Nekrológ

Kettős élet

Milan Kundera (1929–2023)

  • Berkes Tamás
  • 2023. július 19.

Könyv

A legismertebb kortárs cseh szerzőnek számít, aki 1989 körül francia íróvá képezte át magát. Emigrációja után népszerűbb volt a nemzetközi színtéren, mint saját hazájában. Ragaszkodott hozzá, hogy regényeinek semmi közük a magánszemélyéhez, míg cseh kritikusai azt vetették a szemére, hogy műveiben visszamenőleg átírta a saját múltját. Kacskaringós, sokat vitatott, de máig érdekes, nagy jelentőségű életmű zárult le július 11-én.

Az ismert brünni zenetudós fia a prágai filmművészeti főiskola, a FAMU forgatókönyv­írói szakán végzett 1953-ban, majd 1958-tól 1969-es kirúgásáig itt tanított világirodalmat. Pályája első évtizedében versköteteket, színművet és egy irodalomtörténeti szakkönyvet publikált, amelyek többé-kevésbé igazodtak a kultúrpolitikai elvárásokhoz. 1948-ban lépett be a kommunista pártba, 1950-ben kizárták, 1956-ban visszavették, 1970-ben újra kizárták. Prózaíróként 1963-ban debütált a Nevetséges szerelmek című kötet elbeszéléseivel; ezek szórakoztatóan megírt, szomorúan komikus anekdoták, fő témájuk a paradoxon és a szerelmi ámítás. A hatvanas évek derekán már ismert író, egyike a prágai tavasz szellemi előkészítőinek. 1967-ben, másfél éves huzavona után kiadhatta Tréfa című regényét, több szempontból is ez a legjelentősebb műve. Ebben az évben felszólal a botrányba fulladt híres írókongresszuson, s arról beszél, hogy a 20. században a cseh nemzet a nem éppen kellemes történelem középpontjában élt, de a „művészet csodaszerű közegében minden gyötrelem arannyá változik”. Abban, ahogy Kundera a szovjet típusú rendszer válságát látta, volt valami a „remény évtizedére” jellemző messianizmusból: „Ez hihetetlen látványt nyit az emberi értékek és erények legbenső lényegére”, s lehetővé teszi, hogy „lényegesebb kérdéseket tegyünk föl, hatalmasabb mítoszokat teremtsünk, mint azok, akik nem mentek át ezen az anabázison”. Ezekben az években a kulturális elit egyre inkább vetélytársává vált a hivatalos pártideológiának, de a harc nem a politikai hatalomról szólt, hanem a világértelmezés jogáról és a közvélemény előtti tekintélyről.

E közegben a Tréfa kiugró sikerre volt ítélve. A mű a társadalmi regények hagyománya szerint életutak szemléletes képén keresztül társadalmi mozgásokat analizál. A polifon szerkesztésű regény tragikus eredetű komikus hibák rendszere, s az olvasás során ennek egyre általánosabb szintjei válnak nyilvánvalóvá. Négy hang váltakozik az elbeszélő szerepében, de nem egyenlő arányban. Ludvík, a főhős monológja a könyv kétharmadát foglalja le, a történet tengelyében az ő sorsa áll, amelyet a többiek más szemszögből világítanak meg. Az egyik idősík az ötvenes évek eleje, amikor a főhőst kizárják az egyetemről, és katonai büntetőszázadba sorozzák. Az éretlen, többarcú, szexuális problémákkal küszködő fiatalember ugyanis elkövet egy ártatlan tréfát, miután barátnője naiv forradalmi lelkesedéssel számol be pártiskolai élményeiről. A levélre válaszul a bánatos főhős fel akarja borítani remélt kedvese lelki egyensúlyát, s nyílt levelezőlapon a következő választ küldi: „Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij! Ludvík.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.