2016 utolsó munkanapjainak egyike, december 20-a fontos dátum a magyar kultúrpolitikában. Az ekkor hozott kormányhatározat a központi költségvetés maradványösszegeiből valóságos pénzesőt zúdított a civil és egyéb szervezetek támogatására. A Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Kft. (NMI) másfél milliárdot kapott szimfonikus zenekarok, közel egymilliárdot vidéki folyóiratok támogatására. Szintén egymilliárd jutott Schmidt Mária alapítványának a Kertész Imre Intézet „megalapítására és létrehozására”. Március végén a Kertész Intézetnek se híre, se hamva, ahogy vidéki folyóiratokhoz és szimfonikus zenekarokhoz sem jutott el egyetlen forint sem az NMI-től. A beszántott közintézmény helyett létrehozott kft. működési struktúráján ugyanis még nagyban dolgoznak a működési struktúrát kidolgozók – talán e pillanatokban is, hiszen Kárpáti András ügyvezető igazgató február 8-án kérte türelmemet az érdemi válaszokig, és azóta nem reagál megkereséseimre.
Ugyanez a rendelet 400 millió forintot biztosított az alig egy éve létrehozott, állami tulajdonú íróképző, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) irodalmi programjára, ami – Orbán János Dénes régi folyóirata után – az Előretolt Helyőrség Íróakadémia nevet viseli. A mai napig nem tudni, kinek a javaslatára, milyen indoklással és milyen célra kapták ezt a pénzt. Azt viszont már tudjuk, hogy ugyanekkor egy másik forrásból még 300 milliót kaptak, csak erről senki nem beszélt eddig.
Megfelelő ajtó
A 400 milliós támogatás kiugróan nagy összeg, a december 20-ai rendelet több mint ötven tételéből ez a hatodik legnagyobb. De a KMTG már 2016-ban is mintegy 150 millió forint költségvetési forrásból látta el vállalt feladatait, és már az is durván kiverte a biztosítékot az irodalmi életben. Krusovszky Dénes épp a Narancsban szólította fel a szakmát a KMTG bojkottálására (Kedves fiatal író, ne hagyd magad!, Magyar Narancs, 2016. január 14.), a József Attila Kör pedig 400 forintos támogatást utalt az állami kft.-nek. Írószervezetek vezetői hallatták a hangjukat, pályakezdő fiatalok tiltakoztak nyílt levélben, de még tüntetést is tartottak a cég bejelentett székhelye előtt, mondván, a négyszázmilliós összeg több mint tízszerese a legnagyobb magyar írószervezet, a Magyar Írószövetség éves költségvetési támogatásának, az érdekképviselet mellett programokat szervező és tehetséggondozást is végző József Attila Kör, a Szépírók Társasága vagy akár a FISZ éves költségvetésének. Ennyi – még az állami pályázati forrásokhoz mérten is magas – állami költségvetési pénz összesen nincs az egész magyar irodalmi életben. A legfőbb kultúrafinanszírozó szerv, az ötös lottó adóiból működő Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi kollégiumának 2017-re tervezett teljes évi keretösszege 370,7 millió forint, erre pályázhat az összes magyar írószervezet, folyóirat, könyvkiadó, író.
Hogy pontosan mire kapott ez a kivételesen sikeres kft. 400 millió forintot, nem teljesen világos – Orbán János Dénes sokat idézett indoklása szerint a megfelelő ajtón kopogtattak, amikor a régi barát, Szőcs Géza közbenjárásával meghallgatásra találtak. Ennél többet akartam tudni a támogatás indokairól, a szervezet eddigi teljesítményéről – de hiába kértem ki a KMTG-től a tavalyi évről szóló szakmai beszámolóikat és költségvetésüket, azt a választ kaptam, hogy azt majd a törvényes határidő előtt, vagyis május 31-ig közzéteszik. Kabai Lóránt költő és szerkesztő sem járt sikerrel: hiába kérte ki az Emberi Erőforrások Minisztériumától a döntést megindokoló, a KMTG eddigi eredményeit bemutató dokumentumokat, a minisztérium nem tartja magát a témában adatkezelőnek. Mivel a 400 milliós megállapodást a KMTG-vel az Emmi írta alá – hisz a rendelet felelőse az emberi erőforrások minisztere – ez minimum furcsa, egyesek talán füllentésnek is neveznék. Biztos, ami biztos, az Átlátszó megkérdezte a Miniszterelnökséget is, ahonnan azt a választ kapták, hogy vonatkozó adattal nem rendelkeznek. Úgy fest, azért, mert ilyen dokumentum nem létezik.
