Klasszikusok félidőben - A magyar zenei könyvkiadás

  • Teimer Gábor
  • 2005. április 14.

Könyv

Az utolsó jeles időszak a hatvanas évektől nagyjából 1985-ig tartott, amikor a Zeneműkiadónál dolgozni vagy ott publikálni rangot jelentett. Az állami szakkiadó 1990-es évek elején beteljesedő végzete, zenei könyvkiadási ágazatának megszüntetése egy sok szempontból komor hangulatú jövőképet vetített előre.

Az utolsó jeles időszak a hatvanas évektől nagyjából 1985-ig tartott, amikor a Zeneműkiadónál dolgozni vagy ott publikálni rangot jelentett. Az állami szakkiadó 1990-es évek elején beteljesedő végzete, zenei könyvkiadási ágazatának megszüntetése egy sok szempontból komor hangulatú jövőképet vetített előre.

Ha sok egyéb területen nem is, a kultúra szférájában még utolsó évtizedeiben is sikereket könyvelhetett el a kádári művelődésigazgatás. A zenei közélet pezsgett, a Zeneműkiadó egyre-másra jelentette meg kiadványait (de megemlíthető a Gondolat Kis zenei könyvtár sorozata is, melyben jeles magyar zenetudósok rövidebb lélegzetű monográfiáit közölték. A rendszerváltással egy időben aztán kiszaladt a talaj a szakkiadó lába alól is, az egyre szűkülő forrásokból nem tudtak lépést tartani a rohanvást ellenkező irányba tartó nemzetközi folyamatokkal. A kiadók között kibontakozó verseny nem a minőség javulása, hanem a romlás irányába hatott - elfogytak a könyvek, az újranyomásnak értelme, a fordításnak fedezete nincs többé.

Fodor Géza esztéta azonban az anyagi ellehetetlenülésen túl mélyebb összefüggéseket is felfedezni vél a visszaesés okai között. Szerinte a rendszerváltást követően kikopott a közbeszédből, az értelmiségi társalgásból a zene. Az eltávozó kiváló zenetudósok által felállított magas követelményekhez a fiatal zenetudósi gárda már nem akar vagy nem képes felnőni. Változatlanul sokan látogatják a koncerteket, hallgatják a lemezeket, de nagyon kevesen vannak, akik hajlandóak gondolkodni is a muzsikáról. Mindez alapjaiban érinti az amúgy is problémákkal küszködő zenei könyvpiacot is. Ma már olyan alapvető művek is hiányoznak a boltok polcairól (néhány példa - Charles Rosen: The Romantic Generation; Carl Dahlhaus: Beethoven und seine Zeit; Adorno: Philosophie der neuen Musik), amelyek tudományos elmélyültséggel, a legújabb elméletek ismeretében segítenék egy-egy korszak vagy szerző műveinek megértését, feldolgozását. Az anyagi kihívásokkal küszködő kiadók a piac szabályainak engedelmeskedve egymással versengve készítik kiadványaikat, amelyek szakmailag gyakorta kifogásolhatók. Állítása szerint jelenleg kétféle zenei tárgyú könyvtípus lelhető fel a boltokban: a nagyon drága, igényes monográfiák és az inkább a népszerűség, semmint a tudományosság igényével elkészített ismeretterjesztő munkák.

Dalos Anna, a Zenetudományi Intézet munkatársa nagyrészt egyetértve az iménti helyzetelemzéssel hozzáteszi: a Zeneakadémia zenetudományi tanszakán sem része a tananyagnak a kiadói szerkesztői munkára való felkészítés, pedig innen kellene kinőnie a kiadói zenei szerkesztők új generációjának. A felkészült szakemberek által gondozott, nívós zenetudományi alkotások megjelenése pedig befolyásolná a közönség ízlését, s ez visszahathatna a piac kibontakozására is.

Torz piac

Arra a piacra, amely jelenleg torzan és korántsem nyereségesen működik. A zenei könyvek megjelentetésével foglalkozó fontosabb kiadók vezetői egyértelműen állítják: a rajtuk számon kért elmaradások oka az, hogy Magyarországon nem üzlet a klasszikus zenei könyvkiadás. Ahhoz, hogy igényes művekkel jelenhessenek meg a boltokban, szükséges lenne, hogy a kiadványaikból származó bevételeik legalább az alapját megteremtsék egy újabb mű felvállalásának. Ma azonban számukra a kalkulálható nullszaldó már pozitív eredménynek tekinthető. Általános értékelésük szerint a piac kiszámíthatatlan, emiatt a zenei tárgyú írásokat csak kis példányszámban, s emiatt viszonylag drágán lehet megjelentetni. Hollós Máté, az Akkord Kiadó művészeti vezetője szerint ma nemegyszer háromjegyű számokbanlehet mérni az eladott példányokat - ők emiatt vonultak ki a zenei könyvpiacról. Votisky Zsuzsa, a Typotex igazgatója megerősíti ezt: a Szabolcsi Bence válogatott írásait összefoglaló műből mindent egybevéve eddig 210 darabot adtak el.Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó igazgatója szerint is a piaci logika egyértelműen a zenei tárgyú könyvek megjelentetése ellen szól. A Park Kiadó ügyvezetője, Rochlitz András ezzel nem ért egyet (ők adták ki nemrég Christoph Wolff hatalmas Bach-monográfiáját). A zenei ismeretterjesztés üzleti szempontból valóban kockázatos, ám minden ezzel foglalkozó kiadónak ki kell tudnia gazdálkodni e könyvek megjelentetését, mert ezek is csak piaci termékek. Ráadásul Magyarországon jelenleg kb. ezer kiadó megél, ami szerinte az általános aggodalmaknak jócskán ellentmond. A szépszámú kiadó jelenléte ellenére a zenei tárgyú írások piacán csekély a verseny, ami miatt egyesek számára akár vonzó is lehet. Ugyanakkor elismerte, hogy a legalapvetőbb szakmai könyvek megjelentetését valóban átgondolná, mert a kizárólag egy szűk szakmai elit érdeklődésére számot tartó könyvekkel csak az örökkévalóságnak dolgozna, megélni nem tudna belőle.

