KÖNYVMELLÉLET - kritika

Griffek, szibillák, dallamok

Bősze Ádám: Muzikális bestiák – Rémes könyv a zenéről

Könyv

A szélesebb közönség Bősze Ádámot először nem mint zenei antikváriust ismerhette meg (bár azt régebb óta űzi, és abban is nagyon sikeres), hanem a Bartók rádió reggeli zenés műsorának vezetőjeként. Nem véletlenül volt lelkes hallgatótábora: remek előadó, akinek a megszólalásaiban nem csak irónia, de frissítő önirónia is van.

Amit a rádióban csak csöpögtetni tudott, azt jó érzékkel tágította ki: először zenei stand-upokat csinált, majd zenetörténeti előadásokkal kezdte járni az országot, bár ez a kifejezés kicsit száraz a valósághoz képest. S nemcsak előadásokat, hanem rendhagyó gimnáziumi énekórákat is tart. Az összegyűlt anyagaiból immár a második kötetét állította össze. (A Nagy zeneszerzők, nagy szerelmek című első könyvéről lásd: Zeneszobatitkok, Magyar Narancs, 2023. de­cember 6.) A cím is csábító, ki ne akarna bestiákkal találkozni, legalábbis könyv formában, másrészt a marketing nagy úr. Vannak a könyvben angyalok, tündérek, sárkányok, boszorkányok és egyéb félelmetes lények – igaz, a jó angyalok (mert persze rosszak is vannak bőven) valószínűleg nem értik, hogy miért minősülnek bestiáknak, de kár lett volna kihagyni a róluk szóló sok értékes anyagot.

Az előző könyv jellemzéseként elhangzott a „bulvár” szó – nos, ha ez is az, akkor a legjobb fajtából való. Az ember valósággal fürödhet a sok irodalmi, zenei, képzőművészeti, de akár még tudományos sziporkákban is, ami ebben a műfajban nem gyakori, és táplálja a manapság nem nagyon ambicionált műveltséget. Csak úgy röpködnek az Ovidiusok, Tolkienek, Ariostók meg Agricolák, hogy csak az ismertebbek egy töredékét említsem. Nem véletlen, hogy a forrásjegyzék is sokkal hosszabb, mint az előző könyvnél.

A végtelenségig lehetne csemegézni az adatokból és történetekből. Például a szerző – pontosabban az idézett Csányi Vilmos – szerint kentaurok igenis léteztek; nagy kár, hogy legalább egy fénykép nem készülhetett róluk 3500 évvel ezelőtt. A griffekkel – szárnyas oroszlánokkal – kapcsolatban nincs ilyen tudományos kijelentés, de a képzőművészeti, irodalmi jelenlétük gyakori; a zenébe úgy tűnik, csak a hippogriffek, azaz lótestű sasok kerültek be közlekedési eszközként, egy elfeledett operában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.