Magyar Narancs: A guillotine hosszú árnyéka című, most megjelent könyvében a francia forradalom kivégzőeszközétől odáig vezeti a szálakat, hogy az emberek átadják magukat az őket megfojtó gépek szerelmének…
Földényi F. László: A guillotine már a 16. században használatos volt, mégis a francia forradalomnak lett örök jelképe mint olyan eszköz, amely tényleg megvalósította a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavából a középsőt. Minden ítéletet egyformán hajtottak végre vele, az arisztokratát és a polgárt, a szegényt és a gazdagot, a bűnöst és az ártatlant nem megkülönböztetve. Miközben a francia forradalom az emberi jogok kiterjesztését hirdette és az Észt istenként tisztelte, a terror is fokozódott. Minél elszántabban akarták egyesek a jóról alkotott elképzelésüket másokra rákényszeríteni, annál nagyobb borzalmakat követtek el. A 20. és 21. századra ez meghozta a gyümölcsét. A jóról alkotott elképzelésébe ma is számos politikus szabályosan beleszerelmesedett. A guillotine ennyiben a modern civilizációnk egyik nagy jelképe. Lefejezni, aki nem ért velem egyet. Vagy legalább farigcsálni az agyán egy keveset, ahogyan Alfred Jarry írta. A kínai átnevelőtáborok vagy a magyar közhivatalokban kiakasztott nemzeti hitvallás, az én szememben ezek is a guillotine árnyékai.
MN: Bizonyos köröknek ma is vágyálmuk egy igazságosabb világot teremtő forradalom. Viszont azt nem látjuk, hogy a tömegek hajlandók lennének erre a sodrásra hagyatkozni.
FFL: Mielőtt belefogtam a könyv írásába, a Színművészetin tanítottam, amelyet olyan gyorsan, egyik napról a másikra nyírt ki a hatalom, hogy az felért egy guillotine-nal. Én, és az a többtucatnyi tanár és közel kétszáz diák, akik otthagytuk az egyetemet, úgy éreztük magunkat, mint akiket lefejeztek.
MN: Részt vett az egyetemfoglalásban?
FFL: Természetesen. Életem egyik felemelő időszaka volt, amikor megtapasztaltam, hogy tizen-, huszonéves fiatalok hetek leforgása alatt felnőttebbé válnak, mint a felnőttek. Megtanulták, mi is a demokrácia. Az egyetemfoglalás éjjel-nappal zajló örökös tanácskozás is volt, hogy mi legyen a következő órákban. Éjszakába nyúló viták, amelyek végén mindig konszenzus született. Csodálatos, hogy a fiatalok erre képesek voltak, miközben a hierarchia megszűnt, nem volt különbség köztem és a huszonéves diák között, akit az előző héten még vizsgáztattam. Az SZFE-t elfoglaló, odarendelt színházhivatalnokok tanulhatnának tőlük. De akár a magyar parlament is.
MN: Azonban mintha kódolva lenne, hogy az ilyen megmozdulások kérészéletűek lesznek.
FFL: Ha az ember tudná előre, nem csinálná. De azért október 23-án legalább nyolcvanezer embert sikerült megmozgatni, nem pártok és nem intézmények segítségével.
MN: A könyvben sok szó esik Párizs átépítéséről. Hogyan kapcsolódik ez a guillotine-hoz?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