Egyetlen forrás

Okkal adódik a kérdés: ha mindez nem megy a piac normái szerint, akkor hogyan tovább? A gyakorlatban létező keretfinanszírozást egyes kiadók arculatuk miatt nem tudják, mások kifejezetten nem akarják alkalmazni. A kottakiadás biztosíthat esetleg egy igen szűken járható mezsgyét, s bár többen foglalkoznak vele, általános vélemény, hogy egyre kevesebb a haszonnal kiadható darab. Biztos források csak a Nemzeti Kulturális Alapprogram zenei kollégiumának félévenként megjelenő pályázatai, amelyeken keresztül e célra a 2004. évben 352 millióból, az idén 401 millió forintból lehetett megszerezni a szükséges forrás egy töredékét. Szinte egyöntetű a vélekedés: állami mecenatúra nélkül klasszikus zenei könyv kiadhatatlan lenne. Ám ez csak szükséges, de korántsem elégséges feltétele a továbblépésnek. (Szinte egyöntetű - a Park Kiadó vezetője e kérdésben is ellentmond kollégáinak. Az állami támogatást piac- és versenytorzító beavatkozásnak tartja, ahol előállhat az a képtelen helyzet, hogy az általa befizetett járulék a versenytársat segíti hozzá céljai megvalósításához.) De a pályázati rendszer eleve lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést, emellett olyan feltételek teljesítését kérik számon a pályázótól, amelyeket csak a támogatás birtokában tudna teljesíteni - az egész könyvszakma égető gondja ez. A többség szerint egyfelől megoldást jelenthetne a forrásbővítés: a Magyarországon még kialakulatlan civil társadalmi kezdeményezések, magánalapítványok kulturális piacra lépése. Ezek kezelői ma még eleve elzárkóznak a zenei tárgyú művek támogatásától a túl szűk olvasóközönség okozta üzleti kockázat miatt. Gyurgyák János - az Osiris Kiadó igazgatója - szerint érdemes lenne modellt váltani, s áttérni a skandináv mintájú állami könyvtár-támogatási programra, amelynek során az igényesebb szakmai kiadványokból 800-1500 példányt az állam vásárolna meg a könyvtárak számára.

A klasszikus zenei könyvkiadás tehát a többség szerint nem üzlet, s állami segítség nélkül még a legelemibb célok sem valósíthatók meg. A kiadók helyzetét azonban egyéb, járulékos nehézségek is bonyolítják. Kevés az igazán elkötelezett szakfordító, még kevesebb a hozzáértő lektor, egy-egy rangos külföldi mű lefordítása olyan összegekre rúg, hogy a tervek már az elképzelés szakaszában leállnak. Sokan méltánytalannak tartják a terjesztők által felszámolt hasznot is, ami becslések szerint a 40-50 százalékot is elérheti. Vitatják a hozzáértésüket is.

Sikerek

Ennek ellenére a valós helyzet nem támasztja alá minden szempontból a sötét várakozásokat. Dalos Anna szerint a klasszikus zenei könyvek piaca mintha kezdene magára találni az utóbbi években, s erre utalnak a kiadók egyes kijelentései is. Így sikereket könyvelhetett el az Európa Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete című munkájával, Norman Lebrecht csevegő hangú műveivel, valamint Otto Friedrich Glenn Gould-életrajzával, s hamarosan megjelenteti Jonathan Carr: Az igazi Mahler című munkáját, jövőre pedig Julius Budden Verdi-monográfiáját az Életek és művek sorozatban.

A Mágus Kiadó 1995 óta mintegy 70 zenei tárgyú kötetet jelentetett meg, ezek között helyet kapott Leopold Mozart Hegedűiskolája és a Magyar Zeneszerzők című kismonográfia-sorozat is. A Rózsavölgyi pedig szűk értelemben vett szakmai tárgyú könyvek kiadásával is büszkélkedhet: ők jegyzik Kárpáti János Bartók-analitika című kötetét és a Kelet zenéjével foglalkozó művét is. Új, itthon még nem publikált könyvekből, valamint a magyar zenetudósok műhelyébe bepillantást engedő művekből álló sorozat megjelentetését készítik elő a Gondolatnál. Szintén sorozatban gondolkodik az Osiris, Dolinszky Miklós zenetudós szerkesztésében eddig három kötetük látott napvilágot, és hamarosan megjelenik egy Ligeti Györggyel készült interjúkötet magyar változata. A Rózsavölgyinél is tervbe vették műfajkalauzok, lexikonok megjelentetését, a Typotex Hans Heinrich Eggebrecht zenetörténeti összefoglalóját magyaríttatta, de náluk jelent meg nemrég Carl Dahlhaus egyik alapvető könyve, Az abszolút zene eszméje is. Megemlíthető a Jelenkor kiadó is, mely Vikárius László új szemléletű Bartók-kötete után nemrég Grabócz Márta zenetudományi írásait dobta piacra. Összevetve tehát, ha nagy küzdelem árán is, de a félidőben: klasszikusok-rendszerváltás (csak): 0-1.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.