Interjú

„Itt ragadtunk”

Czakó Zsófia író

Könyv

Milyen az, amikor egy boldog várandós nő egyszer csak a borsodi kórház nőgyógyászati osztályán találja magát? Milyen „kaparásra” felkészülni a C (azaz a cigány) szobában, ahol a legtöbben a sokadik abortuszukra várnak? A szerző saját tapasztalatait leírva keres válaszokat fontos társadalmi kérdésekre. Élményeiről, írói nézőpontjáról és a gyermekvállalás nehézségeiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Szívhang vállaltan rólad szól. Miért döntöttél úgy, hogy megírod a veled történteket?

Czakó Zsófia: Amikor elvetéltem, elvesztettem a kontrollt magam felett. Egyszer már bejött, hogy az írás segít rajtam. Ki akartam írni magamból a történteket, hogy lássam, az, amit éreztem – hogy mindez az én hibám, hogy valamit rosszul csináltam –, átfordul-e bennem. Csak írtam, amennyi jólesett, nem gondoltam arra, hogy felhasználom majd. Aztán pályáztam a Mastercard Alkotótárs ösztöndíjára, a C szobás résszel. Ez egy kórtermi történet, amelyben megjelenik a falusi és a fővárosi értékvilág is. Bekerült az írásom a tíz döntős pályázat közé, majd megnyertem az ösztöndíjat. Így tulajdonképpen már muszáj is volt megírni a könyvet. Ha nem nyerek, majdnem biztos, hogy nem írtam volna meg az egész történetet, nem lett volna elég motivációm rá, mert jobban örültem volna, ha lezárhatom. Ekkor épp terhes voltam, ráadásul veszélyeztetett státuszba kerültem, három hónapot feküdtem, ami utólag nagy szerencsének bizonyult, mert elővettem az összes régebbi jegyzetemet, és megírtam a könyv nagy részét.

MN: Miért bizonyult terápiának számodra az, hogy a megélt helyzeteket formálod történetté?

CZS: Ez csak egy módszer a megértéshez. Nem azért írok magamról, hogy magamról tájékoztassak, hanem azért, mert azt érzem hitelesnek. Olvasni is azt szeretem, amikor egy könyv által sikerül megismerni egy ember személyiségét. Próbáltam kitalálni történeteket, de abban nem vagyok jó. Nem vagyok magabiztos ember, sok komplexussal küzdök, semmilyen szempontból nem érzem azt, hogy szakértőként tudnék egyik-másik témához nyúlni. Nem írnék a vetélésről más szemszögből. És ez a történet legfőképpen nem a vetélésről szól. Arra törekedtem, hogy a vetélés körüli egészségügyi, kórházi és magánellátási, vagy épp a társadalmi különbségek legyenek hangsúlyosak, aztán a Budapestről falura költözés, a társadalmon belüli kicsi, mégis rohadt nagy szakadékok. Sokkal tudatosabban írtam a második könyvemet, mint az elsőt, tudtam, mit szeretnék elmondani. De féltem a Szívhang témájától, igyekeztem ítélkezésmentes hangot megütni. Tartottam attól, hogy vajon kit fog ez érdekelni. Ki akarna egy vetélésről olvasni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.