Nekrológ

Kettős élet

Milan Kundera (1929–2023)

  • Berkes Tamás
  • 2023. július 19.

Könyv

A legismertebb kortárs cseh szerzőnek számít, aki 1989 körül francia íróvá képezte át magát. Emigrációja után népszerűbb volt a nemzetközi színtéren, mint saját hazájában. Ragaszkodott hozzá, hogy regényeinek semmi közük a magánszemélyéhez, míg cseh kritikusai azt vetették a szemére, hogy műveiben visszamenőleg átírta a saját múltját. Kacskaringós, sokat vitatott, de máig érdekes, nagy jelentőségű életmű zárult le július 11-én.

Az ismert brünni zenetudós fia a prágai filmművészeti főiskola, a FAMU forgatókönyv­írói szakán végzett 1953-ban, majd 1958-tól 1969-es kirúgásáig itt tanított világirodalmat. Pályája első évtizedében versköteteket, színművet és egy irodalomtörténeti szakkönyvet publikált, amelyek többé-kevésbé igazodtak a kultúrpolitikai elvárásokhoz. 1948-ban lépett be a kommunista pártba, 1950-ben kizárták, 1956-ban visszavették, 1970-ben újra kizárták. Prózaíróként 1963-ban debütált a Nevetséges szerelmek című kötet elbeszéléseivel; ezek szórakoztatóan megírt, szomorúan komikus anekdoták, fő témájuk a paradoxon és a szerelmi ámítás. A hatvanas évek derekán már ismert író, egyike a prágai tavasz szellemi előkészítőinek. 1967-ben, másfél éves huzavona után kiadhatta Tréfa című regényét, több szempontból is ez a legjelentősebb műve. Ebben az évben felszólal a botrányba fulladt híres írókongresszuson, s arról beszél, hogy a 20. században a cseh nemzet a nem éppen kellemes történelem középpontjában élt, de a „művészet csodaszerű közegében minden gyötrelem arannyá változik”. Abban, ahogy Kundera a szovjet típusú rendszer válságát látta, volt valami a „remény évtizedére” jellemző messianizmusból: „Ez hihetetlen látványt nyit az emberi értékek és erények legbenső lényegére”, s lehetővé teszi, hogy „lényegesebb kérdéseket tegyünk föl, hatalmasabb mítoszokat teremtsünk, mint azok, akik nem mentek át ezen az anabázison”. Ezekben az években a kulturális elit egyre inkább vetélytársává vált a hivatalos pártideológiának, de a harc nem a politikai hatalomról szólt, hanem a világértelmezés jogáról és a közvélemény előtti tekintélyről.

E közegben a Tréfa kiugró sikerre volt ítélve. A mű a társadalmi regények hagyománya szerint életutak szemléletes képén keresztül társadalmi mozgásokat analizál. A polifon szerkesztésű regény tragikus eredetű komikus hibák rendszere, s az olvasás során ennek egyre általánosabb szintjei válnak nyilvánvalóvá. Négy hang váltakozik az elbeszélő szerepében, de nem egyenlő arányban. Ludvík, a főhős monológja a könyv kétharmadát foglalja le, a történet tengelyében az ő sorsa áll, amelyet a többiek más szemszögből világítanak meg. Az egyik idősík az ötvenes évek eleje, amikor a főhőst kizárják az egyetemről, és katonai büntetőszázadba sorozzák. Az éretlen, többarcú, szexuális problémákkal küszködő fiatalember ugyanis elkövet egy ártatlan tréfát, miután barátnője naiv forradalmi lelkesedéssel számol be pártiskolai élményeiről. A levélre válaszul a bánatos főhős fel akarja borítani remélt kedvese lelki egyensúlyát, s nyílt levelezőlapon a következő választ küldi: „Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij! Ludvík.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.