képest. S nemcsak előadásokat, hanem rendhagyó gimnáziumi énekórákat is tart. Az összegyűlt anyagaiból immár a második kötetét állította össze. (A Nagy zeneszerzők, nagy szerelmek című első könyvéről lásd: Zeneszobatitkok, Magyar Narancs, 2023. de­cember 6.) A cím is csábító, ki ne akarna bestiákkal találkozni, legalábbis könyv formában, másrészt a marketing nagy úr. Vannak a könyvben angyalok, tündérek, sárkányok, boszorkányok és egyéb félelmetes lények – igaz, a jó angyalok (mert persze rosszak is vannak bőven) valószínűleg nem értik, hogy miért minősülnek bestiáknak, de kár lett volna kihagyni a róluk szóló sok értékes anyagot.

Az előző könyv jellemzéseként elhangzott a „bulvár” szó – nos, ha ez is az, akkor a legjobb fajtából való. Az ember valósággal fürödhet a sok irodalmi, zenei, képzőművészeti, de akár még tudományos sziporkákban is, ami ebben a műfajban nem gyakori, és táplálja a manapság nem nagyon ambicionált műveltséget. Csak úgy röpködnek az Ovidiusok, Tolkienek, Ariostók meg Agricolák, hogy csak az ismertebbek egy töredékét említsem. Nem véletlen, hogy a forrásjegyzék is sokkal hosszabb, mint az előző könyvnél.

A végtelenségig lehetne csemegézni az adatokból és történetekből. Például a szerző – pontosabban az idézett Csányi Vilmos – szerint kentaurok igenis léteztek; nagy kár, hogy legalább egy fénykép nem készülhetett róluk 3500 évvel ezelőtt. A griffekkel – szárnyas oroszlánokkal – kapcsolatban nincs ilyen tudományos kijelentés, de a képzőművészeti, irodalmi jelenlétük gyakori; a zenébe úgy tűnik, csak a hippogriffek, azaz lótestű sasok kerültek be közlekedési eszközként, egy elfeledett operában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.