Ha e ponton az a gondolat fogalmazódna meg bennünk, hogy a magyar állam nem tudja maradéktalanul megindokolni, miért adott 400 millió forintnyi közpénzt OJD-éknak, tévedünk. Az összeg ugyanis jóval nagyobb. A KMTG december 22-én nemcsak az Emmivel, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel is aláírt egy támogatási szerződést: további 300 millió forintról. Így a 2016-ban behúzott állami támogatás összege 700 millió forint – még akkor is, ha Orbán János Dénes különböző interjúkban csak a törvénybe is beleírt 400 millió forintról beszél.
Ennek a 300 millió forintos támogatásnak a megalapozottságáról, céljáról annyit tudunk, mint az Emmi segítségéről: majdnem semmit. Tudomást is csak akkor szereztünk róla, amikor a KMTG-től kikértük az összes 2016-ban kötött szerződésük adatait. Bár a választ OJD-ék első körben azzal akarták megúszni, hogy megmondták, mennyit költöttek összesen bérleti díjra (273 ezer), munkavégzés kifizetésére (közel 30 millió), oktatói tevékenységre (44,1 millió), igénybe vett szolgáltatásra (13,4 millió) és ösztöndíjra (13,7 millió), illetve mennyi pénzről kötöttek támogatási szerződést (700 millió), további két hét és többszöri felszólítás után végül küldtek egy részletesebb adatsort. Ebből kiderült a 300 milliós támogatás forrása, de volt újabb meglepetés is: kilenc nevet, illetve cégnevet gondosan kitakartak, köztük négy olyat, ami a KMTG alkalmazottaira és bérezésükre vonatkozik. Az adatokat február 24-én kaptam meg, azóta hiába kértem az infótörvénynek megfelelően a további részletezést, leveleimre már semmiféle válasz nem érkezik. Nyilván a működés maximális átláthatóságát biztosítja az is, hogy a KMTG-nek ezen az egy e-mail-címen kívül más elérhetősége nincs, és arra is ügyelnek, hogy leveleiket ne írják alá. Hogy a nemrég megújult csinos honlapjukon minderről egy szó sem esik, már nyilván senkit sem lep meg. Orbán János Dénes állítása szerint viszont a működésük ennél átláthatóbb már nem is lehetne.
| ||
Élővé tétel
Mit tudunk erről a vállalkozásról? Az például biztos, hogy minden egyes elköltött adóforintnak „a magyar irodalmi élet felfrissítését”, a „kortárs magyar irodalom élővé és olvasottá tételét”, továbbá „az irodalmi tehetségkutatás támogatását” kell szolgálnia, ugyanis a nonprofit kft.-t ezzel a céllal alapította meg a kormány. Ha félretesszük azt a nyomasztó problémát, hogyan lehet „élővé tenni a kortárs irodalmat”, és hogy mennyire szerencsés, ha a magyar állam törvényszövegben minősíti állottnak a magyar irodalom egészét, fontos tanulságokhoz jutunk. A szövegezés ugyanis hitelteleníti azokat a nyilatkozatokat, amelyek arról szólnak, hogy a KMTG a rendelkezésére álló forrásokból rövidesen más művészeti területre is kiterjeszti a tehetséggondozást – hacsak nem arról van szó, hogy a kormányhatározatot akkor és úgy módosítják Orbán János Dénes óhajára, ahogyan akarja.
