KÖNYVMELLÉKLET

Sohasem késő

Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.

Könyv

Szokatlan közjáték előzte meg Bódy Gábor filmjének premierjét 1984-ben a filmszemlén.

A műsorvezető arra kérte a nézőket, hogy szorítsanak helyet Bódy közönségének is. Ne gondoljon senki valamiféle sleppre, netán rajongókra. Ez a „közönség” Budapest legmenőbb alakjait jelentette: írókat, képzőművészeket, zenészeket, „mindenkit, aki számít”. Bódy egy évvel későbbi tragikus halála (39 éves volt) és valóban páratlan munkássága mellett minden bizonnyal ez az összművészeti elismertség is hozzájárult, hogy a rendezőre egy-két év múlva már ne csak a magyar filmművészet nagy megújítójaként tekintsenek, hanem afféle polihisztorként is, aki sajnálatos módon adósunk maradt a nagy művel.

Talán ez is közrejátszott abban, hogy már 1987-ben megrendezték Bódy életmű-kiállítását az Ernst Múzeumban, vaskos katalógusban idézték filmelméleti és egyéb írásait, ugyanekkor önálló kötetben jelent meg két filmterve, a Tüzes angyal és a Psychotechnikum. Ráadásul Bódyra nem a Latinovitshoz, Huszárikhoz hasonló „önsorsrontó ködlovagként” tekintettek, ami a rendszerváltást kísérő korhangulat mellett annak volt köszönhető, hogy a rendező inkább naprakész, nemzetközi szinten is figyelemre méltó újító volt, egy modern srác.

Sokáig a kísérletező művész alakja tűnt a legfontosabbnak Bódyval kapcsolatban (például 1996-ban, születésének 50. évfordulójára összegyűjtött írásait adták ki Végtelen kép címmel), de miután kitudódott ügynökmúltja, és halálának körülményei sem tisztázódtak, sötét titkok kezdték körüllengeni, olyan titkok, amelyeket már soha nem fejt meg senki.

De az elmúlt 15 évben Bódy műveit továbbra sem e titkok tükrében próbálták megmagyarázni, ami persze nem biztos, hogy baj. 2006-ban (akkor lett volna 60 éves) a Ludwig Múzeumban rendezték meg újabb életmű-kiállítását, és ugyanakkor jelent egybegyűjtött írásainak első kötete egy különösen szép kivitelű albumban. A későbbiekben a Bódy-emlékezet fontos állomása volt, hogy néhány kisfilmje és a Nárcisz és Psyché teljes változata (amelyet az 1990-es években egyetlenegyszer vetített a tévé) is megjelenhetett DVD-n, 2017-ben pedig a Filmszem c. folyóirat Örökségünk: Bódy címmel szentelt egy teljes számot a rendező emlékének. Ám a pazar, háromkötetesre tervezett filmművészeti írások folytatása elmaradt, feledésbe merült.

Ennek fényében különösen meglepő, hogy most itt a második kötet, amelyet ugyanúgy Zalán Vince szerkesztett, és ugyanúgy Romvári János tervezett, mint az elsőt 14 évvel ezelőtt, és amelynek szerkesztői jegyzetében olvasható, hogy az a kötet „az alkotói felnövekedés éveire” fókuszál, „a teoretikus öntudatosodás grádicsaira az első csúcsokig”. Mindez filmre vonatkoztatva Bódy főiskolai vizsgamunkáját, a nemzetközi sikereket is hozó Amerikai anzixot (1976) jelenti, így nem meglepő, hogy a második kötet két „felnőtt” nagyjátékfilmjével, a Nárcisz és Psychével (1980) és a Kutya éji dalával (1983) foglalkozik, de nincsenek benne filmelméleti írások. A szép kiállítású, gazdagon illusztrált kiadvány mintegy kétharmadát a Psyché teljes forgatókönyve, valamint a Kutya éji dala dialóglistája és diszpozíciós könyve teszi ki, amelyek nyomán a beavatottak „belülről” is végignézhetik a filmeket – ám az újszülötteknek a remek fotók ellenére sem lehet fogalmuk arról, hogyan elevenedtek meg e szövegek. Szerencsére a könyv „maradék” egyharmadában ennél izgalmasabb szövegek vannak, ezek közül is kiemelkedik a rendező Weöres Sándorral folytatott beszélgetése, Csaplár Vilmos Szociográfia című elbeszélése (ennek nyomán készült a Kutya éji dala), valamint Bódy Anatole Dauman francia producerhez írt türelmetlen hangvételű levele, amelyben a Psychét így próbálja „eladni”: „Félelmem, ha van a filmmel kapcsolatban, éppen abból adódik, hogy a szemléletileg és technikailag ÚJ elemek rövidesen a filmkészítés közkincsévé (-helyeivé) válhatnak. Minthogy az új szemlélet úgy jön fel, mint eső után a giliszták, attól tartok, hogy sajátos geopolitikai helyzetemből adódóan úgy tűnhetek fel, mint saját magam epigonja…”

Arra, hogy Bódy paranoid kifakadása mennyire volt jogos, választ talán a harmadik kötetben találunk – azt a tervek szerint nem 2034-ben fogják kiadni, hanem már jövőre.

Szerkesztette Zalán Vince. MMA Kiadó, 2020, 336 oldal, 5900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.