Interjú

„Teknősbékát pórázon”

Földényi F. László író, esztéta

Könyv

Új könyve egyetlen szálra fűzi fel a guillotine, a párizsi bulvárok, a fotográfia és az agyatlanító gép történetét. Olyan, mint egy szereplők nélkül hömpölygő regény.

Magyar Narancs: A guillotine hosszú árnyéka című, most megjelent könyvében a francia forradalom kivégzőeszközétől odáig vezeti a szálakat, hogy az embe­rek átadják magukat az őket megfojtó gépek szerelmének…

Földényi F. László: A guillotine már a 16. században használatos volt, mégis a francia forradalomnak lett örök jelképe mint olyan eszköz, amely tényleg megvalósította a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavából a középsőt. Minden ítéletet egyformán hajtottak végre vele, az arisztokratát és a polgárt, a szegényt és a gazdagot, a bűnöst és az ártatlant nem megkülönböztetve. Miközben a francia forradalom az emberi jogok kiterjesztését hirdette és az Észt istenként tisztelte, a terror is fokozódott. Minél elszántabban akarták egyesek a jóról alkotott elképzelésüket másokra rákényszeríteni, annál nagyobb borzalmakat követtek el. A 20. és 21. századra ez meghozta a gyümölcsét. A jóról alkotott elképzelésébe ma is számos politikus szabályosan beleszerelmesedett. A guillotine ennyiben a modern civilizációnk egyik nagy jelképe. Lefejezni, aki nem ért velem egyet. Vagy legalább farigcsálni az agyán egy keveset, ahogyan Alfred Jarry írta. A kínai átnevelőtáborok vagy a magyar közhivatalokban kiakasztott nemzeti hitvallás, az én szememben ezek is a guillotine árnyékai.

MN: Bizonyos köröknek ma is vágyálmuk egy igazságosabb világot teremtő forradalom. Viszont azt nem látjuk, hogy a tömegek hajlandók lennének erre a sodrásra hagyatkozni.

FFL: Mielőtt belefogtam a könyv írásába, a Színművészetin tanítottam, amelyet olyan gyorsan, egyik napról a másikra nyírt ki a hatalom, hogy az felért egy guillotine-nal. Én, és az a többtucatnyi tanár és közel kétszáz diák, akik otthagytuk az egyetemet, úgy éreztük magunkat, mint akiket lefejeztek.

MN: Részt vett az egyetemfoglalásban?

FFL: Természetesen. Életem egyik felemelő időszaka volt, amikor megtapasztaltam, hogy tizen-, huszonéves fiatalok hetek leforgása alatt felnőttebbé válnak, mint a felnőttek. Megtanulták, mi is a demokrácia. Az egyetemfoglalás éjjel-nappal zajló örökös tanácskozás is volt, hogy mi legyen a következő órákban. Éjszakába nyúló viták, amelyek végén mindig konszenzus született. Csodálatos, hogy a fiatalok erre képesek voltak, miközben a hierarchia megszűnt, nem volt különbség köztem és a huszonéves diák között, akit az előző héten még vizsgáztattam. Az SZFE-t elfoglaló, odarendelt színházhivatalnokok tanulhatnának tőlük. De akár a magyar parlament is.

MN: Azonban mintha kódolva lenne, hogy az ilyen megmozdulások kérészéletűek lesznek.

FFL: Ha az ember tudná előre, nem csinálná. De azért október 23-án legalább nyolcvanezer embert sikerült megmozgatni, nem pártok és nem intézmények segítségével.

MN: A könyvben sok szó esik Párizs átépítéséről. Hogyan kapcsolódik ez a guillotine-hoz?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.