KÖNYVMELLÉKLET

Habosít, öblít, ismétel

Cory Doctorow: Radikálisok

  • Svébis Bence
  • 2020. május 23.

Könyv

A világ fontos dolgai úgy működnek, mint a hajmosás. Cory Doctorow könyvében többször is előkerül a flakonokon olvasható leírás: „Habosítsa fel, öblítse ki, ismételje meg!”. Értelmezhető ez a kitartás metaforájaként, de akár az is leszűrhető belőle, hogy ha valami megszokássá válik, azt onnantól természetesnek vesszük. Még a legszörnyűbb dolgokat is.

A négy kisregényt – vagy egy kisregényt és három hosszabb novellát – tartalmazó kötet minden története egy-egy, elsősorban az amerikai társadalmat érintő problémát jár körül, univerzális tapasztalattá tágítva azt. Az első, leghosszabb sztori, az Engedélyezetlen kenyér prímán elmenne jól sikerült Black Mirror-epizódnak is. Egy olyan jövőben játszódik, ahol a háztartási eszközök használata korlátozva van: csak a saját gyártójuk által engedélyezett alapanyagokkal kompatibilisek, amelyek természetesen jóval drágábbak. De, mint mindent, ezeket is meg lehet hackelni. Doctorow egyértelműen a szabad felhasználás mellett áll ki, és minden mondatával nekimegy a nagyvállalatoknak. Hőse az ügyeskedni kénytelen kisember, aki a saját módján akar boldogulni egy igazságtalan világban.

Az igazság a fő témája a Mintaszerű kisebbségnek is. Az alternatív Superman-sztoriban a másik bolygóról származó, a Földön szuperhősként működő Amerikai Sas kénytelen szembenézni azzal a szomorú ténnyel, hogy mindig is igazságtalan rendszert szolgált: az amerikai nagyhatalmat a segítségre szoruló polgárokkal szemben. A szuperhőst már nem ünneplik hősként, a szabályok rá is vonatkoznak, ráadásul még a korrupt jogrendszerrel is meggyűlik a baja, márpedig azt nem lehet egy állon ütéssel elintézni.

A címadó Radikálisok a leggyengébb novella: azt a régi toposzt járja körül, amely szerint megfelelő körülmények között bárkiből lehet terrorista. Az elején meglepően és izgalmasan épülő sztori a végére elnyújtott és kiszámítható lesz, bődületes, arcba tolakodó tanulsággal. A kötet utolsó, legrövidebb darabja a legfajsúlyosabb történet: riasztó képet fest a jelenünkről, és a jelenlegi vírusjárvány előtt íródott, annak fényében profetikus szövegként is értelmezhető. A szöveg egy Poe-novella parafrázisa, még a címük is megegyezik: A vörös halál álarca. Az eredeti a pestisjárvány idején játszódik, amikor mindenki az életéért küzd, ám „Prospero herceg szerencsés volt és bölcs, és nem ismerte a félelmet. Mikor birodalmának fele lakossága elpusztult, összehívott udvara lovagjaiból és hölgyeiből ezer egészséges és könnyűvérű mulatótársat, s visszavonult velük hajdani apátságokból átalakított kastélyai egyikének mélységes magányába.” Doctorow novellájában egy modern pénzember vonul el hasonlóképpen, hogy átvészeljen egy előre megjósolt Eseményt, ami világok pusztulásával, éhínséggel és járványokkal jár. Egy eldugott helyen erődítményt, fényűző bunkert épít, ahová kiválaszt harminc kivételezett ismerőst, akik vele tarthatnak, hogy féktelen bulizások közepette vészeljék át az időszakot, míg odakint szenved a világ. A modern Prospero hercegnek, Martinnak a világvége csak egy unalmas időszak, amit valahogy át kell vészelni. Ő az egyhangúságtól retteg, a kint lévők a haláltól és a portyázó bandáktól. És Martinnak eszébe se jut, hogy gondosan felépített karanténjába bármikor betörhet a külvilág.

Fordította: Farkas Veronika, Orosz Anna, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra. Agave, 2020, 336 oldal, 3480 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.