Nem tudhatom, mi oka volt a kiadónak a Vágvölgyi B. András kultikus fordításában egyszer már megjelent Thompson-alapművet új fordításban megjelentetni. Csak az időzítés érthető: nemrég jött ki a korai Thompson-könyv, a Rumnapló gyenge filmváltozata, és egy ilyen alkalomnál kevés kínálkozóbb van, hogy lehúzzunk még egy bőrt a Thompson-hagyatékról.
Thompson rövid minimálmondatait annak idején Vágvölgyi úgy ültette át magyarra, hogy azok szemernyit sem vesztettek lendületükből és pimaszságukból. Az új kiadást fordító Pritz Péter sem kispályás: többek közt jó néhány Bukowski-könyvet is kimondottan jól adoptált. Ez viszont igen-igen hálátlan feladatnak bizonyult számára: egyfelől óriási teher lehet a már-már klasszikusnak nevezhető adaptációt újraértelmezni, másfelől ő sem tudott mit kezdeni az egyébként nem túl nehéz, de nagyon kifejező, egyben gyilkosan tömör mondatokból álló eredetivel. Komoly hiba nincs, de jó néhányszor feleslegesen szaporítja a szót, ami a Vágvölgyi-fordítással összevetve egyértelműen fékezi az eredeti szöveg tempóját. Ami viszont már komolyabb baj, hogy mintha törekedett volna a jólfésültségre: amíg Vágvölgyi nem szégyelli leírni rögtön a könyv elején, hogy "Mi a faszt ordítozol?", addig ez Pritznél "Mit ordibálsz itt?" - és körülbelül hasonló szellemiségben haladunk végig a könyvön. Szegény Bartos Tibor, aki többek közt a Tom Wolfe-könyveket formálta az eredetinél nagyságrendekkel zseniálisabb szövegekké, talán hozzá tudott volna tenni a Félelem és reszketéshez, ez az új kiadás viszont, ha nem is minősíthető egyértelmű fércmunkának - hiszen látható odafigyeléssel készült -, sajnos csak elvenni tudott belőle. Ráadásul az eredeti kiadás kiváló Ralph Steadman-illusztrációi sincsenek sehol, helyette a film plakátja néz vissza ránk a borítóról, ami mindenképpen kiábrándító.
Cartaphilus, 2011, 222 oldal, 2490 Ft
