Dübörög a gyerekkönyvpiac, nem telik el hét gyerekkönyves esemény nélkül, kritikák és tanulmányok jelennek meg, amelyek már nemcsak könnyes hangú ajánlókra emlékeztetnek, vitaestek, konferenciák szerveződnek. Vajon a megjelenő könyvek is mutatják ezt a sokszínűséget és az ugrásszerű fejlődést? Elég erősek a mai magyar gyerekkönyvek ahhoz, hogy átlépjék határainkat?
*
Hazánkban egyre nagyobb a külföldi könyvek dömpingje, amit ezelőtt tíz évvel nem lehetett, azt ma már sokkal bátrabban kipróbálják egyes kiadók. A nagyobbak azért, mert az elmúlt évtizedben megszilárdult annyira a gazdasági hátterük, hogy elbírnak piaci sikert nem garantáló kiadványokat (a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése - MKKE - adatai szerint 2011-ben a könyvkereskedelmi forgalom 3,3 százalékkal csökkent, a gyerekkönyvek eladásai mégis nőttek), a kisebbeknél pedig sokszor eleve arculatukhoz tartozik a bevállalósság. A vagányabb kiadók a művészi értékek mellett a nemzetközi trendekre is odafigyelnek, könyveikkel reflektálnak a külföldi irányvonalakra, és igyekeznek párbeszédbe lépni az európai gyerekirodalommal. Így látnak napvilágot olyan világhírű olvasmányok most már itthon is, mint Janne Teller megosztó regénye (Semmi), Wolfgang Herrndorf Csikkje és még sorolhatnánk.
Ami a fordított irányt illeti: több lehetőség is nyitva áll a magyar kiadók számára, ha külföldön kívánják eladni könyveiket. A Balassi Intézet által meghirdetett Publishing Hungary program keretében a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése (MGYKE) szakmai segítségével igyekeznek minél több könyvvásáron jelen lenni. Nánási Yvette-től, a MGYKE igazgatójától megtudhattuk, hogy feladatuk a minőségi, szakmai szempontú katalógusok összeállítása, illetve
eladható és minőségi
könyvek prezentálása (tehát nem az országimázs építése). Véleménye szerint az utóbbi években a legfontosabb nemzetközi seregszemlének számító bolognai könyvvásáron nagyon erős volt a magyar kiadói jelenlét, és köttettek is sikeres üzletek, például a Naphegy Kiadó Királylány születik című könyve a francia fordítás után itt talált rá lengyel kiadójára. Berg Judit Ruminiját most adta ki a szerb Kreativni Centar, Belgrádban fantasztikus fogadtatásban volt része - útinaplójában viszont a frankfurti és belgrádi könyvvásárral kapcsolatban is a magyarok innovatívabb hozzáállását hiányolja: "Frankfurtban a magyar stand mindig nagyon szép és elegáns első látásra. (...) Sajnos aztán kiderült, hogy hosszú évek óta mit sem változott a dizájn, nincs pénz (esetleg idő, kapacitás) évről évre megújulni, más látványvilággal előállni. Belgrádban még rosszabb volt a helyzet. (...) A szintén rossz gazdasági helyzetbe jutott Szerbiában a kultúra mintha kevésbé volna mostohagyerek státuszban, mint nálunk." (Belgrádi kalandok Ruminival, pagony.hu)
A könyvvásárok mellett a másik út a külföldi kiadók egyéni megkeresése. Itt kevesebb a reménykeltő példa. Az angol kiadók például a külföldi megjelenésre koncentrálnak inkább, mondhatni, eladásra, és nem vételre szakosodtak. Svédországban a nagy kiadóknak nem érdeke, hogy kis nyelvekből fordítsanak, főleg angolszász irodalmat adnak ki. Így leginkább kis kiadók jelentetnek meg elvétve egy-egy magyar gyerekkönyvet svédül, amiből aztán a legtöbb példányt a könyvtárak veszik meg - tájékoztatott Maria Larsson, Svédországban élő könyvtáros és könyvkiadó-tulajdonos.
Nyilván ezer ok merülhet még fel, amikor arra keressük a magyarázatot, miért is lehetünk kevésbé érdekesek a nyugati kiadók számára. Például a kulturális különbségek és a megkésettség. Hozzánk csak most érnek el olyan irányzatok vagy műfajok, amelyek Nyugaton már több évtizede meghonosodtak, és azóta újulnak és változnak. Egy egészen egyszerű példa: a picture booknak nálunk nincs is igazi hagyománya, hiszen a közönség igénye egészen más. A magyar olvasó szövegcentrikus és kevésbé vizualizált könyvekre vágyik, ezt Csányi Dóra, a Csimota kiadó tulajdonosa is megerősíti: "Itt az emberek a pénzükért sok-sok karaktert akarnak látni, és nem olyan nagy baj, ha kevesebb az illusztráció. A versek, mondókák, amiknek nálunk hagyománya van, szintén sokkal nehezebben értékesíthetők a külföldi piacon." A nagyobbaknak szóló könyveknél kiemeli, hogy a témaválasztás sokkal konzervatívabb itthon,
fázunk a rázósabb témáktól,
amiket külföldön simán bevállalnak a kiadók (drog, erőszak, szexualitás, családi problémák stb.). Vitathatatlan, ez szép lassan kezd változni - igaz, a kisebb kamaszoknak, 10-12 éves gyerekeknek szóló könyveknél inkább, gondoljunk csak Tasnádi István A kőmajmok háza, Prágai Tamás Vadállatok a kabátzsebben vagy Szécsi Noémi Mandragóra utca 7. című könyveire, amelyekben elvált szülők gyerekei próbálnak bizonyos külső (gyakran mágikus) segítséggel átvészelni nehéz élethelyzeteket.
