KÖNYVMELLÉKLET

Habosít, öblít, ismétel

Cory Doctorow: Radikálisok

  • Svébis Bence
  • 2020. május 23.

Könyv

A világ fontos dolgai úgy működnek, mint a hajmosás. Cory Doctorow könyvében többször is előkerül a flakonokon olvasható leírás: „Habosítsa fel, öblítse ki, ismételje meg!”. Értelmezhető ez a kitartás metaforájaként, de akár az is leszűrhető belőle, hogy ha valami megszokássá válik, azt onnantól természetesnek vesszük. Még a legszörnyűbb dolgokat is.

A négy kisregényt – vagy egy kisregényt és három hosszabb novellát – tartalmazó kötet minden története egy-egy, elsősorban az amerikai társadalmat érintő problémát jár körül, univerzális tapasztalattá tágítva azt. Az első, leghosszabb sztori, az Engedélyezetlen kenyér prímán elmenne jól sikerült Black Mirror-epizódnak is. Egy olyan jövőben játszódik, ahol a háztartási eszközök használata korlátozva van: csak a saját gyártójuk által engedélyezett alapanyagokkal kompatibilisek, amelyek természetesen jóval drágábbak. De, mint mindent, ezeket is meg lehet hackelni. Doctorow egyértelműen a szabad felhasználás mellett áll ki, és minden mondatával nekimegy a nagyvállalatoknak. Hőse az ügyeskedni kénytelen kisember, aki a saját módján akar boldogulni egy igazságtalan világban.

Az igazság a fő témája a Mintaszerű kisebbségnek is. Az alternatív Superman-sztoriban a másik bolygóról származó, a Földön szuperhősként működő Amerikai Sas kénytelen szembenézni azzal a szomorú ténnyel, hogy mindig is igazságtalan rendszert szolgált: az amerikai nagyhatalmat a segítségre szoruló polgárokkal szemben. A szuperhőst már nem ünneplik hősként, a szabályok rá is vonatkoznak, ráadásul még a korrupt jogrendszerrel is meggyűlik a baja, márpedig azt nem lehet egy állon ütéssel elintézni.

A címadó Radikálisok a leggyengébb novella: azt a régi toposzt járja körül, amely szerint megfelelő körülmények között bárkiből lehet terrorista. Az elején meglepően és izgalmasan épülő sztori a végére elnyújtott és kiszámítható lesz, bődületes, arcba tolakodó tanulsággal. A kötet utolsó, legrövidebb darabja a legfajsúlyosabb történet: riasztó képet fest a jelenünkről, és a jelenlegi vírusjárvány előtt íródott, annak fényében profetikus szövegként is értelmezhető. A szöveg egy Poe-novella parafrázisa, még a címük is megegyezik: A vörös halál álarca. Az eredeti a pestisjárvány idején játszódik, amikor mindenki az életéért küzd, ám „Prospero herceg szerencsés volt és bölcs, és nem ismerte a félelmet. Mikor birodalmának fele lakossága elpusztult, összehívott udvara lovagjaiból és hölgyeiből ezer egészséges és könnyűvérű mulatótársat, s visszavonult velük hajdani apátságokból átalakított kastélyai egyikének mélységes magányába.” Doctorow novellájában egy modern pénzember vonul el hasonlóképpen, hogy átvészeljen egy előre megjósolt Eseményt, ami világok pusztulásával, éhínséggel és járványokkal jár. Egy eldugott helyen erődítményt, fényűző bunkert épít, ahová kiválaszt harminc kivételezett ismerőst, akik vele tarthatnak, hogy féktelen bulizások közepette vészeljék át az időszakot, míg odakint szenved a világ. A modern Prospero hercegnek, Martinnak a világvége csak egy unalmas időszak, amit valahogy át kell vészelni. Ő az egyhangúságtól retteg, a kint lévők a haláltól és a portyázó bandáktól. És Martinnak eszébe se jut, hogy gondosan felépített karanténjába bármikor betörhet a külvilág.

Fordította: Farkas Veronika, Orosz Anna, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra. Agave, 2020, 336 oldal, 3480 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.