Ritkán akad társasága, ideje nagy részében méhészkedéssel foglalkozik. Úgy hírlik, valamikor sikeres detektív volt. A nevét nem tudjuk, alakja mégis ismerős. Bár hivatását már régen maga mögött hagyta – egészen pontosan 1914. augusztus 10-én –, egy különös gyilkosság és egy németül beszélő papagáj eltűnése arra készteti, hogy még egyszer utoljára nyomozni kezdjen. Az alig néhány nap történéseit felölelő sztori 1944 júliusában játszódik, a nyomok pedig abba az irányba mutatnak, hogy náci kémek tevékenykednek az angol vidéken. Noha a papagájtolvaj kilétére és indítékára a regény végén fény derül, a klasszikus krimik pozitivizmusán felülemelkedő szöveg arra is rámutat, hogy a nyomok összekapcsolása, az ügy látszólagos megoldása nem feltétlenül vezet el a történtek pontos megértéséhez. Hiszen megesik, hogy egy rejtély felderítése csak további kérdéseket szül, ahogy az is előfordulhat, hogy „az összes jelentés és séma nem bír több értelemmel, mint egy afrikai szürke papagáj csacsogása”.
E nagyszerű kisregény húsz évvel az eredeti megjelenése után kapta meg első magyar fordítását. Fantasztikus nyelvi és stiláris érzékkel – amelyet a magyar szöveg is hűen tükröz –, szépirodalmi igénnyel megírt, szórakoztató szöveg. A végső megoldás úgy állít emléket Sherlock Holmes alakjának, hogy közben az imitáció és a paródia eszközeivel is bátran játszik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
