Könyv

Bartóki billentés

Stachó László: A zongoraművész Bartók – Modellek és ideálok

Kritika

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Részben ezek a lemezek inspirálták Stachó Lászlót, hogy az előadóművészi oldala felől közelítsen Bartókhoz, akit elsősorban zeneszerzőként ismerünk. A kötet a zenetudomány új, gyorsan gyarapodó területével, az előadóművészet-történettel foglalkozik.

A fiatal Bartók tehetséges zongoristaként lépett színre, s ha zsenije nem ösztönzi másra, akár a hangszervirtuóz karrierútját is választhatta volna. Ahogy maga fogalmazott, valóságos „vademberként” került Budapestre, majd Thomán István keze alatt, sok-sok óra etűdgyakorlás és skálázás után kristályosodott ki technikája. Amikor 1901-ben, Liszt születésének 90. évfordulóján a Zeneakadémia nagytermében előadta a h-moll szonátát, a koncertet zajos siker és sok gratuláció kísérte: „miket mondtak (…), hogy egyike leszek a legnagyobb zongoraművészeknek” – dicsekedett alig húszévesen egy anyjának írott levélben. Később azonban határozottan eltolta magától a virtuóz címkéjét („a verseny lovaknak való”), és nem is leplezett ellenszenvvel viseltetett azok iránt, akik nem így gondolkodtak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ukrán menekültek Békés megyében: Már el tudjuk mondani magyarul

A Viharsarok közel 80 települése közül csaknem negyven városban és községben élnek ukránok. Többségében háborús menekültek, viszont a katonakorú férfiak teljesen hiányoznak. A Magyar Vöröskereszt térségi szervezete szerint 230-an élnek és dolgoznak Békésben, s már jó ideje a segélyszervezet székházában sajátítják el a magyar nyelvet.