Könyv

Junot Díaz: Így veszíted el

Könyv

A novellafüzérhez hasonló módon egymáshoz kapcsolódó történetekről mondhatnánk, hogy a szerelem problémakörét tárgyazzák, de még ez is túlzás lenne. Maradjunk annyiban: egy kamasz fiú naplójához hasonlító elbeszélés kapcsolatokról és viszonyokról.

Bár a New Jerseybe szakadt dominikai közösségben élő Yuniornak nemcsak nőügyei jelentenek problémát, hanem a saját élettér megtalálása is. Kisebbségi élete során megpróbálja összekapcsolni a két világot, de ezek vegyítése, mint azt szinte sejtettük, csak bonyodalmat okoz. A szókimondó, laza elbeszélő túlzásba esik, amikor szexuális élményeiről vagy szakításairól olyan szexista módon nyilvánul meg, amely sem nem vicces, sem nem érdekes, csupán felháborító és amatőr. Érdekfeszítőbb lett volna - és talán némi mélységet is adott volna Díaz könyvének -, ha a bevándorlólétről vagy a főszereplő családjáról annál az egy-két figyelemfelkeltő mondatnál többet ír. Akkor az elbeszélői pozíciót váltogató, az időben ugráló történetmesélésből talán nem csak az unalomra emlékeznénk. Viszont kétségtelen, hogy atmoszférateremtő képessége van a szerzőnek, képekben fogalmaz, miközben mellőzi a líraiságot - és ez némi színt visz a két szakítás közti ürességbe. Kevesebb nyafogás és több élet olvasmányosabbá tenné a novellákat, így viszont a megcsalt kedves elvesztése, a halálos beteg testvér prostituált barátnője utáni sóvárgás, illetve a kiszemeltek becserkészése jelentik a cselekmény fő csomópontjait. Plusz a spanyol szókincs fejlesztése, gratis.

Fordította: Bozai Ágota. Cor Leonis, 2013, 208 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.