A kft. ügyvezetője Timár Alpár László, a Vegyépszer romániai részlegének egykori vezetője, a kolozsvári irodalom ismert figurája, a Ziua-Omega Press, a Transilvania Jurnal, a Háromszéki Figyelő, majd a Mix Rádió egykori munkatársa. Őt Orbán János Dénes ajánlotta a minisztériumoknak és az MNV-nek a feladatra. Minden bizonnyal Timár a KMTG jogi képviselője, bár a sajtónak nagyjából olyan gyakorisággal nyilatkozik, mint Simicska Lajos, és elérhetőségét sem Orbán János Dénes, sem a KMTG hivatalos mailcímét kezelő névtelen munkatárs nem adta meg nekem. A KMTG-t a sajtó felé Orbán János Dénes képviseli, megnyilatkozásaiból egyértelmű, hogy ez az ő bulija, magára mégis „csak” projektvezetőként, az irodalmi alprogram megbízott felelőseként hivatkozik, s ezzel az indokkal utasítja el azt, hogy a KMTG ügyeiről kérdezzék. Ez azért teremt különös helyzetet, mert a KMTG-nek gyakorlatilag nincs más tevékenysége az Előretolt Helyőrség Íróakadémián kívül.
Az íróakadémia működési szabályzata szerint az ügyvezetőn és a projektvezetőn kívül – feltehetően Timár Alpár László és Orbán János Dénes – az alapszabály szerint egy tanulmányi igazgató is a vezető testület tagja; hogy ki tölti be a pozíciót, nem tudni. A kft.-t ellenőrző felügyelőbizottság tagjai Kránicz Gábor, Závogyán Magdolna és Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke. Bár a KMTG-től kikért szerződésadatokból kilenc nevet kitakartak, az kiderül belőlük, hogy valaki 2016 márciusa óta havi közel 1,4 millió forintot, ketten 425 ezer, még valaki 225 ezer forintot visz haza munkabér címen (minden összeg bruttó). Szintén kitakarták, hogy ki kapott havi 257 696 forintot megbízási jogviszony keretei között, és ki vitt haza május óta havi 120 ezret ugyanilyen formában. Érdekesség, hogy háromnegyed millió forintos szerződést kötött a KMTG védjegyoltalom címén, hogy ki a partner, szintén titok.
Az íróakadémia oktatói, úgynevezett mentorai és az első évfolyam diákjai – összesen majd’ ötven fő – Felsőörsön táboroztak egy jót augusztus közepén, itt állítólag 6 óra előtt tilos volt az alkoholfogyasztás, hogy mindenki az irodalmi feladatokra koncentrálhasson. Voltak szemináriumok, beszélgetések, előadások, az egészért a KMTG mintegy 1,5 millió forintot fizetett a szálláshelyet üzemeltető Malomvölgy Centrum Nonpfrofit Kft.-nek. A Malomvölgy Oktatási és Szabadidő Központ különösen népszerű lehet a fiatalos kormányközeli szervezetek körében: pár héttel később ugyanitt tartotta nyári szabadegyetemét a Nemzeti Ifjúsági Tanács olyan vendégekkel, mint Navracsics Tibor vagy Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. Közel 2,1 millió forintot pengetett ki az állami íróiskola a Prime Rate Kft.-nek, amely egy fővárosi nyomdát üzemeltet. Minden bizonnyal ennyibe került a KMTG első és eddig egyetlen saját kiadványának, az Enumerációnak a nyomása. A 684 oldalas antológia fülszövege szerint az íróakadémia, így nyilván a kötet küldetése, hogy a „kortárs fiatal irodalom teljesítményeit ne csak az irodalmi központok, hanem a Kárpát-medence teljes közönsége megismerje”. Mivel ebbe a halmazba én is beletartozom, ellátogattam pár nagyobb budapesti könyvesboltba, majd kutakodtam az online áruházakban, de sajnos sehol nem tartják a kötetet. Orbán János Dénes januárban azt mondta, a tavaszi irodalmi turnék elengedhetetlen kelléke lesz, és addigra a szórást is megkezdik, tehát még van remény.
