rés a présen

„Kiváltság”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. április 9.

Könyv

Lovász Andrea főszerkesztő, Móra Könyvkiadó   

rés a présen: Mikor csatlakoztál a Móra Kiadóhoz?

Lovász Andrea: Tavaly novemberben, és januártól kértek fel főszerkesztőnek. Előtte a szentendrei Cerkabella gyerekkönyvkiadónál voltam szerkesztő sok-sok évig, onnan főszerkesztőként jöttem el. Huszonöt éve vagyok benne a gyerekirodalomban: írtam a témában tanulmányokat, könyveket, kritikákat is, az ÉS-ben és a Magyar Narancsban is. A Bárka című irodalmi lapnak van egy gyerekirodalmi rovata, a Papírhajó, azt is szerkesztem már vagy tizenöt éve. Továbbá tanítok a Károli Gáspár Református Egyetemen, a gyerekirodalmi szakemberképzésben.

rap: Milyen céljaid vannak a Móránál főszerkesztőként?

LA: Szeretném felfrissíteni a portfóliót, visszarakni a kiadót a könyves térképre. Vannak itt nagyon jó régi sztorik, mint a Vuk vagy a Vackor-sorozat, de jó lenne, ha a kortárs gyerekirodalomban is brand lenne a Móra. Plusz a nagyobbaknak szóló választékot tervezem gazdagítani.

rap: Milyen korszakai voltak az idén 75 éves kiadónak?

LA: Volt egy olyan időszak, amely a kiadónak aranykor volt, de a szerzőknek nem annyira: amikor a politika számára nemkívánatos írók csak gyerekirodalmat írhattak. Ők teremtették meg azt az alapot, amelyre a Móra építkezik. Aztán jött a nagy szerkesztők kora, amikor Janikovszky Évától Lázár Ervinen át Békés Pálig jöttek az írók, és hívták be egymást. Akkor volt például külön sci-fi és ismeretterjesztő szerkesztőség is. A privatizálással alaposan összezsugorodott, átszerveződött a kiadó. Majd Janikovszky János mint tulajdonos és vezérigazgató átvette a céget, és akkortól cél lett az értékmentés, az életművek kutatása, amelyeket érdemes megőrizni Komjáthy Istvántól Lengyel Dénesig, Donászy Magdáig. Stabilizálódott a kiadó anyagilag is, ami látszik is a kínálaton. Sorozatok, könyvcsaládok indultak, elkezdődött a megújulás. Ezt a struktúrát vettem át, és most az a kérdés számomra, hogy mit kell ebből megőrizni, és mit lehet elfelejteni.

rap: Legalább húsz gyerekantológiát szerkesztettél már. Épp testhezálló lehetett a 75. évforduló alkalmából megjelenő Lehetne orrszarvúnk című kötet is.

LA: Ezt nem én kezdtem el, csak belepiszkáltam. Az állatos antológiák kimeríthetetlenek. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy a már klasszikus szerzők, illetve a kortárs szerzőktől megrendelt, új szövegek arányosan szerepeljenek benne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.