A Csimota kiadó Lenka című könyve tulajdonképpen sikertörténet. Szegedi Katalin, a nagyszerű illusztrátor neve önmagában is viszi könyveit külföldön (a General Pressnél megjelenő sorozata fut a világban). A könyv valóban különleges és kivételes, és a kiadó ügyes prezentációjának köszönhetően a Lenka eddig lengyel, francia és svéd nyelven jelent meg. A svéd kiadás baráti kapcsolaton keresztül jött létre, a lengyel pedig a bolognai könyvvásáron, ott a kiadó Tolerancia sorozatát is megvették. A francia kiadás ötlete a montreuili kiállításon indult, ahol például a Csimota "szerencséje" az volt, hogy a francia kiadó egy már létező sorozatába pont beleillett a könyv. Csányi Dóra a megkeresés előtt mindig felméri az adott kiadó profilját, és ehhez igazítja ajánlatukat, de így sem garantált a siker; például a Mamuska (pedig merész, fekete-fehér) túl kelet-közép-európainak bizonyult.
Érsek Nándor 2013-ra tervezi, hogy a Scolar Kiadó elkezdi ügynökölni szerzőit, éppen ezért 2012-ben már ezzel a szemmel választotta a magyar szerzőket. Karácsonyra megjelenő két könyvüket - Barabás Zsófi–Moizer Zsuzsa: Mindenki tud rajzolni és Máray Mariann–Várszegi Adél: Kismadár és kóró - mindenképpen esélyesnek tartja a külföldi megjelenésre. Érsek nem feltétlenül a másságban látja az okokat, ő inkább az egyszerű üzleti megfontolásokat veszi alapul. Ahogyan az angol példa is mutatja, a könyvkiadás kínálati piac, és csak jól szervezett ügynökségek tudnak eladni, átgondolt stratégiával, okos ügynökökkel, ebben kell fejlődnünk.
A Móra kiadónál egyelőre nincs a külföldi eladással foglalkozó munkatárs, de tapasztalataik szerint a régi klasszikusokat keresik náluk, főképpen japán kiadók: Marék Veronikára gondoljunk itt leginkább, de Reich Károly is szépen teljesít az utóbbi időben. Janikovszky Éva életműve felfutóban van, Svájcban a neves Joie De Lire kiadó jelenteti meg legismertebb gyerekkönyveit, ráadásul újrafordítva. Dian Viktóriától, a kiadó munkatársától azt is megtudtuk, hogy a kortárs szerzőkkel nem túl sikeresek, és bár készült egy portfólió tíz szerzővel, ismertetővel és szövegrészekkel, mégsem keltette fel senki érdeklődését. Dian is abban látja az egyik problémát, hogy nagyon mások az olvasási szokásaink.
Úgy tűnik, hogy egy-két örömteli példát leszámítva egyelőre Kelet-Európa és a Távol-Kelet bizonyul a legjobb felvevőpiacnak, a Nyugat nem annyira kíváncsi ránk. Főképpen nagy klasszikusaink kelendőek, illetve a nálunk is extra közkedvelt kortárs szerzők. Marék Veronika könyvei már 1965 óta olvashatóak Japánban - kezdve a legnagyobb sikerrel, a Laci és az oroszlánnal, de azóta mindent kiadtak tőle, még az Öcsi és Bátyót is, ami sajátosan az akkori magyar helyzetre reflektál. Aki látott már harminc év körüli fiatalt sikítozni Marék Veronika könyvei előtt, az sosem felejti el. Ahogyan Marék Veronika sem azt a sok kedvességet és az izgalmas életvitelt, amivel Japánban találkozik minden egyes alkalommal, amikor odalátogat. Kínában is megjelent a Laci és az oroszlán kínai és mandarin nyelven, most pedig jön a Kippkopp. A Boribon-sorozat három darabja jelent meg októberben Szlovákiában, és a Kippkopp kiadását is tervezik. Amerikában szintén megjelent a Boribon három része. Csehországban és Szlovákiában az Albatrosz adott ki eddig két Boribont, és Romániában is megjelent tavaly kettő. Kínában már közvetlen megjelenés előtt áll az egész sorozat, és múlt héten dobták piacra A Pál utcai fiúkat. Bartos Erika Bogyó és Babócájából Törökországban három kötetet kiadtak, és leszerződtek a többi részre is.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre sikeresebbek a magyar eladások, legalábbis - Érsek megfogalmazásával élve - a nullához képest nagy az áttörés. Mindenképpen elgondolkodtató azonban, hogy megfelelően reflektálunk-e az európai gyerekirodalmi hagyományokra, tudjuk-e, mi a jó marketing, jól követjük-e a mozgásokat, és olvasóként miért félünk a merészebb kiadványoktól. Másrészt az is felmerülhet kérdésként, hogy régebbi kiadványaink és sikerszerzőink nem azért izgalmasak-e még ma is, mert korszerűek voltak a saját korukban, és olyan egyedi hangot ütöttek meg - mind szövegükben, mind vizuálisan -, ami átütő volt és merész, és ami talán a mai nagy útkeresésben és megfelelési kényszerben kicsit háttérbe szorult. Lehetséges, hogy a könyv minősége mellett az egyedisége másodlagossá vált?
Mindenesetre a magyar gyerekkönyvek megjelentek végre a külföldi gyerekkönyves piacon, sok kiadó nyitva tartja szemét és kész a változásra, és remélhetőleg érdemes lesz egy év múlva újra visszatérni arra a kérdésre, hogyan teljesítenek a gyerekkönyvek külföldön, és összefoglalni majd az újabb eredményeket. Mert úgy tűnik, lesznek.
