Könyv

Bartóki billentés

Stachó László: A zongoraművész Bartók – Modellek és ideálok

Kritika

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Részben ezek a lemezek inspirálták Stachó Lászlót, hogy az előadóművészi oldala felől közelítsen Bartókhoz, akit elsősorban zeneszerzőként ismerünk. A kötet a zenetudomány új, gyorsan gyarapodó területével, az előadóművészet-történettel foglalkozik.

A fiatal Bartók tehetséges zongoristaként lépett színre, s ha zsenije nem ösztönzi másra, akár a hangszervirtuóz karrierútját is választhatta volna. Ahogy maga fogalmazott, valóságos „vademberként” került Budapestre, majd Thomán István keze alatt, sok-sok óra etűdgyakorlás és skálázás után kristályosodott ki technikája. Amikor 1901-ben, Liszt születésének 90. évfordulóján a Zeneakadémia nagytermében előadta a h-moll szonátát, a koncertet zajos siker és sok gratuláció kísérte: „miket mondtak (…), hogy egyike leszek a legnagyobb zongoraművészeknek” – dicsekedett alig húszévesen egy anyjának írott levélben. Később azonban határozottan eltolta magától a virtuóz címkéjét („a verseny lovaknak való”), és nem is leplezett ellenszenvvel viseltetett azok iránt, akik nem így gondolkodtak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.