KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Kifelé a szövegből

Simon Márton: Hideg pizza

Könyv

Simon Márton népszerű költő, a Jelenkornál megjelent négy könyve jól fogyott.

Mégis, bátor lépésnek tűnik, hogy az ötödiket magánúton, vagyis az általa alapított Okapi Press gondozásában adta ki, a terjesztést pedig egy saját webshopra, valamint a különböző fellépéseire és néhány független könyvesboltra korlátozta. Tudjuk: kiadóhoz tartozni olyasfajta szellemi hátteret és műhelymunkát jelent, amely sok tekintetben hatással lehet egy-egy életmű alakulására, és a legkevésbé sem tekinthető magától értetődőnek. (A Jelenkortól való távozás körülményeiről lásd a szerzővel készült interjúnkat: Természetesen nem értitek”, Magyar Narancs, 2024. szeptember 18.)

Ahogy az online kommunikáció terei és formái, úgy az eddigi életmű megítélésének szélsőségessége is jól látható nyomokat hagyott Simon Márton költészetében. „E könyv legfőbb haszna, / hogy mindenki büszke lesz miatta: / aki olvasta, az arra, / aki nem, az meg arra” – találjuk például a Nyitó vers rossz helyen című darabban, és közel sem ez az egyetlen megnyilvánulási helye a látványos metapoétikai gesztusoknak. Az írás folyamatára reflektáló, esetleg saját szövegszerűségüket hangsúlyozó szöveghelyek gyakran iróniától sem mentesek. Míg az imént idézett költemény arra figyelmeztet, hogy „ne keressük a szerzőt e versekben, / mert nincs ott, // nem tudni, merre van pontosan, / elcsászkált”, egy későbbi szövegben ezt olvashatjuk: „A versekről mindig is / azt gondoltam, / kizárólag // azzal kezdődhetnek, / hogy / én, // viszont azt sosem értettem, / ezen az énen / hogy érthet bárki a világon / engem.”

Könnyű telítődni a hasonló fordulatokkal, egy idő után pedig az is feltűnővé válik, hogy a nagy ívűnek induló szerkezetek végül rendre dekonstruálódnak, az összetettebb képek szinte kényszeresen kerülnek idézőjelbe („így nevetgél magán az unatkozó pokol, / gondolja, / ez nem egy életbölcsesség volt, / tegyétek le a tollat, gondolja”). A versek nagy része ugyanis olyan beszélővel dolgozik, aki nem mer kikezdhetetlennek tetsző állításokat tenni, és bár igényelné őket, próbálja távol tartani magát a nagy érzelmektől. Az ebből fakadó feszültségek láthatóvá tétele mindenképpen a kötet nagy erényei közé tartozik. Talán nem is lehetne pontosabban jellemezni mindennapi társalgásainkat, különösen az érzelmeink, gondolataink kifejezésének módját és kereteit alapvetően meghatározó internetes megnyilvánulásainkat, mint a könyv első, Post fake című ciklusának jól elhelyezett, esszencializáló erejű, magányos sorával: „Végül úgyis visszaszívunk mindent.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.