rés a présen: Mikor csatlakoztál a Móra Kiadóhoz?
Lovász Andrea: Tavaly novemberben, és januártól kértek fel főszerkesztőnek. Előtte a szentendrei Cerkabella gyerekkönyvkiadónál voltam szerkesztő sok-sok évig, onnan főszerkesztőként jöttem el. Huszonöt éve vagyok benne a gyerekirodalomban: írtam a témában tanulmányokat, könyveket, kritikákat is, az ÉS-ben és a Magyar Narancsban is. A Bárka című irodalmi lapnak van egy gyerekirodalmi rovata, a Papírhajó, azt is szerkesztem már vagy tizenöt éve. Továbbá tanítok a Károli Gáspár Református Egyetemen, a gyerekirodalmi szakemberképzésben.
rap: Milyen céljaid vannak a Móránál főszerkesztőként?
LA: Szeretném felfrissíteni a portfóliót, visszarakni a kiadót a könyves térképre. Vannak itt nagyon jó régi sztorik, mint a Vuk vagy a Vackor-sorozat, de jó lenne, ha a kortárs gyerekirodalomban is brand lenne a Móra. Plusz a nagyobbaknak szóló választékot tervezem gazdagítani.
rap: Milyen korszakai voltak az idén 75 éves kiadónak?
LA: Volt egy olyan időszak, amely a kiadónak aranykor volt, de a szerzőknek nem annyira: amikor a politika számára nemkívánatos írók csak gyerekirodalmat írhattak. Ők teremtették meg azt az alapot, amelyre a Móra építkezik. Aztán jött a nagy szerkesztők kora, amikor Janikovszky Évától Lázár Ervinen át Békés Pálig jöttek az írók, és hívták be egymást. Akkor volt például külön sci-fi és ismeretterjesztő szerkesztőség is. A privatizálással alaposan összezsugorodott, átszerveződött a kiadó. Majd Janikovszky János mint tulajdonos és vezérigazgató átvette a céget, és akkortól cél lett az értékmentés, az életművek kutatása, amelyeket érdemes megőrizni Komjáthy Istvántól Lengyel Dénesig, Donászy Magdáig. Stabilizálódott a kiadó anyagilag is, ami látszik is a kínálaton. Sorozatok, könyvcsaládok indultak, elkezdődött a megújulás. Ezt a struktúrát vettem át, és most az a kérdés számomra, hogy mit kell ebből megőrizni, és mit lehet elfelejteni.
rap: Legalább húsz gyerekantológiát szerkesztettél már. Épp testhezálló lehetett a 75. évforduló alkalmából megjelenő Lehetne orrszarvúnk című kötet is.
LA: Ezt nem én kezdtem el, csak belepiszkáltam. Az állatos antológiák kimeríthetetlenek. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy a már klasszikus szerzők, illetve a kortárs szerzőktől megrendelt, új szövegek arányosan szerepeljenek benne.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
