rés a présen

„Kiváltság”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. április 9.

Könyv

Lovász Andrea főszerkesztő, Móra Könyvkiadó   

rés a présen: Mikor csatlakoztál a Móra Kiadóhoz?

Lovász Andrea: Tavaly novemberben, és januártól kértek fel főszerkesztőnek. Előtte a szentendrei Cerkabella gyerekkönyvkiadónál voltam szerkesztő sok-sok évig, onnan főszerkesztőként jöttem el. Huszonöt éve vagyok benne a gyerekirodalomban: írtam a témában tanulmányokat, könyveket, kritikákat is, az ÉS-ben és a Magyar Narancsban is. A Bárka című irodalmi lapnak van egy gyerekirodalmi rovata, a Papírhajó, azt is szerkesztem már vagy tizenöt éve. Továbbá tanítok a Károli Gáspár Református Egyetemen, a gyerekirodalmi szakemberképzésben.

rap: Milyen céljaid vannak a Móránál főszerkesztőként?

LA: Szeretném felfrissíteni a portfóliót, visszarakni a kiadót a könyves térképre. Vannak itt nagyon jó régi sztorik, mint a Vuk vagy a Vackor-sorozat, de jó lenne, ha a kortárs gyerekirodalomban is brand lenne a Móra. Plusz a nagyobbaknak szóló választékot tervezem gazdagítani.

rap: Milyen korszakai voltak az idén 75 éves kiadónak?

LA: Volt egy olyan időszak, amely a kiadónak aranykor volt, de a szerzőknek nem annyira: amikor a politika számára nemkívánatos írók csak gyerekirodalmat írhattak. Ők teremtették meg azt az alapot, amelyre a Móra építkezik. Aztán jött a nagy szerkesztők kora, amikor Janikovszky Évától Lázár Ervinen át Békés Pálig jöttek az írók, és hívták be egymást. Akkor volt például külön sci-fi és ismeretterjesztő szerkesztőség is. A privatizálással alaposan összezsugorodott, átszerveződött a kiadó. Majd Janikovszky János mint tulajdonos és vezérigazgató átvette a céget, és akkortól cél lett az értékmentés, az életművek kutatása, amelyeket érdemes megőrizni Komjáthy Istvántól Lengyel Dénesig, Donászy Magdáig. Stabilizálódott a kiadó anyagilag is, ami látszik is a kínálaton. Sorozatok, könyvcsaládok indultak, elkezdődött a megújulás. Ezt a struktúrát vettem át, és most az a kérdés számomra, hogy mit kell ebből megőrizni, és mit lehet elfelejteni.

rap: Legalább húsz gyerekantológiát szerkesztettél már. Épp testhezálló lehetett a 75. évforduló alkalmából megjelenő Lehetne orrszarvúnk című kötet is.

LA: Ezt nem én kezdtem el, csak belepiszkáltam. Az állatos antológiák kimeríthetetlenek. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy a már klasszikus szerzők, illetve a kortárs szerzőktől megrendelt, új szövegek arányosan szerepeljenek benne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.