Interjú

„Teknősbékát pórázon”

Földényi F. László író, esztéta

Könyv

Új könyve egyetlen szálra fűzi fel a guillotine, a párizsi bulvárok, a fotográfia és az agyatlanító gép történetét. Olyan, mint egy szereplők nélkül hömpölygő regény.

Magyar Narancs: A guillotine hosszú árnyéka című, most megjelent könyvében a francia forradalom kivégzőeszközétől odáig vezeti a szálakat, hogy az embe­rek átadják magukat az őket megfojtó gépek szerelmének…

Földényi F. László: A guillotine már a 16. században használatos volt, mégis a francia forradalomnak lett örök jelképe mint olyan eszköz, amely tényleg megvalósította a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavából a középsőt. Minden ítéletet egyformán hajtottak végre vele, az arisztokratát és a polgárt, a szegényt és a gazdagot, a bűnöst és az ártatlant nem megkülönböztetve. Miközben a francia forradalom az emberi jogok kiterjesztését hirdette és az Észt istenként tisztelte, a terror is fokozódott. Minél elszántabban akarták egyesek a jóról alkotott elképzelésüket másokra rákényszeríteni, annál nagyobb borzalmakat követtek el. A 20. és 21. századra ez meghozta a gyümölcsét. A jóról alkotott elképzelésébe ma is számos politikus szabályosan beleszerelmesedett. A guillotine ennyiben a modern civilizációnk egyik nagy jelképe. Lefejezni, aki nem ért velem egyet. Vagy legalább farigcsálni az agyán egy keveset, ahogyan Alfred Jarry írta. A kínai átnevelőtáborok vagy a magyar közhivatalokban kiakasztott nemzeti hitvallás, az én szememben ezek is a guillotine árnyékai.

MN: Bizonyos köröknek ma is vágyálmuk egy igazságosabb világot teremtő forradalom. Viszont azt nem látjuk, hogy a tömegek hajlandók lennének erre a sodrásra hagyatkozni.

FFL: Mielőtt belefogtam a könyv írásába, a Színművészetin tanítottam, amelyet olyan gyorsan, egyik napról a másikra nyírt ki a hatalom, hogy az felért egy guillotine-nal. Én, és az a többtucatnyi tanár és közel kétszáz diák, akik otthagytuk az egyetemet, úgy éreztük magunkat, mint akiket lefejeztek.

MN: Részt vett az egyetemfoglalásban?

FFL: Természetesen. Életem egyik felemelő időszaka volt, amikor megtapasztaltam, hogy tizen-, huszonéves fiatalok hetek leforgása alatt felnőttebbé válnak, mint a felnőttek. Megtanulták, mi is a demokrácia. Az egyetemfoglalás éjjel-nappal zajló örökös tanácskozás is volt, hogy mi legyen a következő órákban. Éjszakába nyúló viták, amelyek végén mindig konszenzus született. Csodálatos, hogy a fiatalok erre képesek voltak, miközben a hierarchia megszűnt, nem volt különbség köztem és a huszonéves diák között, akit az előző héten még vizsgáztattam. Az SZFE-t elfoglaló, odarendelt színházhivatalnokok tanulhatnának tőlük. De akár a magyar parlament is.

MN: Azonban mintha kódolva lenne, hogy az ilyen megmozdulások kérészéletűek lesznek.

FFL: Ha az ember tudná előre, nem csinálná. De azért október 23-án legalább nyolcvanezer embert sikerült megmozgatni, nem pártok és nem intézmények segítségével.

MN: A könyvben sok szó esik Párizs átépítéséről. Hogyan kapcsolódik ez a guillotine-hoz?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.