„Rá kell baszni”
A 2016-ban kötött szerződésekből kiderül az is, hogy kilenc oktatónak fizettek havi 150 ezer és 300 ezer forint közötti összeget: Farkas Wellmann Endrének és Pál Dániel Leventének például 300-300 ezer, Farkas Wellmann Évának és Ugron Zsolnának 250 ezer, Szilágyi Tamásnak 150 ezer forintot. Az oktatók – amellett, hogy az írónevelde szabályzata szerint illendő, ápolt megjelenés, méltó, figyelmes viselkedés, szolgálatkészség és elvhűség jellemzi őket – évi két szemesztert oktatnak. Farkas Wellmann Endre a versírás (elvhű) elméletét és gyakorlatát adja át a nebulóknak, Pál Dániel Levente könyvergonómiát és szerkesztést tanít, továbbá irodalmi szövegek alkotó szempontú elemzését, Szilágyi Tamás beszédtechnikát és az erőteljes színpadi jelenlét elsajátítását; ebbe a helyes légzés és a hangképzés optimalizálása is beletartozik. Ugron Zsolna szintén testhez álló órát tart, a kurzus címe Az író mint brand – pr, self-branding, médiajelenlét. A mentorok havi 100 és 250 ezer közötti összegeket visznek haza, kötelességeiknek állítólag része, hogy megírnak egy könyvet, aminek kiadási jogával – legalább részben – a KMTG rendelkezik. Ha komolyan vehetjük Orbán János Dénes nyilatkozatait, még az idén vagy egy tucat könyvet kiadnak, bár mint az Enumeráció példáján láttuk, nem világos, hogy a könyvek el is jutnak a könyvesboltokba.
A szerződéslistán vannak még érdekes tételek: 700 ezer forintot fizettek ki például a Grafcom Médiaügynökségnek, feltehetően kommunikációs tanácsadásért és/vagy a KMTG honlapjának átszabásáért – a Grafcom készítette például a Nemzetstratégiai Kutatóintézet honlapját. Félmillió forintot fizettek továbbá a ferencvárosi önkormányzathoz kötődő Írott Szó Alapítványnak – az alapítvány annak a Magyar Napló folyóiratnak a támogatója, ahol a KMTG-s diákok külön blokkban mutatkozhattak be.
Mindez azonban a múlté: mire májusban nyilvánosságra hozzák a kft. 2016-os részletes beszámolóját a 150 millió forint elköltéséről, az állami tehetséggondozó már rég benne lesz 700 milliós üzleti és szakmai tervének megvalósításában. Ehhez az eddigi belvárosi, Alkotmány utcai székhely is kicsi, úgyhogy elköltöznek egy alkotóházként és közösségi térként is használható bérleménybe, itt végre „kerti bulikat” is rendezhetnek majd, kiegészülve az új elsőévesekkel és egy kritikai műhellyel. Ebből arra következtetünk, hogy rövidesen megkezdik a kortárs irodalomkritika élővé tételét is. Terveznek még pályázatokat „rendkívüli pályadíjakkal” és kétéves, „nagy költségvetésű” alkotói ösztöndíjakat, hiszen van miből. Orbán János Dénes nyilatkozatai szerint az első év csak egy pilotprojekt volt, a java, „a merészebb lépések” csak most jönnek. Nincs kétség: a százmilliókból végre megvalósulhat az állami tehetséggondozó rebellis szellemi vezérének rég dédelgetett és a nyilvánossággal is több ízben megosztott álma: jöhetnek a fiatalok, és – szó szerinti idézet jön – „rábaszhatnak az asztalra”.
Setét alagút Timár Alpár László elérhetőségét a KMTG nem adta meg, de Orbán János Dénest sikerült elérnem, ő viszont elzárkózott attól, hogy kérdéseket tegyek fel neki. „Nem nyilatkozom a Magyar Narancsnak”, írta. Hiába kértem meg, hogy legalább arra reagáljon, hogy pontosan mi az oka és célja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 300 millió forintos támogatásának, illetve miért nem említette egyetlen nyilatkozatában sem, szerinte a kérdés nem olyan jellegű, hogy bármiféle törvény kötelezné a válaszadásra, és a Narancs, a „fény a magyar sajtó setét alagútjában”, a hozzá hasonló „alávaló páriák együttműködése” nélkül is meg tudja írni irományait. Álláspontja szerint őt még az infótörvény sem kötelezi válaszadásra, hiszen nem jogi képviselője a KMTG-nek. Ezzel továbbirányított arra az e-mail-címre, ahonnan hetek óta nem válaszolnak a leveleimre, és ahonnan a jogi képviselő elérhetőségét sem adják ki. |
